A család közölte a MOB-bal, hogy Tass Olga péntek éjszaka súlyos betegségben, kórházban hunyt el.
„Az én titkom az, hogy szeretem a sportot, kiskoromtól kezdve imádtam mozogni, és úgy érzem, a sport az az alap, ami az ember személyiségét formálja, javítja. Nemcsak fizikailag, hanem szellemileg és lelkileg is. A sport az, ami érzelemgazdaggá tesz. Úgy érzem, mindent elértem a sportban, az életben. Mindezt szeretném azokban az emberekben, akiket tanítok, tovább ültetni: a sport, a mozgás nekem mindent megadott az életben” – Tass Olga tavaly ünnepelte a 90. születésnapját, az ünnepléskor pedig így, ezekkel a szavakkal köszönte meg a köszöntést.
És nem sokkal a kerek évforduló után egy esztendővel köszönteni már nem tudjuk őt, de köszönni mindazt, amit adott nekünk, igen.
Született: 1929. március 28., Pécs Klubjai: (tornászként) Pécsi EAC, TF, Bp. Honvéd, Bp. Spartacus, Bp. Vasas; (edzőként) Újpesti Dózsa, francia női válogatott, Bp. Vasas, magyar női válogatott, Bp. Honvéd Edzői: Várkői Ferenc, Aradi Gyula, Nagy Jenőné, Csillik Margit, Berczik Sára, F. Kovács Éva, Fekete József Kiemelkedő eredményei: olimpiai bajnok (kéziszer csapat, 1956), 3x olimpiai 2. (csapat, 1948, 1952, 1956), 2x olimpiai 3. (kéziszer csapat, 1952; lóugrás, 1956), világbajnok (kéziszer csapat, 1954), vb-2. (csapat, 1954) |
Búcsúzni tudunk a 91 éves korában elhunyt olimpiai bajnok tornásztól, aki úgy élte le ezt a kilenc évtizedet, hogy mindig a mozgásról, a tornáról szólt az élete.
Már gyerekként, amikor 12 évesen megismerkedett Pécsen a sportág alapjaival, és onnantól még hosszú-hosszú esztendőkön át, amikor válogatott tornászként ott állhatott az olimpiai és a világbajnoki dobogó felső fokán.
De az 1960-os visszavonulása után sem szakadt el szeretett sportágától, hiszen edzőként dolgozott, többek között a magyar válogatott mellett is.
Ő volt az a tornásznő, aki mindig, de tényleg mindig mosolygott.
Ő volt az, akiről ismeretlenek is megállapították: olyan kisugárzása van, hogy csak boldog lehet.
„Nagyon lesújtott minket a hír. Olga néni volt számunkra a mindig vidám, csodálatosan mosolygós arc. Olyan egyéniség volt, akinek jó volt a társaságában lenni – szerethető ember volt, sugárzott belőle az élet szeretete. Büszkék vagyunk rá, a tudására, az intelligenciájára, az eredményeire. Az egyik legszimpatikusabb tornász volt – idős korára is” – mondta a Nemzeti Sportnak Magyar Zoltán kétszeres olimpiai bajnok tornász, a Magyar Tornaszövetség elnöke, a Nemzet Sportolója. |
És Olga néni boldog is volt, de ezt leginkább magának köszönhette. Sohasem elégedetlenkedett, mindenben megtalálta a jót, és sohasem unatkozott.
Még 90 évesen is tornaórákra járt hozzá huszonéves, de harmincas mozogni vágyó is, sőt akadt hetvenen túli tanítványa is – ők mindannyian érezték, és tapasztalták, hogy Tass Olga mindig adni akart.
Adott is.
Egész életében.
Nagyon sokat.
Isten vele, Olga néni!