Asztalitenisz: egy korszak koronája a tokiói kvóta megszerzése

– Kívülről úgy tűnt, megkönnyezte a sikert.
– Nem tagadom, tényleg sírtam – idézte fel Bátorfi Zoltán, női válogatottunk szövetségi kapitánya a csütörtök esti pillanatot, amikor a portugálok elleni 3:1-es győzelemmel a csapat kvalifikálta magát a tokiói nyári játékokra. – Amióta a válogatott élén állok, csak az járt a fejemben, hogy ki kell jutnunk az olimpiára, az elmúlt években szinte mindent ennek rendeltem, rendeltünk alá, folyamatosan mondtam a lányoknak, hogy meglátják, ott leszünk Tokióban. Amikor az álomból hirtelen valóság lett, hosszú időszak feszültsége tört ki belőlem, elmondhatatlan boldogságot éreztem.

– Végig hitt benne, hogy sikerülhet?
– Igen.

– Akkor is, amikor kiderült, hogy Póta Georgina gyermeket vár?
– A hír hallatán arra gondoltam, hogy rendben, az olimpián nem lesz ott, a selejtezőn viszont még számíthatunk rá, de aztán eljött az a több mint két héttel ezelőtti péntek.

– Mi történt?
– Néztem Póta edzését, és láttam, hogy gáz van. Ne értse félre, semmi drámai nem történt, csak érezhetően nehezebben, óvatosabban, lassabban mozgott. Azt hiszem, akkor kezdett tudatosulni bennem, hogy bármennyire is szerettem volna, a selejtezőn már nem számíthatok rá. A kollégáimmal és a válogatott rutinosabb játékosaival együtt megbeszéltük, mi lehet a megoldás, ezt követően döntöttem úgy, hogy behívom Fazekas Máriát a keretbe.

– Vagány döntés volt.
– Szerintem pedig észszerű.

– Úgy értettem, meglehetősen kockázatos egy negyvennégy éves játékosnak bizalmat szavazni, aki ráadásul már tizenöt éve nem szerepelt a válogatottban. Általában brahis típusnak tartja magát?
– Nem különösebben, de ebben a helyzetben nem volt veszítenivalóm. Másrészt tudtam, hogy a Budaörs csapatában Pergel Szandrával már hosszú évek óta remek párost alkotnak.

– Mondhatjuk, hogy ez volt edzői pályafutásának egyik legnehezebb döntése?
– Egyáltalán nem, sőt. Néhány perc alatt megszületett.

– Ugye, azt tudja, ha ez a húzása nem jön be, sokan a fejét veszik?
– Lehet, de ezzel nem foglalkoztam. A legjobbat akartam mindenkinek, s biztos voltam magamban. Fazekas Mária nemcsak a játéktudásával, hanem a nyugodtságával, a magabiztosságával is sokat adott a többieknek, jó hatással volt a válogatottra. Százszorosan meghálálta a bizalmat.

– A Pergellel alkotott párosa kettőből kettőt nyert, azaz ennél többet nem is nagyon tehetett volna.
– Mindketten nagyszerűen játszottak, pedig a horvátok és a portugálok ellen sem volt könnyű dolguk. Viszont sokadszorra is bebizonyosodott, hogy az olimpiai szisztémát nekünk találták ki. Itt mindig a párossal kezdődik a meccs, s mivel ebben erősek vagyunk, mindig előnyről várhattuk az egyéni mérkőzéseket.

– Azzal, hogy a Pergel, Fazekas párosra tett, az is nyilvánvalóvá vált, hogy Madarász Dóra játssza a legfontosabb egyeseket. Felkészültnek érezte erre a feladatra?
– Abszolút. Még úgy is, hogy nehéz hónapok vannak mögötte. A nyáron pályafutása során először külföldre szerződött, a franciaországi légióskodás megváltoztatta a mindennapjait, s ez hatással volt az eredményességére. Az ősszel elég mélyre került, ezért novemberben, az ausztriai world tour verseny után volt egy nagyobb beszélgetésünk, s attól kezdve az edzésmunkája, a hozzáállása, a játéka, egyszóval minden megváltozott. A folyamat csúcsa volt tulajdonképpen, hogy az olimpiai selejtezőn a horvátok és a portugálok elleni meccset is veretlenül hozta le.

– Megünnepelték már a sikert?
– Igen, de gondolom, ez érthető. A Póta, Pergel, Madarász hármas fémjelezte korszak megkoronázása, hogy a sportág történetében először a női csapat kiharcolta az olimpia részvétel jogát. Mert igen, ebben Póta is benne volt, az ő eredményei nélkül nem emeltek volna ki bennünket a hetedik helyen, azaz jóval kedvezőtlenebb pozícióból indultunk volna. Közös siker ez, amiben ugyanúgy benne volt a válogatottba három játékost adó Budaörs csapata, miként a mellettem dolgozó két kollégám, Muskó Péter és Tóth Ádám, a budaörsiek és a válogatott gyúrója, Szvitán Krisztina, s persze a szövetség támogatása nélkül sem mentünk volna semmire.

– Bőven van még idő addig, de gondolkozott már azon, hogy Tokióban kik lehetnek ott a csapatban, és kik indulhatnak egyesben?
– Biztosat most még nem tudok, s nem is akarok mondani, de a kvótát megszerző trió prioritást élvez, és az számomra nyilvánvaló, hogy Póta távollétében Madarásznak és Pergelnek a csapat mellett egyesben is helye van az olimpián.