– Kezdésként idéznék valakitől: „Vártam már a kiugró eredményt Sugitól. Jó vívó, kiváló a lábmunkája, képes fegyelmezetten, feszesen vívni, úgyhogy amellett, hogy örültem a sikerének, olyan nagyon nem lepett meg a győzelme.”
– Ezt ki mondta? – kérdezett vissza Battai Sugár Katinka (DEAC).
– Szilágyi Áron.
– Azta, ez hatalmas elismerés, nagyon örülök neki! Büszkeséggel tölt el, hogy így vélekedik rólam, mert amellett, hogy Áron klasszis vívó, az egyik példaképem is.
– Tizenkilenc évesen nyert világkupaaranyat, vagyis fiatalon érkezett meg a felnőttmezőnybe – valóban megérkezett?
– Úgy gondolom, igen. Már a kairói világbajnokság után mondogatta a válogatott edzője, Gárdos Gábor, hogy jók vagyunk egyéniben is, igenis higgyük el, képesek vagyunk még a legnagyobbakat is megverni. Én meg elhittem.
– Na de az az ág, amelyiken végigment Athénban, még a legnagyobbakon is kifogott volna. Hogy volt képes ennyire nyugodtan, higgadtan vívni?
– Lehet, éppen azért, mert az asszókban nem számítottam esélyesnek. Felszabadultan vívtam, egyáltalán nem ijedtem meg az ellenfeleimtől. Tudtam, kik ők, mit nyertek korábban, de az is bennem volt, hogy ha odafigyelek, bárki megverhető, még ezeket a klasszisokat is meglephetem, ha kellően pofátlan vagyok.
– De jó, hogy ezt a jelzőt használta! Az ukrán Olha Harlan elleni utolsó tusa kapcsán én csak a pimasz jelzőig merészkedtem, de akkor használom az ön szavát: hogy mert ennyire pofátlan tust, ennyire csodás parádriposztot adni egy ekkora klasszisnak 14:14-nél?
– Az edzőm, Dávid László már 14:11-nél mondta, védjem ki az ukránt, mert szemmel láthatóan ő támadni akar; arra biztatott, merjem vállalni, de én támadni akartam, kaptam is három tust... Gondoltam, egyenlő állásnál csak megpróbálom, amit az edzőm javasolt.
– Az sem jutott az eszébe, hogy éppen a nagy példaképével vív?
– Nem, kizárólag magamra és a vívásomra koncentráltam. Sőt azzal sem foglalkoztam, mennyi az állás, amikor elértünk nyolcig, úgy szólt rám a bíró, hogy szünet van – azt hiszem, ez volt a kulcsa a döntőnek. Nem érdekelt, ki vezet és mennyivel, csak arra, mi a következő lépés, és arra, hogy ha lehet, én irányítsak az asszóban.
Aki járt már vívóversenyen, tudja, a terem gyakorta üvöltésektől, nők esetében visításoktól hangos, a versenyzők nagyobb része így vezeti le a feszültséget egy-egy tus után. De aki járt már vívóversenyen, azt is tapasztalhatta, hogy Battai Sugár Katinka nem tartozik a többséghez. |
– Kilenc napból ötöt versenyzett végig, hiszen az athéni vk-viadalra a tallinni junior Európa-bajnokságról érkezett. Önmagában már ez hatalmas teljesítmény. Készült külön erre a nehéz menetre is?
– Igen, néhány éve így megy ez: a junior Eb-t követi az athéni vk-viadal, vagyis tudtam, mire számíthatok, igyekeztem készülni is rá, leginkább mentálisan. Mert a vívásban az a legfontosabb, hogy fejben legyél kész a feladatra.
– Ha ez megvan, a hátfájdalom is háttérbe szorul?
– A gerincem mellett az ízület gyakran begyullad, különösen nagy terhelésnél. Ilyenkor azért eléggé fáj a hátam, egyébként nem olyan súlyos a sérülésem – azért Tallinnban és Athénban is éreztem néha.
– Meg ne bántódjon a kérdésért, mégis muszáj feltennem: hogyan lehetséges, hogy utolsóéves juniorként nem nyer Battai Sugár egyéniben Eb-t, aztán néhány nap múlva meg végigveri a fél világot a felnőttek között?
– Az Eb egyéni versenyén nem éreztem, hogy igazán koncentráltam volna, bár a mezőnyt látva, azt hiszem, képes lettem volna megnyerni a versenyt. Szerencsére a csapatviadalon már magamra találtam, így ott győzni is tudtunk. Csalódott voltam, de aztán Athén elfelejtetett mindent velem.
– Innen lesz nehéz, hiszen ezentúl sem lesz elég a pengéjét felküldeni a pástra, vagyis a vk-arany után nem szabad hátradőlni.
– A továbbiakban is ugyanazzal a mentalitással fogok dolgozni, mint eddig, ugyanakkor jogos a felvetése – ennek kapcsán biztos, hogy a sportpszichológusommal is lesz miről beszélgetnünk. De azt hiszem, nem vagyok rossz alany e tekintetben, hiszen a csapatversenyen is vívtam az egyéni világbajnok japán Emura Miszakival – másodszor is tudatosítani akartam benne, hogy előző nap legyőztem.
– Meg is verte öt egyre a regnáló világbajnokot. De ha már a csapatversenyt említette, az bizony nem úgy sikerült, ahogyan reméltük.
– Több összetevője van ennek. Az egyik, hogy Pusztai Liza a sérülése miatt képtelen volt pástra lépni, mi pedig már nem tudtunk változtatni a csapat összetételén. Megleptek minket a görögök is a nyolcaddöntőben, és hát egyelőre nekem is az újdonság erejével hat, hogy az előző napot végigvívtam. Főképp a lengyelek elleni utolsó asszóban érződött, ott semmit sem tudtam hozzátenni a csapat teljesítményéhez. Tragédia nem történt, a kvalifikációs időszak áprilistól kezdődik, a világbajnoki arany után pedig most már kutyakötelességünk megszerezni a csapatkvótát.