Asztalitenisz: ötvenéves a Statisztika női csapatának első BEK-győzelme

Ormai Lászlót ismerve kétség sem férhet ahhoz, hogy amikor 1954-ben nekilátott újjászervezni a Központi Statisztikai Hivatal amúgy már 1932 óta létező asztalitenisz-szakosztályát, nagyratörő tervei voltak. Az évtizedekkel később egyszerűen csak Ormai-birodalomnak hívott klub által elért sikerek azonban talán még az ő maximalizmusa alapján elvártakat is túlszárnyalták.

A Statisztika újjászületésének első időszakát a hivatal épületében töltő pingpongosok 14 évvel később már magyar bajnoki címet ünnepeltek, hogy aztán 1968 hazai aranyérmeseként a nemzetközi porondra kilépve a Bajnokcsapatok Európa-kupája 1969–1970-es kiírásában szerepeljenek. A csapat mellett akkoriban edzőként dolgozó Ormai a Juhos Eszter, Kisházi Beatrix, Lotaller Henriette, Magos Judit, Papp Angéla, Rózsásné Faludi Júlia összetételű csapattal vágott neki Európának. Az első fordulóban a bolgár Pleven (5:1), a másodikban az angol TTC Gainsford (5:2), míg az elődöntőben az NSZK-beli DTC Kaiserberg (5:4) legyőzésével kvalifikálta magát az együttes a döntőbe, ahol a csehszlovák Start Praha várt rá. A finálé első mérkőzését 1970. május 16-án játszották Prágában, a találkozó a Statisztika 5:4-es sikerével zárult. A Népsport beszámolója szerint „a prágai győzelem természetesen nem volt könnyű, hiszen az ellenfél csapatában játszott az ex-Európa-bajnok Ilona Vostová is, aki aránylag simán megnyerte az első két mérkőzését. De ezután... 4:2-es Statisztika vezetésnél még reménykedtek abban, hogy a csehszlovák bajnoknő legyőzi Kisházit és talán ki is egyenlítenek, ám Kisházi ezen az estén úgy játszott, ahogy talán még soha, remekül védett és rendre bejöttek a fonákütései”.

Az 5:4-es győzelemből Kisházi mellett Magos és Rózsásné is kivette a részét, ami kifejezetten jó előjelnek számított a budapesti visszavágó előtt, bár az idegenbeli találkozó tudósítása némi kritikát azért így is megfogalmazott: „Magosról és Rózsásnéról csak annyit, hogy a szokottnál kissé halványabban játszottak, de azért megtették a kötelességüket.”

A döntő második összecsapására éppen ötven éve – az akkor is csütörtökre eső június 4-én 17.30-kor – a csapat Jurányi utcai termében került sor. A találkozó előtt Ormai arról beszélt, „tartok a visszavágótól, Prágában 5:2-es vezetés után csak 5:4-re győztünk, s most valahogy rossz az előérzetem”, bár lehet, nem akarta, hogy túlzottan nagyok legyenek az elvárások az együttessel szemben. Mint kiderült, elsősorban az aggasztotta, hogy nem tudta, Kisházi és Magos mellett kit játszasson harmadikként a prágaiak ellen. A játékosok idénybeli BEK-statisztikája sem sokat segített, hiszen Kisházi (10 győzelem/1 vereség) mögött – Magos 2/3, Rózsásné 2/3, Juhos 1/2, Lotaller 2/0, Papp 3/2 – igencsak kiegyenlített volt a többiek mutatója. Végül a „győztes csapaton ne változtass” elvet követve Rózsásné került be harmadik helyen a kezdőbe, s mint annyiszor, Ormai ezúttal is jó döntést hozott: a Statisztika cseppnyi kétséget sem hagyva afelől, hogy jobb csapat, 5:1-gyel küldte haza a csehszlovákokat, azaz veretlenül menetelve, a fináléban kettős győzelemmel hódította el – története során először – a Bajnokcsapatok Európa-kupáját. Ezek után nem meglepő, hogy Hámori Tibor, a Népsort korabeli munkatársa ezúttal már a kritikát elhagyva, érthető lelkesedéssel írt a főszereplőkről.

„Magos – féléves becsületes felkészülés után – olyan játékot produkált, amelyet legutóbb talán csak a japánoktól láttunk. ...Rózsásné bemutatta, hogyan kell küzdeni. Ormai edző pedig jól eltalálta az összeállítást. De hogyan merte kihagyni a csapatból a válogatott Juhost, vagy Lotallert? Persze ez a kérdés nem helyénvaló, hiszen Rózsásné bebizonyította, hogy edzői taktika is van a világon és jó a régi versenyző a háznál. ...Kisháziról nem beszéltünk még. Nagyon jó dolog, hogy mindig lehet rá számítani, s hogy csaknem mindig tudása maximumát nyújtja. Ezúttal is imponáló fölénnyel győzte le ellenfeleit.”

Persze a jövőbe egykori kollégánk, de még Ormai sem láthatott, így azon a pontosan ötven évvel ezelőtti napon egyikük sem tudhatta, hogy ez az eredmény „csak” egy káprázatos sorozat első állomása volt: a Statisztika máig fennálló s vélhetően megismételhetetlen rekordként az 1968 és 2008 között megszerzett 40 magyar csapatbajnoki cím mellett 1970 és 2001 között 25 alkalommal nyerte meg a BEK-et. A birodalomban nevelkedő asztaliteniszezők felnőtt- és utánpótlásszinten megszámlálhatatlanul sok világ- és Európa-bajnoki érmet szereztek.

Ötven év ide vagy oda, a legenda tovább él, még akkor is, ha a klub – miként arról Ormai László még februárban lapunknak elmondta – valószínűleg jövőre bezárja a kapuit.