Karácsonyi történetek – mennyire vagyunk magányosak?

Sok ember magányos, akik ilyenkor, az ünnepek közeledtével még inkább annak érezhetik magukat, és egy kis figyelem, egy kis törődés sokat javíthat a helyzetükön. Négy ember négy különböző történetén keresztül próbáljuk körbejárni a kérdéskört.

Tóth Gézáné Juhász Katalin 1960-ban ezüst-, majd 1964-ben aranyérmes lett a tőrcsapattal az olimpiai játékokon. Novemberben töltötte be a 89. születésnapját, de még mindig elkészíti unokájának a rántott halat és a baconös pulykamellet az ünnepekre.

„Egyedül lakom Budapesten, mert az elméleti fizikus fiam a családjával Spanyolországban él. Az unokámmal a születése utáni első karácsonyon nem is találkoztam. Aztán amíg tudtam, mentem hozzájuk én is, most már viszont csak ők jönnek ide az ünnepekre. Remélem, ebben a vírusos időszakban sem fogja semmi megakadályozni őket ebben.”

„Skype-olni egyébként tudok az unokámmal, régebben még az esti mesét is én mondtam neki a laptopon keresztül. Nagyon szép fiú egyébként, és jó nagyra nőtt, most már száznyolcvanhat centiméter magas. Spanyol-magyar állampolgár, mindkét nyelv az anyanyelve is.”

A korábbi vívó – akinek világbajnoki címei is vannak csapatban – tehát egyedül él, és szüksége is van a segítségre, amit meg is kap a takarítás és a bevásárlás terén, de attól sem riad vissza, ha rá hárul egy-egy feladat.

„Tavaly például én vettem magamnak a fát: rátettem a járókeretre és hazahoztam. Még mindig szeretem magam megoldani a dolgokat, és kimozdulni is jó dolog.”

Hámori Jenő már jóval korábban megtapasztalta a magányt: 1956-ban, Melbourne-ben lett a kardcsapattal olimpiai bajnok, aztán a Sports Illustrated magazin három hónapos bemutató körútjára repült az Egyesült Államokba, ahonnan a levert forradalom hírét hallva vissza sem tért már.

„Karácsonykor érkeztünk meg San Franciscóba. Más volt az időjárás, mint odahaza, nem volt hideg, nem volt hó, nagyon furcsa volt. Ismerősi körben töltöttük az ünnepeket, de azért magányosnak éreztem magam. Itthon hagytam a szüleimet, itthon hagytam mindent, miközben az elinduláskor még nem tudtam, hogy nem térek haza. A forradalom leverése után viszont ez nem volt nehéz elhatározás” – emlékezett vissza a 88 éves Hámori, aki Philadelphiában és New Orleansban is élt később, és emlékei szerint Amerikában a karácsony egy nagy parti.

Az idei ünnepről megtudtuk: a felesége és az unokaöccse körében tölti, halvacsora és borleves lesz a menü.

Kotsis Attiláné, vagy ahogy mindenki ismeri, Gabi néni a magyar női röplabda-válogatott szövetségi kapitányaként is mindig ügyelt arra: játékosai ne az edzőtáborban, hanem otthon töltsék az ünnepeket.

„Mindig azt mondtam nekik: a családi és az egyházi szokásokat nem szabad felrúgni” – emlékszik vissza a már 93 éves Gabi néni, aki 1976-ban és 1980-ban is olimpiai negyedik helyezést ért el a válogatott edzőjeként.

Az idei ünnepet – ahogy az elmúlt években is – hármasban tölti a fiával és a kutyájával.

„Azért már nem olyan lesz, mint régen. Koromnál fogva már az étvágyam sem akkora, de azért mákos és diós bejglit, valamint halászlevet biztosan fogunk enni, és a kutya is kap valami finomat. A fát a fiam veszi. Nagy szerencsém van vele, mindenhová elvisz, amióta én már nem vezetek másokra való tekintettel. Főzni is szokott nekem.

A végére hagytuk a négyes legifjabb tagját, Vértes Nátánt. A jégkorongozó jelenleg az NHL egyik előszobájában, az NCAA-ben szereplő Alaska Fairbanks egyetemi csapat játékosa, és az elmúlt három karácsonyt bizony szeretteitől távol töltötte.

„Finnországban például teljesen egyedül. Nem volt könnyű, de ez is egy lépcsőfok volt, amit teljesítenem kellett az álmaimhoz, jelen esetben az NHL-hez vezető úton. Karácsony előtt egy hónappal anyukám kinn volt nálam látogatóban, vettünk díszeket, kis karácsonyfát a szobámba, és a Facetime-on végig a családommal voltam. Virtuálisan beültem a karácsonyi vacsorára is, és a nagymamától megkaptam a bejgli receptjét is. Nem sikerült túl jól a próbálkozásom, kicsit odaégett...”

Egy évvel ezelőtt már a tengerentúlon, akkor még Aberdeenben töltötte az év végi időszakot.

„Szerencsés voltam, mert családias viszony alakult ki nemcsak a csapattársakkal, hanem a város lakóival is. A légiósokkal karácsonyoztunk együtt, vettünk ajándékot is egymásnak, de még a szurkolók is meghívtak vacsorázni. Megvolt a családias hangulat, ami nekem nagyon fontos, mert ha szeretet vesz körül, a játék is jobban megy.”

Az igazi család azért persze hiányzott, ezért is nagyon boldog Vértes, hogy három év után az idei karácsonyt otthon töltheti!

„Behívtak a válogatottba, a lengyelországi tornára, utána pedig megyek haza a szentestére. Nagyon várom már, hogy a családommal legyek. A nagymamán ilyenkor a kedvencemet főzi: rántott húst krumplipürével, illetve mákos bejglit, és halászlé van mindig. Az szokott hiányozni a legjobban, hogy az asztalnál ott üljek. A szívemben őrzöm ezeket az emlékeket, amikor távol vagyok.”

„Persze” ez is csak egy villámlátogatás: Vértes 26-án már Denverbe repül, mert másnap már bajnoki mérkőzés vár rá az NCAA-ben.