„Fejes András a paralimpiai mozgalom igaz barátja volt, a Magyar Paralimpiai Bizottság talizmánja” –idézte a brazil sportdiplomatát az insidethegames.biz portál.
„Kétszeres világ- és ötszörös Európa-bajnok para-asztaliteniszezőként otthagyta kézlenyomatát a parasport világán, hazájának ő volt az első paralimpiia érmese”– tette hozzá Andrew Parsons.
Fejes András klinikai szakpszichológusi munkájáról szólva az IPC elnöke úgy fogalmazott: a sport világán kívül is hiányzik majd, miután arra törekedett, hogy elősegítse a fogyatékossággal élő emberek pszichológiai nehézségeinek kollektív megértését.
„A parasportért végzett munkája és elkötelezettsége igazolása volt elszántságának, szenvedélyének és bátorságának”– mondta Andrew Parsons.
Fejes András 1972-ben, Heidelbergben atlétaként szerezte meg az első magyar paralimpiai érmet: a 60 méteres kerekesszékes versenyen harmadik lett.
Tizenhét évesen egy baleset miatt kényszerült kerekesszékbe, majd ausztriai rehabilitációja során ismerkedett meg a mozgássérültek sportjával, ennek hatására kezdett el versenyezni. Eredményeinek köszönhetően 1970-re már a világ legjobb parasportolói között tartották számon.
Részt vett a Mozgásgátoltak Halassy Olivér Sport Club megalakításában, amely sokáig az egyetlen egyesület volt, ahol a fogyatékkal élők szervezett keretek között sportolhattak.
Az aktív sportélet mellett summa cum laude elismeréssel végezte el az ELTE pszichológia szakát, 1978-ban pedig kandidátusi fokozatot szerzett. Szakmai tevékenysége elsősorban a testi sérült emberek összetett lélektani nehézségeinek feltérképezésére és csökkentésére, a társadalmi beilleszkedés problémájára irányult. E témákban magyar, német, orosz, angol, román és dán nyelven nyolc könyve, és több mint 200 szakközleménye, referátuma jelent meg.
Publikációi mellett a sportdiplomáciában is tevékenykedett, tíz éven át volt az ENSZ képviselettel is rendelkező Nemzetközi Rokkantszövetség (FIMITIC) elnökségi tagja.