Gyász: elhunyt Udvarhelyi Gábor, a vívók korábbi szövetségi kapitánya

Vágólapra másolva!

2022.10.02. 20:26

Címkék

Súlyos betegség következtében 69 évesen elhunyt Udvarhelyi Gábor vívó mesteredző, szövetségi kapitány – számolt be a hírről a Magyar Vívószövetség és az MTI.

Udvarhelyi Gábor irányításával nyert olimpiai bajnoki címet 2000-ben, Sydneyben a párbajtőröző Nagy Tímea, de ő volt a szakvezetője hosszú időn át a férfi párbajtőrözőknek, akik 2001-ben és 2013-ban csapatban világbajnoki címet szereztek.

A 2021-es tokiói olimpián Boczkó Gábor akkori sportigazgató látta el a vívóválogatott mellett a szövetségi kapitányi teendőket, mert Udvarhelyi Gábor orvosi javaslatra nem utazhatott el. A szövetség 2022 januárjában Boczkót nevezte ki szövetségi kapitánynak, a posztért több jelentkezés futott be, de Udvarhelyi egészségi állapota miatt már nem nyújtott be pályázatot.

A szövetségi kapitányi posztot 2014 októberétől töltötte be. Mesterként, fegyvernemi vezetőedzőként, klubvezetőként évtizedek óta meghatározó alakja volt a magyar vívósportnak.

A Magyar Vívószövetség Udvarhelyi Gábort saját halottjának tekinti.

Elment a mester edző – Malonyai Péter nekrológja
NEM TUDOM… Nem tudom, hogyan kezdjem, hogyan folytassam… Mert a régi-régi barátot gyászolom, akinek életének állomásait sem tudom anélkül felidézni, hogy ne lássam magam előtt, ne halljam a hangját. „Jól van, öreg csóka, nemsokára találkozunk…” – hallom a múlt hétről, és írhatok én most akármit, várom, várni fogom, hogy úgy legyen. Udvarhelyi Gábor… Akkor már inkább Fouché, így ismerte mindenki, így hagy örök nyomot a magyar sportban. De nem a név a fontos, hanem megismételhetetlen hagyatéka. Hogy nem csupán mesteredző volt, hanem mester edző. A szó olyannyira klasszikus értelmében, hogy a hivatalos címet kiérdemlők közül – már megbocsássanak – kevesen érhetnek a nyomába, és ha csak megkísérlik, már azzal is rengeteget tesznek a magyar sportért. Végigjárta a szamárlétrát, öttusázott, vívott, majd edző lett. Fiatalon, huszonévesen. Az MTK-ban, ahol Szőcs Bertalannak alapelve volt, hogy klub – család is. Világ- és olimpiai bajnok, Európa-bajnok tanítványainak – Kovács Iván, Mincza Ildikó, Nagy Tímea, Király Hajnalka, Tóth Hajnalka, Kulcsár Krisztián, Imre Géza, Rédli András, Hormay Adrienn és Somfai Péter jut eszembe hirtelen – nem csupán a párbajtőr titkait igyekezett átadni, hanem arra is ösztönözni őket, hogy emberek legyenek. Igazi emberek – akik tesznek jót, rosszat, de önmaguk maradnak, őszinték, elsősorban saját magukkal, mert csak úgy érdemes. Nem vallotta a vívóknál megszokott kissé kényelmes módit, hogy a vívás kiegészítő sportja a vívás, arra törekedett, hogy az öttusázók fizikumát és a vívók ügyességét ötvözze, a gyerekekkel reggel hatkor margitszigeti futással kezdték a napot, és sokszor még este nyolckor is a Csömöri úti vívóteremben voltak. Margitszigeti gyerekként az uszoda volt az otthona, s ha külföldön, igazán szép helyeken jártunk, mindig megjegyezte, hogy azért a Sziget az igazi. Pontosabban: „a” SZIGET. Valljuk ezt jó néhányan, akiknek alapítója, vezére volt és marad a klubunkban, persze, hogy uszodai székhellyel. Hogy miközben futunk, úszunk, szaunázunk, tudjuk honnan indultunk, hová tartozunk. Szigorú volt, a következetesség lételeme, ám kész a kompromisszumra, a balhét kerülte, a feszültséget mindig oldani igyekezett. Olyan ember, aki megérdemli, hogy most csak azok szólaljanak meg, akik tényleg – ismétlem: tényleg – tudják, mennyivel lett kevesebb a sport. Akik többek lettek általa, és nem éltek vissza vele.