Novák Károly Eduárd: Szeretném, ha Budapestről indulna a székely körverseny

A 64. M4 Sport – Az Év Sportolója Gála egyik díszvendége Novák Károly Eduárd volt. Románia sportminisztere díjátadóként is közreműködött a Nemzeti Színházban, az év fogyatékos csapatának, a női kerekesszékes vívóválogatottnak adta át a legjobbat megillető trófeát. A gála másnapján ellátogatott a Nemzeti Sport szerkesztőségébe, és interjút adott lapunknak.

– Miniszter úr, a 64. M4 Sport – Az Év Sportolója Gálán díszvendég és díjátadó volt, ugyanakkor Romániában a sportújságírók 2021-es rangsorában versenyzőként szerepelt. A tokiói paralimpia ezüstérmeseként a hatodik helyet szerezte meg, a győztes a japán fővárosban olimpiai aranyérmet szerző Simona Radis, Ancuta Bodnar női evezőspáros lett. Mit szólt a hatodik helyhez?
– Megtisztelő, hogy negyvenöt évesen és főállású sportminiszterként ott lehetek Románia top tíz sportolója között. Nem az a fontos, hogy hányadik helyet szereztem meg, hanem az, hogy a sportújságírók is felfigyeltek a teljesítményemre. A feladatomat megoldottam, a célomat az ezüstéremmel Tokióban elértem. Természetesen örülök annak, hogy Románia sportolói az olimpián egy arany- és három ezüstérmet nyertek, ám azt gondolom, ennél sokkal többre lennénk képesek.

– Ha már olimpia: nyakunkon a téli játékok, február negyedikén Pekingben újra fellobban a láng. Milyen célokkal várják Romániában a huszonnegyedik téli olimpiát?
– Nagy reményeink nincsenek, hiszen kevés versenyzőnk kvalifikálta magát. A szánkó és a bob a két sportág, amelyben a legjobb tíz közé kerülésre esély lehet. Amióta a biatlonista Tófalvi Éva visszavonult, a síszövetség rossz stratégiát követ: ahelyett, hogy az utánpótlásra költene s ezzel megalapozná a következő időszak eredményeit, orosz versenyzőket honosít. Sajnos az infrastruktúra hiánya behatárolja a lehetőségeket, pedig a földrajzi adottságok megvannak. Jó példának ott van a szomszédos Bulgária, amely versenyképes pályáinak köszönhetően snowboardban és lesiklásban is egyre jobb eredményeket ér el.

– A téli olimpiát követően, március negyedikén a téli paralimpiának is otthont ad a kínai főváros. Milyen emlékeket idéz önben, aki 2004-től összesen öt nyári paralimpián vett részt kerékpárosként, s Pekingben megnyerte Románia első paralimpiai érmét, majd Londonban az első aranyát is, ha azt hallja: paralimpia?
– A téli sportok közel állnak hozzám, hiszen csíkszeredai gyerekként gyorskorcsolyázással indult a sportpályafutásom. Azzal a sporttal a balesetem miatt fel kellett hagynom, így a téli olimpiára sportolóként nem juthattam el, sportminiszterként viszont elkísérem Pekingbe a román csapatot. Nagyon várom a versenyeket, hiszen ez lesz az első olyan ötkarikás esemény, amelyen nézőként, szurkolóként veszek részt. A gyorskorcsolyázás egyébként a mai napig a szívem csücske, szeretném, ha miniszteri mandátumom alatt sikerülne ezt a nagyszerű sportágat feléleszteni Romániában. Ami a paralimpiákat illeti, különleges élményt jelentettek. Minél többször indult az ember, annál felszabadultabban versenyezhetett, hiszen már tudta, mire számíthat a játékokon. Az öt helyszín közül nekem London a legkedvesebb, s nem csupán azért, mert az angol fővárosban lettem aranyérmes: ott volt a legprofibb a szervezés, ott teremtették a legjobb hangulatot a nézők. Ezért is volt olyan éles a kontraszt Tokióval, ahol nem lehettek szurkolók a lelátókon. Bár ezüstérmet nyertem, a világjárvány beárnyékolta az eseményt.

– Mit szóltak a vetélytársai, hogy – először a sporttörténelemben – egy aktív miniszterrel csatázhattak a négyezer méteres egyéni üldözőversenyben?
– Kétségkívül nem volt szokványos a helyzet, de régen ismerjük egymást, így a riválisaim szemében ugyanaz a sportember maradtam, akivel korábban már annyiszor megmérkőztek. Ugyanúgy álltunk rajthoz, ugyanúgy versenyeztünk, mint hosszú évek óta mindig.

– Nemcsak szűkebb pátriája, Székelyföld volt joggal büszke az újabb, immár miniszterként elért sikerére, bizonyság erre többek között az is, hogy a Romfilateliának a tokiói paralimpia romániai érmesei előtt tisztelgő sorozatában ön is szerepel, mégpedig a kilenc lejes bélyegen.
– A verseny előtt nem sok kapcsolatom volt az otthoniakkal, utána viszont rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, még a velem nem túl barátságos körökből is. De értem, hogy különleges alkalom, ha egy miniszter éremmel térhet haza a paralimpiáról.

– Maradva Tokiónál: a nyári olimpiai szereplés, az említett négy érem már korántsem váltott ki ekkora lelkesedést Romániában. Ön is kritikával illetett néhány teljesítményt, amiből kisebb szócsata is kialakult.
– Tisztában vagyok a lehetőségekkel, tudom, hogy a román állam mennyi pénzt költ a sportra, de ez a finanszírozási rendszer bonyolultsága miatt sajnos nem párosul hatékonysággal. Hiányzik az összhang, a közös irányítás, ugyanis több minisztérium is szerepet vállal a finanszírozásból. A tanügyhöz tartozik hetvennél több sportiskola és sportklub, nekünk, a sportminisztériumnak is van negyvennyolc államilag támogatott egyesületünk, a Dinamo és a Steaua a belügyhöz, illetve a védelmi minisztériumhoz kötődik, s akkor még nem beszéltünk az önkormányzatokról. Ez így együtt jelentős forrás, de az eredmények azt tükrözik, hogy a rossz szervezés miatt a sok bába közt elvész a gyerek. Eléggé frusztráló, hogy olimpiáról olimpiára eltékozoljuk a lehetőségeinket, egy helyben topogunk.

– Nyilván napokig tudna erről beszélni, mégis röviden foglalja össze, kérem, milyen állapotban találta a román sportot, amikor 2020 decemberében az ifjúsági és sporttárca élére került?
– Mivel az utóbbi három évtizedet a politikai instabilitás jellemezte, s a szakminiszterek egy-másfél évente cserélődtek, sem idő, sem szakértelem nem volt átfogó reformprogram elkészítésére. A minisztérium gyakorlatilag kifizetőhelyként működött, kiutalta a pénzt, miközben a hozzá tartozó szervezetek, a szövetségek és a klubok lényegében azt csináltak, amit akartak. Így nyilvánvalóan nem lehet dolgozni, nem lehet profi munkát és eredményeket várni. A kinevezésemkor a többség azt várta, megy minden tovább az addigi úton, így meglepetést jelentett, amikor azt mondtam: annak a világnak vége. A múlt évtől el kell számolni a felvett összegekkel; korábban még ennyi kontroll sem volt. A sportminisztériumot olyan szervezetként képzelem el, amely irányítja, támogatja és ellenőrzi a sportéletet Romániában. Egy irányba kell húznia valamennyi szereplőnek, mert a jelenlegi működéssel, bármennyi pénz is kerül a rendszerbe, sohasem lesznek eredményeink.

– Tavaly nyáron tizenegy olyan problémát nevezett meg, amelyekre megoldást kell találnia az új romániai sportstratégiának. Ide tartozott a szervezetlenség, a fenntarthatatlan, valamint a kizárólag rövid távú projektek finanszírozása, a szakembergárda nem megfelelő felkészültsége, az edzőképzés hiányossága, a sportklubok minden szempontból halvány tevékenysége, a szakszövetségek teljesítmény-központú, többéves olimpiai tervezésének hiánya, az edzők nem teljesítményalapú bérezése, a szakképzett minisztériumi személyzet, a világos sportstratégia és a sport­infrastruktúra szükségessége. Hogy áll e problémák orvoslása?

– A szervezettség terén léptünk előre a legtöbbet, ezen lehetett a leggyorsabban javítani anélkül, hogy törvényeket kellett volna módosítani. Rendeztük a minisztérium, a szövetségek és a klubok kapcsolatát, a pénzkiosztás előfeltételeként auditáltuk az érintett szervezeteket. Elindult az edzők tevékenységének felülvizsgálata, ennek kapcsán elküldtem jó félszáz olyan trénert, aki nem teljesített. Egyre szigorúbb a számonkérés, de így is rengeteg sürgető feladat vár ránk. Ilyen például az edzők szakképzésének megújítása, a digitalizáció fejlesztése, hogy napra kész adatokkal dolgozhassunk, tudjuk, hány sportolónk van, s ők milyen szintig jutottak. Nagyon lényeges az infrastruktúra fejlesztése, amit azonban a sportstratégiához kell igazítani. Képtelenség ugyanis az összes sportágat egyformán magas szinten finanszírozni. Ki kell jelölnünk azt a tizenöt-húsz sportágat, amelytől eredményt várunk az olimpiákon, a világversenyeken, s ezt szem előtt tartva kell korszerűsíteni a létesítményeket.

– Az új sportstratégia gyökeres fordulat a korábbi évek, évtizedek „mindenkinek legyen jó, csak mindenki maradjon csendben, csak essünk túl rajta, hogy ne kelljen döntéseket hozni” típusú gyakorlatához képest. Mennyi haragot vont ezzel magára?
– Lehetnek, akik neheztelnek, de a koncepciónk támadhatatlan: mindenkit az eredmények alapján ítélünk meg! Nem tartható, hogy egy-egy miniszter döntsön egy-egy szövetség támogatásáról. Tartalmas projekteket kell bemutatni, minden szövetségnek integrálnia kell a parasportot is a saját működésébe, s a költségvetésének egy részét az utánpótlásra kell költenie; ha ezen a kijelölt az úton haladunk, senki sem tud támadni minket egyetlen oldalról sem. A stratégia kimunkálásán hét-nyolc partnerrel közösen dolgozunk, félúton járunk. Tavaly decemberre készült el egy részletes elemzés, elindult a konzultáció a profi, a szabadidős és az iskolai sport szereplőivel. Negyven-ötven megbeszélést tervezünk, hogy minél több információt begyűjthessünk. Szeretnék világos, mindenkinek átlátható rendszert kialakítani, beleértve a szülőket is. Tudniuk kell, hogy ha mondjuk úszni viszik a gyereküket, mikor milyen lépcsőfok következik.

– Hogy áll a regionális nevelőközpontok kialakítása?
– A minőségi sportteljesítményhez ma már nem elég a színvonalas edzésmunka. Öt-hat olyan centrumot szeretnénk életre hívni az országban, amelyben összegyűjthetnénk a régió legtehetségesebb fiataljait, akikkel a legképzettebb szakemberek foglalkoznának; működtek ilyen műhelyek korábban is, például tornában, ám a sikeredzők távozásával azok is eltűntek. A nevelőközpontok egyetemi városokhoz kapcsolódnának, hogy a hivatásos sportolói karrier mellé civil életpályamodellt is kínálhassunk a versenyzőknek, akik a sportolás mellett tanulnának, így alapozva meg a visszavonulásukat követő életüket.

– Megkapja-e a román sport 2022-re tervezett megemelt központi támogatást?
– Tavaly négyszáznyolcvanmillió lejt költhettünk sportcélra, idén az összeg ötszázhetvenmillióra emelkedik. Ez jelentős ugrás, lehetővé teszi néhány jelentős projekt elindítását.

– Mi lett a sorsa a magyarországi minta alapján bevezetni kívánt társaságiadó-kedvezménynek?
– Előrehaladott tárgyalások zajlanak az ügyben. A magyar szabályozásnak elkészült a román nyelvű fordítása, egyeztettem a pénzügyminiszterrel és az RMDSZ elnökével, Kelemen Hunorral is. A tao bevált módszer, ez az egyik legjobb megoldás a sport finanszírozására.

– Budapesti látogatása során találkozott Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterrel és Szabó Tünde sportért felelős államtitkárral. Köztudott, hogy a magyar állam jelentős sporttárgyú befektetéseket finanszírozott már eddig is Erdélyben, erősítve ezzel a nemzeti összetartozás érzését is. Milyen közreműködésre számít a jövőben az anyaországtól?
– Örvendetes, ha olyan jelentős beruházásokra kerül sor, mint Erdélyben a sportinfrastruktúra fejlesztése, a sportbázisok, az akadémiák létrehozása, hiszen ennek nálunk mindenki haszonélvezője. Ami egyszer felépült, az ott is marad, a mi feladatunk viszont az infrastruktúra fenntartása és működtetése, hiszen nem várhatjuk el, hogy a bázisokat mindörökre az anyaország finanszírozza. Természetesen fontos, hogy tisztában legyünk a magyar kormányzati szándékkal a következő öt-tíz évre, azzal, milyen sportágban milyen befektetés várható, hiszen ezzel számolnunk kell a sportstratégiánk formálásakor is.

– Ha már a magyarországi szálnál tartunk, hadd kérdezzek rá Sidi Péter ügyére. A világ- és Európa-bajnok sportlövőt itthon tavaly júniusban két évre eltiltották a versenyzéstől, ő azonban román állampolgárságot kért és kapott, s a román engedélyével tovább lőhet. Milyen visszhangja volt a honosításának Romániában?
– Személy szerint a múltját nem ismertem, az állampolgárság megadása után hallottam a történtekről. Ám ez a téma nálunk nem vetett hullámokat, Sidi pedig kapott egy második esélyt.

– Kérem, vázolja röviden három sportág romániai helyzetét! Kezdjük a labdarúgással!
– A sportággal kapcsolatosan sokáig az volt a sportminisztériumi felfogás, hogy a futballnak megvan a maga világa, nincs szüksége központi pénzre. Én nem így gondolom, ez évtől szeretném támogatni az utánpótlás-akadémiákat, és a klubok is kérhetnek támogatást az utánpótlás-neveléshez. Ez a pénz a mi gyerekeinkre megy, természetes, hogy befektetünk a jövőbe. Ami általában a román futballt illeti, a játékosok létszámára nem lehet panasz, a szervezés terén, a menedzselésben, a marketingben látok előrelépést, ugyanakkor már az alapoknál, a kiválasztástól a gyerekek felkészítéséig rengeteg a probléma. Mindez felveti az edzők felelősségét, s egyúttal azt is, hogy profibb trénerekre lenne szükség az utánpótlásban is. Senki sem vár csodát, csak tudatos építkezést, reális előrelépést. Hogy ez megvalósítható, arra jó példa a két erdélyi klub, a Sepsi OSK és az FK Csíkszereda. Két kistelepülés csapata hozza az eredményeket, miközben olyan nagyvárosoké, mint Temesvár, Craiova vagy Brassó, nem. Ez is jelzi, hogy valahol a rendszerben hiba van.

– Jégkorong.
– Noha a román felnőttválogatott ebben az évben a divízió 1/A-vb-n szerepel, az érdemi előrelépést akadályozza, hogy a hoki hetven százalékban Székelyföldhöz kötődik. Egy szűk regionális bázistól nem lehet várni, hogy a világ elitjével versenyképes játékosok sorát termelje ki. A román hoki akkor lesz erős, ha a sportág Temesvártól Kolozsváron át Iasi-ig gyökeret ereszt, ha Bukarestben is lesznek pályák, s kialakul még legalább öt-hat olyan erős központ, mint a Székelyföld. Ezt elősegítendő szerepel a kormányzati programban száz tanjégpálya építése.

– Kerékpár.
– A Székelyföldi Kerékpáros Körversenyben további nagy lehetőséget látok. Tavaly első alkalommal Marosvásárhelyt is bekapcsoltuk a lebonyolításba, s nagyon szeretnénk, hogy 2022-ben az első szakaszt Budapesten teljesítse a mezőny. Tárgyalunk az Eurosporttal, hogy tűzze műsorára a körversenyünket. Nagy terveim vannak a székelyföldi kerékpársporttal is, szeretném csapatomat, a Team Novákot megerősíteni, a Novák Akadémiát bővíteni, igaz, miniszterként nem könnyű erre is odafigyelni.

– Politikusként mennyi ideje jut a sportolásra? Kérdezem azért is, mert amikor tavaly decemberben bejelentette a visszavonulását, nem árulta el, hogy a döntése átmeneti-e vagy végleges.
– Úgy érzem, pihenésre van szükségem. A 2021-es év nagyon fontos volt a paralimpia miatt, idén azonban a sportminiszteri teendőimre szeretnék összpontosítani, hiszen nagy feladatok előtt állunk az új sportstratégia, az új sporttörvény megalkotásával és számos egyéb projektet is el kell indítani. Ha nem is versenyzek, edzeni azért fogok, és majd év végén eldöntöm, maradt-e annyi energiám, hogy kitartson a 2024-es párizsi paralimpiáig.

– Arra mikor lenne esély, hogy a csíkszeredai Novák cukrászdában összefussak a tulajdonossal?
– A pénteki és szombati napokon. Általában vasárnap utazom Bukarestbe, és csütörtökön vagy pénteken megyek haza, a hétvégéket pedig otthon töltöm.

– S mit ajánlana a ház specialitásai közül a látogatóknak?
– A Novák szeletet feltétlenül kóstolják meg!

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. január 15-i lapszámában jelent meg.)