Birkózás: jó, hogy Lőrincz Tamás elvesztette a londoni olimpiai döntőt

„Kiindulva abból, hogy itthon voltunk és elég jól ismerem a csapatot, minden színű éremből vártam, de megmondom őszintén, azt nem gondoltam volna, hogy kilenc versenyzőnk is felállhat a dobogóra. A generációváltás után szenzációsan birkóztak a fiatalok, jó volt kint lenni és nézni őket” – mondta a múlt héten a BOK-csarnokban rendezett birkózó Európa-bajnokságról Lőrincz Tamás, aki minden nap kilátogatott a küzdelmekre.

Saját korábbi súlycsoportjában, a 77 kilogramban azonban pont nem született magyar érem.

„Ez így van, de tegyük hozzá, hogy a 2020-as Eb-n ezüstérmes Lévai Zolinak tavaly volt egy komoly egészségügyi problémája, szívizomgyulladás miatt hónapokat kellett kihagynia. Teljes intenzitással nagyjából két hónapot tudott edzeni az Eb előtt, ami nagyon kevés, de így is elverte a súlycsoport egyik világbajnokát, ami nagy fegyvertény a jövőre nézve. A világbajnokságon már az egyik favoritja lehet a magyar csapatnak.”

Lőrincz arról is beszélt, a meccseket figyelve elkapta-e a hiányérzet.

„Őszintén megmondom, a meccseket nézve egyetlen porcikám sem kívánta, hogy birkózzak. Viszont amikor Fritsch Robi vagy Muszukajev fent állt a dobogó tetején és szólt a magyar himnusz, azzal az érzéssel nem lehet betelni, és bevillantak a győzelmeim, amikor én álltam ott.”

Tokió bajnoka Fábik Tibor kérésére felidézte saját első felnőtt Európa-bajnoki érmének történetét.

„Utolsó éves junior voltam, a korosztályos világversenyekre készültem, de itthon elindultam a felnőttválogatón, amit magamat is meglepve megnyertem. Majd utána a magyar bajnokságot is, és én mentem az Eb-re. Mondták, hogy itt aztán semmilyen eredményt nem várnak tőlem, tét nélkül birkózhatok, ne törődjek semmivel. Rettentően büszke voltam, hogy Majoros Pistivel, Bárdosi Sanyival, Kiss Balázzsal vagyok egy csapatban. Behúztam két nyerhető meccset, utána a török Eroglu, a súlycsoport klasszisa következett. Akkor két nyert menetig mentek a meccsek, az elsőt simán elbuktam, a másodikban volt egy kavarodás, a mérkőzésvezető már ki akarta hirdetni a török győzelmét. Nagyon elégedett voltam magammal, hogy a második menet szoros lett, aztán kiderült, hogy azt én nyertem meg. Nem is értettem, mi történik, hogy jön a harmadik menet, amiben aztán simán győztem. A csarnokban mindenki megdöbbent. A lengyelek ujjongtak, hogy a versenyzőjüknek az elődöntőben nem a törökkel, hanem a kis csontos magyar gyerekkel kell birkóznia, aztán az oroszokból tört ki az üdvrivalgás, a döntő után pedig síri csend lett” – nosztalgiázott.

„Ez az Eb-arany pályafutásom egyik legcsodálatosabb élménye. Ott van a világbajnoki címem, ami persze értékesebb, az olimpia aranyamat mondanom sem kell, de ami teljesen váratlanul éri az embert, amire senki sem számít, az elképesztő eufóriát tud okozni. Ez a három legkedvesebb érmem” – árulta el Lőrincz Tamás.

S hogy a londoni ezüstre nézve milyen gondolatok fogják el?

„Ha az arany lett volna, akkor lehet, hogy nem lennék világbajnok és négyszeres Európa-bajnok, és még nagyon sok érmem nem lenne. Biztos vagyok benne, hogy ha már 2012-ben olimpiai bajnok lettem volna, akkor nagyon sok benne marad a pályafutásomban” – összegezte karrierjét a magyar birkózósport legeredményesebb „éremgyárosa”, a nagy világversenyeken (Európa-bajnokság, világbajnokság, olimpia) összesen 15 medáliát gyűjtő Lőrincz Tamás.

Klasszisunk számára a visszavonulás után sem állt meg az élet, az olimpia után ott volt az oslói vb-n, ha nem is a szőnyegen, és a legtöbb szavazattal választották be a világszövetség, az UWW sportolói bizottságába. Itthon pedig a Kozma István Magyar Birkózóakadémia szakmai igazgatójaként felügyeli az utánpótlást.

„Komoly kihívás számomra, de tetszik, nagyon élvezem. Különálló intézmény vagyunk, azonban szorosan együttműködünk a Magyar Birkózók Szövetségével. Gyakorlatilag hétfőtől péntekig minden nap jövök fel Ceglédről Budapestre. Itt az akadémián kiváló edzőink vannak, és nap mint nap azon dolgozunk, hogy a legtöbbet hozzuk ki a tehetségeinkből. Ez a rendszer azért is a szívem csücske, mert én is egy ilyenből nőttem ki, és így fel tudom készíteni a gyerekeket arra az útra, amelynek még csak az elején járnak. S talán jobban meg is értem őket. Majdnem nyolcvanan vannak itt bentlakásos rendszerben, hatvanan, hetvenen bejárósok, szóval elég szép a létszám, ez egy nagyon komoly bázis. Intézzük az iskoláztatást, a lakhatást, az edzéseket, a külföldi edzőtáborokat, a versenyeztetést, van feladat bőven. Az edzéseken is sokszor ott vagyok, néha én is beállok, és jó látni a lelkes gyerekeket.”