Sportrádió: „A világ legbüszkébb sportolója voltam, amikor bekerültem a Nemzeti Sportba”

Ifj. Bene Ferenc, magyar labdarúgó, edző: „Amikor olvasgattam régi Nemzeti Sportokat, Képes Sportokat vagy akkori Népsportokat, érdekes volt, hogy mennyi cikk fennmaradt édesapámról. Érdekes módon a szurkolók összegyűjtötték a kivágott cikkeket édesapámról és elküldték neki, így van egy kisebb gyűjteményünk. Amikor felnőttként néha előveszem, olyan érzés, mintha visszamennék az időben. Édesapám karrierjének csúcsa a hatvanas évek vége, hetvenes évek eleje, akkoriban a klub felé küldtek rajongói leveleket, csomagokat és így jutott hozzá ehhez a gyűjteményhez, melynek bizonyos részei megvannak, bizonyos részei elkallódtak, de volt, amit én gyűjtöttem be és ezeket nagy becsben őrzöm.”

Kabát Péter, 16-szoros magyar válogatott labdarúgó: „Nem esküdnék meg rá, hogy az első Nemzeti Sportos cikk megvan, de majdnem mindegyik megvan, amiben szerepeltem. Amikor a Honvéd serdülőben játszottam, akkor szerdán jelent meg az eredmény gólszerzőkkel, összeállítással és azzal, ki volt jó. Én mindig azt néztem, hogy ki a jó és nagyon örültem, amikor ott szerepelt a nevem, azokat a cikkeket pedig egyesével vágtam ki. Otthon nagy táskákban megvan a felnőttpályafutásom végéig szóló összes cikk.”

Lőrincz Tamás, olimpiai bajnok birkózó: „Pontosan nem emlékszem, mikor volt először a kezemben Nemzeti Sport, viszont arra emlékszem, mikor kerültem először bele, ami nagy megtiszteltetést jelentett számomra, mert még juniorkorú voltam és meghatározó pillanata volt a sportkarrieremnek. A szüleimnél és a nagymamámnál a karrieremet átölelő összes megjelent cikk megvan.”

Szász-Kovács Emese, olimpiai bajnok párbajtőrvívó: „Szerintem még utánpótláskorú voltam, amikor a Fiatalok a küzdőtéren című mellékletben kerestem a nevemet. Nagyon nagy dolog volt, amikor először látható volt a nevem, ki is vágtam az újságból és kiraktam otthon a falra. Gyermekkoromtól kezdve úgy éreztem, nagy dolog benne lenni a Nemzeti Sportban, a címlap nagy képéről nem is beszélve. Az nem is sikerült olyan sokszor pályafutásom alatt, csak kétszer, de azt az ember azért megjegyzi. Édesanyám nagyon lelkesen gyűjtötte a cikkeket, szerintem az egész pályafutásom megvan különböző füzetekben, mappákban.”

Szilágyi Áron, háromszoros olimpiai bajnok kardvívó: „Az én családomban nem volt szokás Nemzeti Sportot venni, mert a szüleim nem annyira érdeklődtek a sport iránt, viszont amikor elkezdtem sportolni, a vívóteremben mindig volt egy-egy lap és én is elkezdtem érdeklődni. Biztosan szerepeltem az újságban, amikor 16 évesen junior Európa-bajnokságot nyertem, de emlékszem az első cikkre, ami fényképpel jelent meg rólam: egy vitrin előtt állok, amiben az utánpótlásversenyekről elért érmeim, kupáim vannak. Persze azt a számot több tucat példányban megvettük, hogy a rokonoknak is elküldjük és a világ legbüszkébb sportolója voltam, amikor bekerültem a Nemzeti Sportba.”

Vobeczky Zoltán, a Sportrádió főszerkesztője: „Elképesztő ez a szám. Százhúsz év. Kimondani is nehéz. És gondoljunk bele, hogy mi van emögött: hány lapszám, hány cikk, hány újságíró, hány főszerkesztő, micsoda tartalomelőállítás. Amikor először felmerült, hogy a Nemzeti Sporttal együttműködhetünk, minden túlzás vagy pátosz nélkül merem állítani, hogy az én szívem megdobbant és azt mondtam, hogy ez a rádió a helyére kerül, mert azt tűztük ki célnak, hogy a magyar sportot szolgáljuk és jól érzékelhetően a Nemzeti Sport ezt 120 éve teszi. Mi még az elején vagyunk az útnak, de pont ezért számítunk a komoly szakmai együttműködésre, amely sok szempontból meg is valósul.”