Gallov Rezső vízilabdázó sportolói pályafutását követően vízilabdaedzőként, sportvezetőként, sportújságíróként tevékenykedett. Az Országos Testnevelési és Sporthivatalt 1990-től vezette az atlantai olimpia évéig.
A Magyar Úszószövetség főtitkáraként a magyar csapat vezetője volt az 1972-es játékokon Münchenben, majd Kanadában vállalt munkát, ahol technikai igazgatóként, vízilabda szövetségi kapitányként dolgozott.
Barcelonában és Atlantában sportállamtitkárként és a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) alelnökeként volt tagja a magyar delegációnak.
A sydneyi olimpiáig a Nemzeti Sport főmunkatársaként is tevékenykedett; önálló rovata volt a barcelonai és az atlantai ötkarikás játékok idején is.
Több olimpiai témájú könyv szerzője. Hosszú évekig szerkesztette a Magyar Edző című folyóiratot. Munkásságát a MOB 1999-ben Nívódíjjal, a Magyar Sportújságírók Szövetsége 2005-ben Feleki László-, 2010-ben Életműdíjjal ismerte el. Az Európai Olimpiai Bizottság (EOC) a 2017 European Olympic Laurel kitüntetést adományozta neki.
„Ha végiggondolom elég hosszúra nyúlt életpályámat, mindig azzal foglalkoztam, amit nagyon szerettem: az edzősködéssel és az újságírással, így jó szívvel emlékezhetek vissza az elvégzettekre. Ráadásként mindmáig kielégíthetem a mozgásvágyamat a naponkénti úszással" – mondta Gallov Rezső.