Csatári József haláláról családja adott tájékoztatást, a hírt a Magyar Birkózószövetség is megerősítette.
A jellegzetes rekedt hangja miatt Susogó becenéven szerették és tisztelték a szőnyeg környékén. 1943. december 17-én született Budapesten, először, mint a legtöbb gyerek, focizni kezdett, hamar megnőve atletizált, súlylökéssel próbálkozott, majd kézilabdázott. 1959-ben találta meg szeretett sportágát, a birkózást, amit a Kinizsi Húsosban kezdett űzni, emellett hentes és mészárosként dolgozott a Vágóhídon. 1963-ban került be a válogatottba, 1965-ben igazolt az akkori csúcsklubba, a Budapesti Honvédba.
Az eredmények is jöttek, hiszen összesen hat világversenyes érmet szerzett, az elsőt, egy Eb-bronzot 1966-ban, az utolsókat, egy-egy Eb- és vb-ezüstöt 1973-ban. Mindkét fogásnemben klasszis teljesítményre volt képes, legtöbb sikerét szabadfogásban érte el, de 1970-ből van kötöttfogású vb-ezüstje is. Utóbbit a legnehezebbek között érte el, barátját és edzőpartnerét, a tragikusan fiatalon elhunyt, kétszeres olimpiai bajnok Kozma Istvánt pótolva. Pályafutása csúcspontjainak az ötkarikás bronzérmeit tekintette, 1968-ban, Mexikóvárosban a félnehézsúlyúak, 1972-ben Münchenben a 100 kilósok között állhatott a dobogóra. 1975-ben vonult vissza.
Az utóbbi években súlyos betegséggel küzdött, tavaly az egyik lábát is amputálni kellett, de pozitív, életigenlő hozzáállása, no meg a régi barátok, sporttársak látogatása, törődése segítette őt a felépülésben. 2016-ban megkapta a Magyar Birkózószövetség (MBSZ) Életműdíját, ekkor egy interjúban így fogalmazott: „A sportág erőt adott, emberré formált és megadta a tartást az élethez.”
Csatári Józsefet az MBSZ saját halottjának tekinti, temetése időpontjáról természetesen hírt adunk.
Isten veled, Susogó!