Cselgáncs: Most nem a sport a fontos – Karakas Hedvig

– Hogy bírja a bezártságot?
– Egyelőre jól, mert a BHSE vezetősége az olimpiára készülő versenyzőknek engedi a bejárást a Honvéd létesítményeibe, vagyis edzőmmel, Toncs Péterrel ketten látogathatjuk a dzsúdótermet. Természetesen minden előírást, óvintézkedést betartunk, sűrűn fertőtlenítünk, gépkocsival közlekedünk, nem kerülünk kapcsolatba más emberekkel. Ma még ez a helyzet, aztán lehet, holnap újabb változáshoz kell alkalmazkodni, de megteszek mindent annak érdekében, hogy megakadályozzam a járvány terjedését a környezetemben.

– Ha otthoni körülmények közé kényszerül, hogyan oldja meg az edzéseit?
– Vannak otthon is eszközeim, tudok saját testsúlyos edzéseket végezni, van egy kerékpárom, amivel itthon tudok kardiózni, de egy-egy erdei futást vagy lépcsőzést is be lehet iktatni a programba úgy, hogy az ember igyekszik nem találkozni senkivel.

– Mi okozza most a legnagyobb nehézséget?
– Egy sportoló életében a bezártság, a mozgás szabadságának korlátozása az egyik legnehezebb tényező. Fizikailag és mentálisan sem tudjuk úgy levezetni az energiáinkat, nem tudunk abban a ritmusban élni, mint amit gyerekkorunk óta megszoktunk. A múlt hét végére már kezdtem pánikot érezni, megviselt ez a helyzet, de sikerült rajta átjutnom. Ami nagyon fontos: ne hagyjuk eluralkodni magunkon a pánikot. De nehéz az is, hogy nem tudjuk, mire készülünk, mikor tudunk újra versenyezni, ugyanakkor közben nem szabad leállni, fizikailag szinten kell tartanod magad. Mi a versenyek, az állandó utazás és fogyasztás miatt hosszú ideje már nem tudtunk tisztességes alapozást végezni, most lehetőség nyílik erre. A járvány miatt ez abszolút a „no contact” ideje, vagyis nem tudom, valódi cselgáncsedzéseim mikor lesznek újra, de azt hiszem, jelenleg nem ez a legnagyobb probléma az életünkben. Most, amikor emberéletekről van szó, szerintem nem az a legfontosabb, hogy lesz-e olimpia...

– A színészek, sportolók, közéleti személyiségek azok, akik a legnagyobb hatással tudják gyakorolni a környezetükre. Ön is érzi ezt a felelősséget?
– Abszolút, és hamarosan az egyesületem és saját közösségi oldalamon is az otthonmaradásra fogom buzdítani a követőimet, a cselgáncssportot szeretőket. Jó látni egyébként az összefogást a környezetemben. A klubomban például két utánpótlásedző is mozgósította a gyerekeket, Szabó Tibor és Gera Csaba videoedzéseket tart a srácoknak, különböző challenge-programokra hívja őket, és tudom, a srácok közül sokan az otthonukban, a kertben csinálják a mindennapi feladatokat. Nehéz idők ezek, sokunk először él meg ilyen kritikus szituációt, de azt látom, példa nélküli az összefogás, és mindenki igyekszik a lehetőségekhez mérten talpon maradni. Most nem a sport a legfontosabb, hanem hogy a szabályokat betartva minél hamarabb túljussunk ezen a helyzeten, az egészségünk és a gazdaságunk szempontjából pedig minél kevesebb kárt szenvedjen az ország. Most nem az önös érdekeket előtérbe helyezve kell gondolkozni.