„Mindkét lábammal egyszerre keltem ki az ágyból, ott ültem, és azt mondtam, hogy hol vagy, Nazaranko, na gyere! Hihetetlen milyen gondolatsor ment bennem végig, és tudtam, hogy győzni fogok. A világbajnokság előtt túl voltam versenyeztetve, és jött egy sérülésem, az utolsó három hétben másfél hétig nem tudtam birkózni, és az, hogy kicsit megpihentem, azt a fantasztikus munkát, ami bennem volt, átfordította jó formára. Az olimpián messze nem voltam csúcsformában, viszont volt bennem annyi munka, ami mindenkinél sokkal több volt, és ez hozta meg a győzelmet. Örülök, hogy a szüleimtől örököltem ezt az akaraterőt, és a hihetetlen edzések sorozatából eljutottam oda, hogy a lehetetlent is meg tudtam csinálni, mert hittem benne” – mondta Hegedüs Csaba.
Lőrincz Tamásról is beszélt Hegedüs.
„Épp lent voltunk a Kozma Birkózó Akadémiával Tatán az edzőtáborban, amikor eljött a Lőrincz Tomi mérkőzésének a napja. Minden gyereket negyed kettőkor felkeltettünk, lementünk a hallba, és ott a televízión keresztül végigéltük minden mérkőzését, és végigéltük azt a csodát, amelyben hittünk. Olyan élményt adott mindannyiunknak az olimpiai győzelme, hogy állva üvöltöttünk, sírtunk, vertük az előttünk lévő asztalt. Véleményem szerint ő a világ legjobb kötöttfogású birkózója. A szakmai igazgatója a Kozma István Birkózó Akadémiának, aminek borzasztóan örülök, mert a mai kor szellemét és tudását hozza be a gyerekeknek. Én pedig a nagykövete és a szakmai tanácsadója vagyok az akadémiának, ahol nagyon jó csapatot sikerült összehoznunk. Úgy gondolom, három éven belül jelentős nemzetközi sikereket érünk el.”
„Mégsem kilencven!” – Sike András hatvanéves
