Sakk: Szabó László kihívója ajánlatot tenne Rapport Richárdnak

–Kik kérték fel, kik állnak Ön mögött?
– Említhetem Font Gusztávot, aki a magyar sakk első számú képviselője a Nemzetközi Sakkszövetségben, Berkes Ferenc nagymestert, a magyar sakkválogatott elsőtáblás játékosát, és Polyánszky Zoltánt, a Sakkolimpia szervezőbizottságának vezetőjét, de a támogatók köre ennél jóval szélesebb – kezdte Nemzeti Sportnak adott interjújátVarga Gábor,aki tervei szerint elindul a Magyar Sakkszövetség elnöki posztjáért.– Ahogy járom az országot, inkább azt lenne nehéz megválaszolni, hogy ki nem áll a változás pártján. A sakkban sosem szabad lebecsülni az ellenfelet, de azt azért érezzük, amikor megkönnyíti a dolgunkat.

–Miként kötődik a sakkhoz?
– Szeretem ezt a játékot – hogy őszinte, tisztességes küzdelem, ahol nincs helye a sumákolásnak, mert látjuk az ellenfél összes fegyverét, lehetőségét. Összeköti a generációkat s kölcsönös tiszteletre nevel. De ami a jövő szempontjából talán a legfontosabb: sokoldalúan fejleszti a fiatalokat és tartalmas időtöltést nyújt nekik.

–Kívülállóként megválasztása esetén mit érez a legfontosabb személyes hozzáadott értéknek?
– A személyes hozzáadott érték nehéz kérdés, mert csapatként kell együtt dolgozni, akkor lesz eredményes a munka. Üzletemberként és cégvezetőként a magam részéről a finanszírozás megszervezését és a szervezeti hatékonyság javítását érzem első számú feladatomnak, de a nulladik feladat a bizalom újjáépítése, a sportágban kialakult morális válság felszámolása.

–A közösségi médiában közzétett videóban említi, szponzori programot hozna létre. Mivel tenné vonzóvá a támogatóknak a sportágat?
–A sakk mindenekelőtt a magyar kiválóság szimbóluma. Hazánk 92. a világ népességi rangsorában, de 13. az országok sakk-világranglistáján. Ez önmagáért beszél. De a sakkhoz olyan, szerteágazó fogalmak kapcsolódnak, mint a stratégiai gondolkodás, a tisztességes harc, vagy épp az okos taktika. Mindemellett fel kell mérni, hogy milyenek a lehetőségek. Az elmúlt években az csak a kisebbik baj volt, hogy nem volt pénz. A nagyobbik baj az volt, hogy senki nem ment el támogatásért a cégekhez. Még az állami vállalatokhoz sem!

–Rapport Richárd ügye kapcsán mit lehetett volna másképp csinálni? Van stratégia arra, hogyan lehetne őt visszahozni a magyar sakkba?
–Azt nem tudom, hogy ebben a konkrét ügyben mit lehetett volna másképp csinálni, azt tudom, mit lehet általában tenni annak érdekében, hogy ne történjen ilyen. Személyes, emberi kapcsolatot kell tartani a legjobb sakkozókkal és folyamatos gesztusokat tenni feléjük, ugyanis ők viszik Magyarország zászlaját a világban. Ezeket a dolgokat nem lehet felülről kezelni! Rapport nagymesternek fogunk tenni ajánlatot, ha megválasztanak, de előbb a bizalmát kell visszanyernünk. Ez a legnagyobb veszteség!

–Mi a helyzet az utánpótlással? Mivel lehet ma a fiatalokat megragadni, mitől lesz a sakk „menő” a mai világban?
– Nem kell menővé tenni, mert már most is az. Ez a játék minden idők próbáját kiállta, sokkal több fiatal sakkozik ma, mint tíz évvel ezelőtt. Ez annak is köszönhető, hogy a sakk bekerült az iskolákba, és a Sakkpalota program révén már nem is csak sportfoglalkozások keretében ismerkednek vele a diákok, hanem más tantárgyak tananyagába építve is. Ettől még szükség van ifjúsági programra – úgy gondolom, hogy ami most jól működik a Központi Sakkiskolában, azt tovább kell vinni, de az egyéni edzésekhez szükséges egy sakkösztöndíj-rendszer, amelyet a tehetséggondozás általános rendszerébe is be kell illeszteni. Évi négy-, ötmillió Ft-os támogatás az a szint, amiből egy ifjúsági sakkozó már nemzetközi mércével is versenyképes lehet, előreléphet. Természetesen a forrásfelhasználásnál figyelembe kell venni a családok anyagi helyzetét is, ami mindig érzékeny kérdés, meg nem is igazán elnöki feladat. Így ennek a rendszernek a megfelelő működtetéséhez az ifjúsági sakkozás adminisztrációját is erősítenünk kell.

–Jövőre sakkolimpiát rendeznek Magyarországon. Tudja, hogy áll a szervezés? Miként használná ezt ki a sportág népszerűsítésére?
–Szerencsére erről első kézből kapok információt, mert a kampányomban az egyik legközelebbi munkatársam a szervezőbizottság vezetője. Tőle tudom azt is, hogy szó sincs arról, ami Szabó Lászlótól megjelent a Nemzeti Sportban, miszerint asakkolimpia forrásainak egyharmadát a szövetség használhatja fel. A szervezőbizottság döntéshozó testületének egyik tagja sem hallott még ilyen megállapodásról, de még ígéretről sem. Sőt, az MSSZ, az NRÜ és a FIDE is a rendezvény költségvetésének újratárgyalásában érdekelt, de ez még előttünk áll.Meggyőződésem, hogy a Nemzeti Rendezvényszervező Ügynökség jó partner lesz az esemény megrendezésében, jelentős felhalmozott tapasztalattal. Úgy tudom, ők is azt várják, mi lesz asakkszövetséggel, kivel kell majd tárgyalni. Nekünk a sportszakmai részt kell hozzátennünk, aminek szintén van költsége, az év első felében ezt is újra kell gondolni.Ebben a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) is partner, ahogy abban is, hogy a felvezető- és kísérőesemények a sakk fellendítése szempontjából legalább olyan fontosak legyenek, mint maga az esemény. Arra fogunk azonban törekedni, hogy ne csak események legyenek, hanem kezdeményezések is elinduljanak a Sakkolimpia kapcsán, amelyek utána hosszabb távon velünk maradnak.Egyelőre nem ismerjük a pontos helyzetet, s hogy anyagilag mire van lehetőség, hiszen ezt csak a mindenkori elnök és a stábja tudja, de ha megválasztanak felmérjük a jelenlegi állapotot, és megtesszük a szükséges lépéseket.