Tokió 2020: Merkely professzor hisz a rendezésben

– Szinte napra pontosan egy év múlva kezdődne Tokióban a 2021-re áttolódott 2020-as olimpia. Japánt milyen színnel jelöljük a veszélyességi skálán?
– Japán és Kína sárga, a többi ázsiai ország piros. Ennek pillanatnyilag nincs nagy jelentősége, mert ázsiai országokba ritkán járunk. A minap olvastam egy cikket, miszerint amíg nem fejlesztik ki a vakcinát, Japán – illetve a japán nép – nem akar olimpiát rendezni. Meg tudom érteni, hogy óvatosak, de nagyon bízom benne, hogy ez év végére, de legalább jövő nyárra biztosan rendelkezésre áll a vakcina.

– A vakcina kifejlesztése valóban kulcskérdés. Múlt heti hír, hogy az oroszok állítólag kirukkoltak egy ellenszerrel.
– Elképzelhető. Más kérdés, ha egymás mellé teszünk öt vakcinát, akkor melyik a hatékonyabb. Erről nem tudok nyilatkozni. Amúgy a vakcinagyártás nem teljesen újszerű dolog. Ami újszerű lenne, olyat egyet ismerek. Az Egyesült Államokban egy startup cég a Pfizerrel karöltve kifejlesztett egy úgynevezett mRNS, tehát nukleinsav-, vagyis örökítőanyag-alapú védettséget biztosító szert, amellyel az első kísérletek igen biztatók. Ez egy teljesen új technológia. A többi a hagyományos módszeren alapul. Vesznek olyan vírusrészecskéket, fehérjéket, amelyekkel szemben a szervezet ellenanyagot termel, és ha ez akadályozza a vírusfertőzést, akkor hatékony. Aztán persze a kérdés, hogy ez a végeredményét tekintve mennyire hatékony. Ennek megállapítására szükségesek a vizsgálatok. Erről szól a hármasfázisú vizsgálat. A hagyományos vakcinák fejlesztése igazság szerint nem egy teljesen új technológiára épül. Az influenzavírusra például évről évre egy kicsit új vakcinát állítanak elő. Ez egy meghatározott know-how.

– Számomra olybá tűnik, hogy az amerikaiak által kikísérletezett, a vírus szerkezetébe beavatkozó szer az igazi megoldás.
– A Pfizer már gyártja az ellenanyagot, és ez nagyon hatékonynak tűnik, az mRNS már produkálja az ellenanyagot. Ez egy gyökeresen újszerű eljárás, éppen ezért a biztonsági vizsgálata is roppant alapos lesz, mielőtt forgalomba hozzák, reméljük, hogy eljutnak addig. Az eddigi gyakorlat, vagyis a fehérjealapú szer, azaz vírusantigén, amelyről az imént is beszéltem, jól bevált gyakorlat, ilyesmivel tartható féken a kanyaró meg a diftéria. Számos, korábban halálos betegséget kiirtottunk ezzel. Szóval, mindkét út járhatónak tűnik.

– A kulcskérdés az, hogy a feltalálástól a sorozatgyártásig mennyi idő telik el.
– Azt például tudom, hogy az oxfordi egyetem és az Astra-Zeneca cég kooperációjában készülő szer tömeggyártását már megkezdték, folynak a hármasfázisú tesztek, és megkezdték 450 millió adag gyártását, ami egy Európa nagyságú populációnak elegendő. A hármasfázisú tesztnek kell egyfelől bizonyítania, hogy a szer hatékony, másfelől nincsenek káros mellékhatásai.

– Tehát axiómaként leszögezhetjük, hogy amíg nincs vakcina, addig a japánok nem rendezik meg az olimpiát.
– Ez nagyon valószínű, de még olyan kedvező fordulat is beállhat, hogy a vírus megszelidül.

– Magától?
– Igen, ilyesmire már volt példa a történelemben. Azt például a koronavírussal kapcsolatban is megfigyelték, hogy kezdetben sokkal rosszabbak voltak a halálozási arányszámok, mint mostanában.

– Napok óta nem hal meg senki sem Magyarországon.
– Igen, de nem Magyarországból áll a világ. Lehet, hogy a mortalitási ráta javulása azzal is összefüggésben van, hogy újabban fiatalabb betegek kapják el a vírust. A fiatalok bulizás, baráti együttlétek alkalmával – életkori sajátosságuknak megfelelően – könnyebben feledkeznek meg az óvintézkedésekről. Az esetszámok így ugyan nőnek, de a halálozás stagnál, vagy javul.

– Olvastunk olyan cikkeket, melyek szerint az egészségügyi dolgozók után az élsportolók a második legveszélyeztetettebb embercsoport. Lehet ennek alapja?
– Abban az esetben, ha a sportolók sokat utaznak, akkor igen. De mostanában ez nem jellemző. Azt nem állítanám, hogy az élsportoló a második legveszélyeztetettebb „szakma„. Azt talán igen, hogy az átlagosnál veszélyeztetettebb.

– Nyilván rengeteg olyan esetről olvastunk, hogy élsportolók elkapták a vírust. De olyanról tudunk-e, hogy komolyan meg is betegedtek, nem csak fertőzöttek lettek?
– Hogyne, a váci kézilabdázók esete közismert, nagyon rosszul érezték magukat napokon keresztül, de mára kigyógyultak, és újra edzhetnek. De amerikai NBA-kosarasok között is voltak olyanok, akiket ledöntött a lábáról a vírus. Szerencsére már ők is felépültek.

– Halálesetről tudunk?
– Élsportolók közül egy esetet ismerek, ahol a már kigyógyult sportoló hirtelen elhunyt. Ebben az esetben az ok okozati összefüggés nem bizonyítható. Maratonfutókról tudok, de a masters, tehát a veterán korosztályból.

– Ön szerint minek a nagyobb a valószínűsége: jövő ilyenkor lesz olimpia, vagy sem?
– Én azt gondolom, hogy lesz. Egyszerűen azért, mert az egész világ megmozdult, óriási összegeket és energiát fektetnek be a vakcina kifejlesztésébe. Az a tippem, hogy az év végére meglesz az érdemben használható oltóanyag. A világ nagyon akarja, és azt szokták mondani, aki nagyon akar, annak szerencséje is van.

– Vonatkoztassunk el Tokiótól. Mitől különleges a koronavírus-járvány?
– A történelemben még nem fordult elő olyan járvány, amit ilyen részletességgel követett volna nyomon a közösségi és a „hivatalos„ média. Talán ez a legfőbb specifikuma, ennyire részletes, szinte percre kész adatok egyetlen korábbi fertőző betegségről sem álltak rendelkezésünkre. Azt persze tudjuk, hogy száz éve a spanyolnátha-járványnak rengeteg áldozata volt, legalább annyi, mint az első világháborúnak. A COVID 19 esetében azonban minden apróságról szinte valós időben informálódik a világ. Mi több, bizonyos információk fel is erősödhetnek a hírközlés által – legyen az egy szerkesztőségi, vagy közösségi hálózatokon megjelenő információ - , ezáltal némiképp torzított képet is adhatnak a történésekről. Maga a kórokozó egy felső légúti megbetegedést okozó vírus, amely esetenként az alsó légutakat is érinti, jellemzően tüdőgyulladást okoz. Ebben persze nem különbözik az influenzától, abban viszont igen, hogy idős embereknél – úgy tűnik – nemcsak a légutakat támadja meg, hanem az egész szervezetet megterheli az egyéb krónikus betegségekben szenvedőket pedig nagyon súlyos állapotba taszítja. 2019 végén, a 2020-as év elején a Kínából és Olaszországból származó hírek alapján még úgy hittük, hogy ez olyan kórkép, mely minden esetben tüdőgyulladással jár, ezzel szemben a tapasztalatok azt mutatják, hogy az egész szervezetet érintő, befolyásoló vírusról van szó, mely csak bizonyos esetekben okoz tüdőgyulladást. Amit persze többek, főként a fiatalabb korosztály szervezete legyőz, de a társbetegségekben szenvedőknél roppant súlyos következményekkel jár, a 65 éven felülieknél pedig a halálozás meghaladja a 20 százalékot.

– Az eddigiekből is kiderült, hogy súlyos hiba lenne lebecsülni a betegséget.
– Kétségkívül. Nagyon érdekes, hogy Janus-arcú vírusról beszélünk. Számos olyan eset ismert, amikor a koronavírusos ember nem fertőzött meg senkit. Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy a betegek tíz százaléka ún. szuperfertőző, ők adják át a vírust a következő fertőzött populáció nyolcvan százalékának. Összeségében pedig elmondható, hogy a megbetegedettek mintegy kilencven százaléka csak a tovább-fertőzések húsz százalékáért felelős. Tehát azt is mondhatjuk, hogy a járványt úgy is le tudnánk küzdeni, ha csak a szuperfertőzőkre koncentrálnánk. Csakhogy ez nem olyan könnyű, hiszen hogyan vesszük észre valakiről, hogy szuperfertőző?! Vannak bizonyos jellegzetességei a szuperfertőzőknek, de túl sok a kivétel. Általában véve nagyon igaz, hogyha valaki köhög, lázas, vagy jelentős izomfájdalomtól szenved, azt érzi, hogy tűrhetetlenül erős fáradtság kapta el, ízlelés- és szaglásproblémái vannak, akkor ezek a személyek feltétlenül menjenek el vírustesztelésre. Ezek ugyanis a koronavírus-fertőzöttség legjellemzőbb tünetei, de hozzá kell tennem, hogy egészen furcsa – például gyomor és bélrendszeri – szimptómái is lehetnek a koronavírusnak. Általában azt mondják, hogy a tünetesek között több a szuperfertőző. Ezért az ilyen tünetekkel rendelkezőket azonnal szűrni kell! Sokszor kétszeri szűrésre is szükség van.

– Ma már sokkal többet tudunk a járványról, mint – mondjuk – három hónappal ezelőtt?
– Hogyne, sokkal többet, magam is sokkal többet tudok a koronavírusról. Nagyon félrevezetőek voltak azok az információk, amelyeket kezdetben Kínából, Lombardiából és a WHO-tól érkeztek. Akkor kitört a pánik. Az persze igaz, hogy a meleget nem bírja a vírus, a szabadban történő megfertőződés esélye nagyon kicsi. Afrikai országokban – pl. Egyiptomban-, és az Egyesült Államok déli államaiban azért fertőződnek meg sokan, mert a meleg elől a zárt és lehetőleg klimatizált helyekre húzódnak vissza, rossz körülmények között (maszk nélkül, olykor zsúfoltan) tartózkodnak, ott hatékonyan támad a vírus. Például az amúgy gazdag Szingapúrnak a túlzsúfolt, szegény külvárosaiban is sok a fertőzött. Figyelemre méltó, hogy Németországban a húsüzemek vendégmunkásai között sok a fertőzött, egyrészt mert ők zsúfolt munkásszállásokon laknak, másrészt amikor bemennek a hűtőházba, ott hatványozott a fertőzés veszélye a nagy hidegben. Melegben is terjedhet a járvány, paradox módon, de azért, mert ilyenkor bemennek az emberek a légkondicionált zárt helyiségekbe, és a klímaberendezés a hűvös környezetben szétszórja a kórokozókat. De ha valaki a Balaton partján kifekszik a strandra, annak a kockázata minimális. Ajánlatos a szabadlevegőn tartózkodni. A futás, kerékpározás a szabadban semmiféle veszéllyel nem jár, a zárt tér már önmagában kockázati tényező. Sok olyan konkrét csoportos esetekről tudok, hogy többen esküvőn, halotti toron, templomi istentiszteleten fertőződött meg, de olyanról még nem hallottam, hogy a tengerparti strandon kapták volna el a vírust.

– Egy futballmeccs mennyire veszélyes? Mármint a nézőknek.
– Nyilvánvaló, hogy a nézőtéren sűrűn vannak az emberek, ha akadnak közöttük fertőzöttek, akkor létező dolog a fertőzésveszély. Bergamóban az Atalanta–Valencia Bajnokok Ligája-mérkőzésről tartották azt, hogy az előidézője lehetett a koronavírus spanyolországi terjedésének, de ez nem bizonyított. Sokak szerint nem a nézőtéren történt a fertőzés, hanem a kocsmákban azok között, akik már nem fértek be a stadionba, mert viszonylag kevés jegyet lehetett kapni. Ausztriában a sípályákon bekövetkezett fertőzések helyszínei is inkább a síházak, a hütték voltak, semmint a lejtők.

– A napokban Boris Johnson brit miniszterelnök és Emmanuel Macron francia köztársasági elnök is bejelentette, hogy egy esetleges második hullám esetén semmiképpen sem zárják le az országot, a gazdaságot, nem lesz „lockdown”. Ehhez mit szól?
– Ma már az egész világon érthető módon erre készülnek csakhogy amikor jött az első hullám, még nem ismertük a vírust, nem volt más lehetőségünk, mint a lockdown. Ezzel a kontaktusok számát több mint hatvan százalékkal csökkentettük itt Magyarországon, és ez eredményezte azt, hogy nálunk ennyire sikeres volt a védekezés, ennyire kevesen fertőződtek meg, és viszonylag gyorsan ki tudtunk jönni a járványból, és most normális életet élhetünk. Nézzük meg az Egyesült Államokat. Későn hozták meg a szigorításokat, most is küzdenek a járvánnyal, és szerintem karácsonyig küzdeni is fognak.

– A tüntetéshullám hozzájárulhatott a helyzet súlyosbodásához?
– Nyilvánvaló. Az amerikai átlag populáció nagyon fegyelmezetlen. Ezzel szemben a magyar emberek pontosan betartották a járványügyi rendelkezéseket. Érdekes, kezdetben még a WHO sem foglalt állást egyértelműen a maszkhasználat mellett, de mi orvosok pontosan tudtuk, hogy a maszk hasznos, hiszen nem véletlenül viselünk maszkot műtét közben, akkor is, amikor híre sincs a koronavírusnak. Azért vesszük fel a maszkot műtét közben, hogy ne fertőzzük meg a beteget. Ilyen egyszerű. Az arcmaszk annak is csökkenti az esélyét, hogy mi magunk megfertőződjünk, de még sokkal jobban csökkenti annak a valószínűségét, hogy másokat megfertőzünk. Mi, a Semmelweis Egyetemen még a háromrétegű, szövetből készült, mosható, többször hasznosítható maszk viselését is javasoltuk, tizenötezer darabot gyártottunk ezekből, valamennyi dolgozónkat felszereltük, és példát mutattunk ezzel a lakosságnak. Ahhoz, hogy ne kelljen bezárni munkahelyeket, ne omoljon össze a gazdaság, bizonyos szabályokat szigorúan be kell tartani, nincs mese.

– Ami mostanában, július vége felé történik, a napi tíz-tizenöt új fertőzött regisztrálása, az már a második hullám kezdete?
– Azt nevezzük második hullámnak, amikor a vírus reprodukciós rátája tartósan egy fölé emelkedik, azaz egy beteg több mint egy új beteget fertőz meg átlagosan. Itt nem tartunk. Magyarországon az új fertőzések jellemzően behurcolt esetek, részben hazánkba látogató külföldieknél, részben külföldről hazatérő magyar állampolgároknál diagnosztizálják a betegséget. Mindez nem jelenti azt, hogy ismét be kell zárkóznunk, csupán annyit jelent, hogy amíg nincs védőoltás, addig meg kell tanulnunk együtt élni a vírussal. Most azt szeretnénk megakadályozni, hogy például Szerbiába menjenek az emberek, ahol a hazai viszonyokhoz képest hatvanhatszoros az esélye annak, hogy egy ott nyaraló magyar megfertőződik. Az elmúlt két hétben – ennyi ideig tart a lappangási idő– százezer emberből hatvanhatan fertőződtek meg Szerbiában, míg nálunk csak egy ember. Az összes környező országban – Ausztria, Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovénia – lényegesen magasabb a fertőzések aránya, mint nálunk. Behurcolt esetekről beszélünk, melynek hatására, ha óvatlanok vagyunk, szintén lehet járvány, éppen ezért nagyon örültem a kormányzati intézkedéseknek, hogy szigorították a beutazási feltételeket, mert erre szükség van. A jelenlegi helyzetben nem szabad könnyelműnek lennünk és nagyon alaposan át kell gondolnunk, hová menjünk szabadságra. Most tényleg nincs itt az ideje a külföldi nyaralásnak. Lesz majd arra is lehetőség.

– Az nem aggályos, hogy néhány futballcsapatunk külföldi edzőtáborban készül a bajnokságra?
– Attól függ, hogy melyik országban.

– Jellemzően Szlovéniában.
– Magyarország után a környéken Szlovéniában a legjobb a járványhelyzet. Szerbiába és Romániába utazni azonban egyáltalán nem javasolt. A sportolók sem védettek, ők is el tudják kapni a koronavírust, erre számos precedenst ismerünk. Itt van elrettentő példának a Novak Djokovics által szervezett adriai tenisztorna. Annál nagyobb hibát nem követne el az emberiség, mint ha félvállról venné a koronavírus-járványt.