Az Év Sportolója Gála: ma hirdetik ki a kategóriánkénti három jelöltet

Az elmúlt évek tapasztalata, hogy már a jelöltszűkítést (amelyre ma 15 órakor kerül sor – lásd keretes írásunkat) is nagy izgalommal kísérik figyelemmel a sportolók és persze az újságírók, szurkolók, hiszen a három legjobb között lenni és megjelenni a színpompás gálán önmagában is óriási rangot, megbecsülést jelent. Évről évre emlékezetes pillanatokkal gazdagodnak a jelenlévők, emlékezzünk csak például a tavalyi gáláról a férfiaknál Szilágyi Áron, a nőknél Csipes Tamara vagy a hagyományos csapatsportágakban a női vízilabda-válogatott győzelmére, miközben a Nemzeti Színház színpadán díszvendégként és díjátadóként feltűnt Novák Károly Eduárd paralimpiai bajnok, román sportminiszter vagy az ír kerékpáros-legenda, Stephen Roche is. De az elmúlt évekből említhetnénk a díszvendégek közül Carl Lewist, Mark Spitzet vagy Szeles Mónikát.

Akik 64 esztendővel ezelőtt bábáskodtak a gála megszületésénél, talán maguk sem gondolták, hogy egyszer ilyen elegánssá, ünnepélyessé és olykor már-már drámaivá váló kezdeményezést hívtak életre, noha erre az adott kor technikai feltételei mellett többnyire törekedtek a szervezők az évek során.

A sportvilág számos remek kezdeményezéséhez – a modern kori olimpia életre hívása, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, a futball Európa-bajnokság vagy az Aranylabda kitalálása – hasonlóan az ötlet egyébként francia eredetű. A neves sportlap, a L’Équipe 1946-tól már évente megrendezte saját szavazását, s megnevezte a „Champions des champions francais”-t, vagyis a francia bajnokok bajnokát. A kezdeményezést a Népszabadság híresen frankomán beállítottságú, „Monsieur” becenéven ismert sportrovatvezetője, Lukács László ültette át a hazai viszonyok közé az 1950-es évek második felében, részben a két háború között, nem kis részben a Nemzeti Sport jóvoltából kialakult hagyományok felélesztése céljából.

Az első magyarországi Év sportolója választást 1958-ban tartották, magára a díjátadó ünnepségre pedig 1959. március 22-én került sor, méghozzá az újságírókat, szerkesztőket a soraiban tudó sportklub, a Sajtó SC éves sportbálján. Pataky Károly, a MÚOSZ sportújságíró-szakosztályának elnöke, valamint Kéri János titkár adta át a sportújságírók szavazatai alapján odaítélt díjakat. Az első győztes az 1958-os Roland Garrost első – és azóta is utolsó – magyar nőként egyéniben megnyerő teniszező, Körmöczy Zsuzsa volt, a férfiaknál a Budapesten világbajnoki címet szerző későbbi olimpiai bajnok birkózó, Polyák Imre, míg a csapatok között a szintén Budapesten, az Európa-bajnokságon diadalmaskodó férfi vízilabda-válogatott nyert.

A hagyomány újjászületett, és azóta is él. A helyszínek gyakran változtak, a kategóriák pedig idővel bővültek. Elsőként 1985-ben az edzők kategóriájával, 1995 és 2014 között pedig a tagság megszavazta az Év szövetségi kapitányát is. Idén már nyolc kategóriában választják meg a győztest (továbbá az Év sportpillanatáról a szurkolók szavazhatnak az M4 Sport honlapján, az Év e-sportolóját a Magyar E-Sport Szövetség jelöltjei közül választja ki az MSÚSZ elnöksége, miként az Év szabadidős sporttevékenységére pályázók közül az MSÚSZ jelöli ki a győztest), s három kategóriában a parasportolókat is díjazzák.

A díjak tekintetében két úszónő tartja az egyéni rekordot: Egerszegi Krisztina és Hosszú Katinka hétszer-hétszer lett az Év női sportolója. Előbbi 1988 és 1993 között sorozatban hatszor, továbbá 1996-ban nyerte el a címet, utóbbi pedig 2009-ben, aztán 2013 és 2017 között egymás után ötször, majd 2019-ben is. A képzeletbeli dobogón még egy úszónőt találunk, Kovács Ágnest négy elsőséggel. Hármat szerzett Pap Kornélia evezős és Gyarmati Andrea úszó.

A hölgyek egyéni versenyében a sportágak rangsorát is az úszók vezetik (23 elsőség), megelőzve a kajakosokat (10), valamint az atlétákat és a vívókat (7–7).

A férfiak közül is egy úszó, Darnyi Tamás győzött a legtöbbször (5), míg négyen is háromszor végeztek az élen: Balczó András öttusázó, Magyar Zoltán, Berki Krisztián (mindkettő tornász) és Gyurta Dániel úszó. Tizenkét sportág képviselői nyertek, a legtöbbször az úszók (14), őket követik az öttusázók és a tornászok (9–9).

Ha a csapattagként kiérdemelt elsőségeket is beszámítjuk, akkor senki sem nyert többször Balczó Andrásnál, aki háromszor lett az Év férfi sportolója és ötször volt tagja az Év csapatának megválasztott öttusa-válogatottnak is.

Ami a csapatokat illeti, a magyar vízilabda háromszoros olimpiai bajnokai közül Benedek Tibor, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Molnár Tamás hatszor is tagja volt az Év csapatának, és ugyancsak hatszoros első a kétszeres olimpiai bajnok Fodor Rajmund és Steinmetz Barnabás.

Az egyéni győztesek közül mindössze ketten, Török Ferenc és Storcz Botond nyertek később edzőként vagy szövetségi kapitányként. Sőt, Török Ferenc az egyetlen, aki három kategóriában (egyéniben, csapatban és edzőként) is az élen végzett.