Szilágyi Áron, az Év Férfi Sportolója: – Köszönöm a mesternek a kedves szavakat! Köszönöm a sportújságíróknak, hogy méltónak találtak erre a díjra! Köszönöm az edzőmnek, Decsi Andrásnak és a társaimnak, akikkel más kategóriában is jelöltek voltunk – gratulálok az összes jelöltnek és győztesnek! Köszönöm az egyesületemnek, a Vasas-családnak! Köszönöm a szövetségnek, hogy biztosította a felkészülést! Számomra nagyszerű év volt a 2021-es, de az ünneplés mértékéből úgy látom, az egész magyar sportnak is. Hasonlóan sikeres 2022-es esztendőt kívánok mindenkinek!
Decsi András, az Év Edzője: – Nagy megtiszteltetés, hogy itt lehetek! Elsősorban a versenyzőimnek mondok köszönetet: Szilágyi Áronnak és a férfi kardcsapatnak. Az ő nagyszerű eredményük emelt erre a színpadra. Köszönöm a családomnak, apukámnak, aki megismertetett a vívás alapjaival, majd a mesterré váláshoz is hozzásegített. Köszönöm a sportújságíróknak, hogy méltónak találtak erre az elismerésre. Végül köszönöm természetesen a barátaimnak is! Hajrá magyar sport!
Krajnyák Zsuzsanna (női kerekesszékes tőrcsapat, az Év Fogyatékos Csapata): – Hatalmas megtiszteltetés, hogy itt lehetünk! Nagyon-nagyon nehéz év van mögöttünk és nagyon nagy hullámvasútként éltük meg a tokiói harmadik helyig vezető, igen nehéz utat. Sajnálom, hogy élőben nem láthatta senki a bronzmérkőzésünket. Köszönjük edzőinknek, családjainknak és barátainknak!
Pap Bianka, az Év Fogyatékos Női Sportolója: – Gratulálok a jelenlévő barátaimnak, akik szintén érmet nyertek a tokiói paralimpián, Ekler Lucának, Konkoly Zsófiának, Illés Fanninak és Veres Amarillának! Sokszor ők jelentik számomra a motivációt. Köszönöm edzőmnek, Szabó Álmosnak, hogy kilenc éve mellettem van és a Vasasnak! Köszönöm a szüleimnek, hogy tizenkét évesen elengedtek egyedül Budapestre. Köszönöm a szövetségnek, hogy a kezdetek óta bíznak bennem!
Kiss Péter Pál, Az Év Fogyatékos Férfi Sportolója: –Először is szeretnék gratulálni sporttársaimnak, mindenki büszke lehet magára, aki itt van, hiszen legendás sportsikereket értünk el Tokióban. Másodszor, de nem kevésbé, szeretnék köszönetet mondani edzőmnek, aki a kezdetektől fogva látta bennem a tehetséget és nem engedte el a kezemet. Köszönöm klubomnak, a Honvédnak és kajak-kenu szakosztályának, a Magyar Paralimpiai Bizottságnak, hogy mindenben segítették utamat, biztosították a hátteret ahhoz, hogy gördülékeny felkészülés után vehessek részt a versenyeken – a tokiói aranyérem tette fel a pontot az i-re. Grand Slamet értem el azzal, hogy minden világversenyen összejött a bajnoki cím, köszönöm mindenkinek, aki segített engem, ez a díj is ékes bizonyítéka, hogy nincs lehetetlen.