Vitorlázás: Lemásoljuk ezt az évet – Berecz Zsombor

– Ha normális időket élnénk, éppen valamelyik tengeren készülne az olimpiára. Mi a helyzet most?
– Itthon vagyok, véget ért a karantén is, és lassan kezd beállni az életünk ritmusa – felelte a világbajnok Berecz Zsombor. – A feleségem dolgozik, úgyhogy délután négyig én foglalkozom a gyerekekkel. Úgy néz ki a napirend, hogy héttől kilencig kondizom, utána a gyerekekkel vagyok, és miután a kis feleségem hazajön a munkából, elmegyek vitorlázni.

– Van bármilyen korlátozás erre vonatkozóan?
– A szabadtéri egyéni sportokat sohasem korlátozták, és hát én egyedül vitorlázom. Viharjelzés esetén kijön velem egy motoros, de a benne ülő szájmaszkot, kesztyűt, szemüveget visel, hogy szabályosak legyünk.

– Fura helyzet...
– Teljesen új, teljesen más, mint amihez hozzászoktam.

– Az edzőjével tartja a kapcsolatot?
– Hetente beszélünk, mert bár a vízen az adott helyzetnek megfelelően én találom ki, hogy mit gyakoroljunk, az edzéstervet követem, és heti háromszor van online fizikai edzésem is.

– Milyen újra a Balatonon vitorlázni?
– A Balaton szeszélyes, mindig is az volt, úgyhogy amikor jön egy hidegfront, vagy jobb szelek fújnak, azonnal átalakítjuk a napirendet, és megyek edzeni. Amikor meg nincs szél, beiktatok még egy kondiedzést vagy kardiót. Alkalmazkodom.

– Mi a legnehezebb?
– A vitorlázás szempontjából az, hogy nincs itt a horvát edzőpartnerem, nincs kihez mérni magam. Másrészt viszont azt kell mondanom, hogy bár szörnyű a helyzet, egy kicsit élvezem is, mert többet lehetek a gyerekekkel, és a ház körüli teendőkben is vannak elmaradások.

– Most van ideje mindenre?
– Sohasem unatkozom. A finn osztály első nemzetközi versenye szeptemberben lesz, de ha igaz, amit mondanak, a horvátok beindítják egy kicsit a turizmust, ami nekem azt jelenti, hogy együtt készülhetek az edzőpartneremmel. Vagy én megyek oda, vagy ő jön ide, csak egy huszonnégy óránál nem régebbi negatív koronavírusteszt kell hozzá. Ez azért is fontos, mert most előnyben vannak azok, akik nem „egyszemélyes show-t” adnak elő, hanem csapatban készülnek: ők most is edzenek, és a közös munka hasznosabb, mint az egyedül elvégzett. A legfontosabb azonban, hogy ne álljak le, mert miután elkezdődik az érdemi munka, két-három hónapra lesz szükség, hogy ugyanolyan formába lendüljek, mint a leállás előtt.

– A vitorlásélet lassan beindulhat a Balatonon. Változtat ez valamin?
– Nem igazán, de a gyerekeknek jó lesz a klubban, hogy végre vízre tehetik a hajójukat.

– Nem furcsa, hogy nincs olyan élet a kikötőben, mint máskor?
– Hatalmas felújítás zajlik, úgyhogy azért van mozgás, és a barátokkal is tudok találkozni: kétszer-háromszor elmentünk pecázni, természetesen betartva minden óvintézkedést.

– Térjünk vissza egy kicsit a versenyzéshez. Korai még, de körvonalazódnak már az olimpiai felkészülése részletei?
– A tervek szerint lemásoljuk ezt az évet – megpróbáljuk végigcsinálni újra az egész programot. Az ausztrál kör kimarad a télen, de szeretnénk Európán belül találni egy edzőközpontot – Görögország bevált –, ahol elkezdjük az edzéseket, majd a jövő év elején elmegyünk Palmára, júniusban meg három hétre Japánba. Úgy volt, hogy az idén is elmegyünk, de visszafordítottuk a konténert, amikor törölték a repülőjegyünket, mert csak fölöslegesen állna ott a felszerelés egy évet.

– Minden felszerelése hazaért?
– Sajnos nem az összes. A versenyhajóm, amellyel az olimpián akartam indulni és a tartalék hajóm itthon van, de a versenyárbócom és a vitorláim Spanyolországban ragadtak, azokat csak akkor tudom használni, amikor visszamegyünk az októberre halasztott világbajnokság előtt.

– Nem akarok a zsebében turkálni, de jó néhány sportoló és csapat került nehéz helyzetbe a jelenlegi helyzet miatt. Önnel minden rendben?
– Az olimpiáig volt egy büdzsénk, arra megvolt a garancia, most azonban valószínűleg új programtervet kell írni. Jövő hét után ülünk le a szövetség vezetőivel, hogy megvizsgáljuk, mik a lehetőségek, és ha nem lesz annyi pénz, amennyi kellene, elgondolkodunk, hova nem megyünk, vagy kevesebb napot használom az edzőmet – de remélem, egyikre sem lesz szükség. Az mindenesetre megnyugtató, hogy csapatomtól, a Procelero SE-től minden segítséget megkapok, ők jelentik a biztos pontot.

– Hogyan befolyásolják az esélyeket az utóbbi hónapok eseményei?
– Nagyon úgy fest, hogy mindenki Palmán tér vissza, ha hamarabb nem, ott meglátjuk, ki hol tart, ki miben maradt le. De nem hinném, hogy jelentősen módosult volna a helyzet. A céljaim nem változtak.

– Várható a visszatérés után egy kis pszichológiai hadviselés, taktikázás a mezőnyben?
– Biztos mindenki tapogatózni fog, de szerintem a vízen fél óra alatt kiderül, hogy ki milyen irányba haladt. Egy biztos, ha én leszek a jobb, nem „feszítem” annyira a tempót, mint amennyire lehetne, nem terítem ki a kártyáimat. De ez nem újdonság, mindig ugyanez a játék zajlik.