Második esély – Deák Zsigmond jegyzete

DEÁK ZSIGMONDDEÁK ZSIGMOND
Vágólapra másolva!
2021.03.01. 23:35

Bár az Egyesült Államokban, Iránban, de főképp Oroszország dagesztáni régiójában bizonyára másképp látják, megegyezhetünk benne, hogy világviszonylatban a birkózás nem tömegsport, és soha nem is lesz az. Túl sokat kell szenvedni, fogyasztani, edzeni, a belső „élvezeti értéke” is inkább áttételes, a külső, szurkolói élményhez nem árt ismerni a szabályokat, ráadásul szabadidős tevékenységként sem fognak ezrek „birkózgatni”, amikor épp ráérnek. Viszont évezredes múltja, patinája, nyers szépsége, a dobások, fogások látványossága, a versenyzők brutális fizikai és szellemi küzdelme, izmos teste, gyűrött füle és arca mindig egyfajta varázsos, hősies jelleget kölcsönzött neki. Nekünk, magyaroknak is megvannak a magunk birkózóhősei, akik közül például a három olimpiai ezüst után aranyat szerző Polyák Imre vagy a kétszeres ötkarikás bajnok, fájón fiatalon elhunyt óriás, Kozma „Pici” a szőnyeg környékéről túlnőve vált a hazai sport legendájává.

A honi hátország akkor sem volt kiapadhatatlan s most sem az, folyamatosan a viszonylag szűk merítési lehetőség mellett kellett, kell megtalálni a csiszolatlan gyémántokat és klasszissá fényesíteni őket. Szabadfogásban, az itthon kevésbé eredményes szakágban fokozottan így van ez, érdemes és szükséges megbecsülni mindenkit, aki komolyan veszi magát és a birkózást. Talán ezért vetett jelentős hullámokat tavaly szeptemberben, hogy hat versenyző, köztük a vb- és háromszoros Eb-bronzérmes Veréb István válogatott tagságát fegyelmi okok miatt felfüggesztette a hazai szövetség. Ok nélkül ilyesmit senki sem tesz, főképp az, aki tudja, hogy a kiesettek pótlása finoman szólva is nehéz, szinte lehetetlen. Dvorák László szakvezető (maga is remek, kétszeres Eb-ezüstérmes versenyző volt hajdan) mégis meghúzta ezt a drasztikus lépést, remélvén-ígérvén, hogy ha látja rajtuk a változás szándékát, visszafogadja a renitenseket. Az idő – fél év elteltével – most jött el, Dvorák viszonylag támadhatatlan indoklásával: „Úgy vélem, mindenki megérdemel még egy esélyt, engem nem a bosszú vezérelt, csak azt szeretném, hogy rend uralkodjon a válogatottban.”

Mindenki azt szeretné, no meg hogy minél több kvótát szerezzenek a mieink a tokiói olimpiára, talán épp valamelyik visszafogadott sportoló révén. A lehetőséget mindenesetre újra megkapták.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!

Legfrissebb hírek

Üldözőből üldözött – Patai Gergely jegyzete

Vízilabda
4 órája

Nem is olyan vad álom – Vincze Szabolcs jegyzete

Kézilabda
2025.06.01. 23:12

Szív vagy ész? – Mohai Dominik jegyzete

Bajnokok Ligája
2025.05.30. 23:51

Medvebőr és önbizalom – Deák Zsigmond jegyzete

Vízilabda
2025.05.30. 07:35

Hat idény, öt érem – Thury Gábor jegyzete

Labdarúgó NB I
2025.05.29. 07:10

Legyen végre kettő! – Mohai Dominik jegyzete

Német labdarúgás
2025.05.27. 23:52

Más kávéház – Smahulya Ádám jegyzete

Spanyol labdarúgás
2025.05.26. 23:33

Lipcsei Péter nyomdokain – Thury Gábor jegyzete

Labdarúgó NB I
2025.05.25. 22:57
Ezek is érdekelhetik