Lőrincz Tamás, vagy ahogyan oly sokan ismerik: „Szöcsi” parádésan birkózott a lengyelországi Európa-bajnokságon. Öt mérkőzést magabiztosan nyerve – a döntőben technikai tussal (8–0) győzte le a törökök U23-as Eb-aranyérmesét, Yunus Emre Basart – állhatott fel a dobogó legfelső fokára.
Lőrincz a 14. érmét ünnepelte világversenyen, és ezzel megerősítette vezető pozícióját az erre vonatkozó hazai sportági örökranglistán.
„Természetesen pozitívan értékelem a történteket. Főként amiatt, mert nem ez volt az esztendő legfontosabb versenye, hanem a tokiói olimpia lesz az. Amolyan felmérőként tekintettem a viadalra, tudnom kellett, hol tartok valójában, hiszen legutóbb másfél éve, a nur-szultani világbajnokságon léptem szőnyegre a súlycsoportomban, s azóta mindössze két megméretésen vettem részt, azokon eggyel feljebbi kategóriában” – vélekedik a klasszis.
A Kazahsztánban vb-aranyérmes Lőrincz tehát a legutóbbi két világversenyt – amelyen elindult – megnyerte. Mégsem elégedett maradéktalanul az Európa-bajnokságon mutatott teljesítményével.
„A nyolcaddöntőben, a horvát Kamenjasevic négypontos csípődobást hajtott végre rajtam, és ez azért nagyon nem vall rám... Ettől eltekintve szerintem jól birkóztam. Másfél évtizede versenyzem a felnőttek között, nagyjából érzem azt, mit várhatok magamtól egy-egy világesemény előtt. Két-három héttel a varsói Eb-t megelőzően azt tapasztaltam, remek formában dolgozom. Szerencsére nem tévedtem, és azt hiszem, jobb állapotban vagyok, mint a nur-szultani világbajnokság idején.”
De vajon képes-e az olimpiai ezüstérmes Lőrincz egy éven belül kétszer ilyen kiemelkedő formába lendülni? Ahogyan azt említette, Tokió lebeg a szeme előtt.
„Bízom benne. Nagyon keményen edzettünk az elmúlt időszakban, csak az utolsó héten kezdtünk visszavenni a tempóból. Az olimpiára azért más ütemben készülünk. Egy újabb állomásnak tekintem a mostanit, s csak az olimpiára fókuszálunk.”
Testvérével, a szintén Eb-aranyérmes Viktorral, akinek viszont nem úgy jött össze a lengyelországi kontinensviadal, ahogyan azt szerette volna: két vesztes mérkőzés után búcsúzott.
„Viktor térdét tavaly szeptemberben műtötték, majd a visszatérését követő héten elkapta a koronavírust, és ez azért sok volt neki egyszerre. Úgy látom, fizikailag kezdi visszanyerni régi önmagát, már csak lélekben kell megerősödnie – nem könnyű feldolgozni azt, hogy képtelen kihozni magából azt, amire ő valójában képes. Van még három hónap a játékokig, biztos vagyok abban, hogy helyre teszi magában a helyzetet, és együtt szerepelünk sikeresen!”