Birkózás: Lőrincz Viktor egyértelműen éremért utazik az Eb-re

– Mi történt a térdével?
– Á, csak egy kis zúzódás, fájdogál, de a jövő hétre rendbejön – válaszolta a bekötött térddel edző világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok, olimpiai ötödik helyezett kötöttfogású klasszisunk, Lőrincz Viktor, aki a hétfőn rajtoló római kontinensviadalon rögtön a nyitó napon elkezdi szereplését a 87 kilogrammosok súlycsoportjában.

– Akkor előre az aranyéremért?
– Egyértelműen éremért utazom, és kizárólag ezzel lennék elégedett. Egyébként érdekes kihívás lesz, hiszen nagyon korán van az Eb. Máskor márciusban-áprilisban szokott lenni, de volt már májusban is, úgyhogy ez mindenkinek újdonság lesz – kíváncsi vagyok, ki hogyan tud alkalmazkodni hozzá. Főleg, hogy közvetlenül az alapozás után nem a legjobb ilyen nagy versenyen elindulni, még „rozsdás” a mozgás – ezt éreztem is magamon –, de ezzel mindenkinek meg kell küzdenie. A viadal egyébként ugyanott lesz, ahol a januári olaszországi rangsorverseny is volt – egy meglepően kicsi csarnokot kell elképzelni a tenger partján –, azt márpedig megnyertem, úgyhogy nevezhető kedvező előjelnek…

– Felteszem, nagy könnyebbség, hogy miután a szeptemberi kazahsztáni világbajnokságon bátyjával, Tamással együtt már megszerezték a tokiói kvótát, nincs teher, így sokkal felszabadultabban birkózhatnak az olimpiáig.
– Így van, a legfontosabb, hogy – hála az égnek – Tomival együtt végre a lelátóról figyelhetjük a kvalifikációs viadalok izgalmait. Emlékszem, kétezertizenhatban nekem már megvolt a kvótám, a bátyám viszont egy ilyen „kvaliversenyen” vívta ki az olimpiai szereplés jogát, de úgy, hogy én közben háromszor majdnem szívrohamot kaptam, mert a mindent eldöntő meccsen, amit végül megnyert, felváltva intették a bírók őt és az ellenfelét… Szerencsére most már tét nélkül szurkolhatunk a többieknek, első körben a márciusi budapesti viadalon, hogy minél többen ott legyünk Tokióban.

– Ugyanakkor az olimpiai kiemelés szempontjából közel sem mindegy, hogyan szerepel az Európa-bajnokságon…
– Korábban a kiemelésnek azért volt nagy jelentősége, mert az első négy kiemeltnek eggyel kevesebb mérkőzést kellett birkóznia, ami olimpián nagyon nem mindegy. Tokióra azonban tizenhatra csökkentették az indulók számát, így mindenki ugyanannyi meccset fog birkózni. Most inkább azzal lehet taktikázni, mint tavaly a világbajnokságon is, hogy látjuk a világranglistát, és megnézzük, ki az, akivel, mondjuk, csak a döntőben akarunk találkozni. Mondok egy példát: nálunk, a nyolcvanhét kilósoknál jelenleg az ukrán klasszis, a riói ezüstérmes, világ- és Európa-bajnoki címvédő, a tavalyi vébédöntőben engem legyőző Zsan Belenyuk vezeti a világranglistát, én vagyok a második, azaz jelen állás szerint mi ismét csak a fináléban kerülhetnénk össze. Nem is bánnám, ha nem vele kellene kezdenem, és bízom abban is, hogy ez a ranglista már nem sokat változik az olimpiáig – ezért persze Rómában is tehetek egy újabb lépést.

– A kvalifikációs versenyekkel tehát nem kell vesződnie, de tudja már pontosan az olimpiáig tartó programját?
– Igen, az Európa-bajnokság után áprilisban jön a magyar bajnokság, júniusban egy lengyel verseny következik, ami ugyanolyan rangsorverseny, mint az említett januári olaszországi viadal volt, amit megnyertem. Ezenkívül lesz még egy-két külföldi edzőtábor, ami azért is nagyon fontos és hasznos, mert egyrészt nem vagyunk sokan mi, magyar birkózók, ráadásul szinte egész évben együtt, egymással edzünk, így jelentősen javul a birkózásunk, amikor új ingerek érnek. Úgyhogy ezek a legfőbb pontok, na meg persze az, hogy ne legyen sérülés, és mindenkinek problémamentes legyen a felkészülése!