Ajánló: könyv jelent meg a nemrég elhunyt Dömötör Zoltánról

Rendhagyó módon kezdődött a hétfő délután tartott könyvbemutató: a magyar sport nagyjai, olimpiai és világbajnokok – a többi között Balczó András, Varga János, Gedó György, Rejtő Ildikó és Wladár Sándor – elénekelték a Himnuszt Dömötör Zoltán és azon sportolók emlékére, akik Magyarországot világversenyen képviselték.

„Ritkán fordul elő, hogy egy könyvbemutatón ilyen sokan vannak, mint amennyien most megtöltöttétek a termet” – állapította meg Schmitt Pál olimpiai bajnok párbajtőrvívó. A Magyar Olimpiai Bizottság korábbi elnöke hozzátette: ez az érdeklődés egyaránt szól a könyv főhősének, Dömötör Zoltánnak, valamint a szerzőnek, Jocha Károlynak is.

„Jocha Karcsi éjt-nappallá téve tanulmányoz minket, sportolókat, és nemcsak a bajnokokat, hanem az érmeseket is. Mindent tud rólunk – hangsúlyozta Schmitt Pál, majd a könyv címéről kiemelte: ezt a mondatot minden magyar sportbarát ismeri. – De Dömötör Zoltán nemcsak lőtt, ment is a labdáért, aztán meg ott volt mindenhol, a KSI megalakításánál és az Olimpiai Bajnokok Klubjának létrehozásánál is.”

Szöllősi György, a Magyar Sportújságírók Szövetségének (MSÚSZ) elnöke a szerző méltatásakor kiemelte: a sportújságírók tudósításai segítenek, hogy a sportsikerek közösségi élménnyé váljanak.

„A könyv nyomdába adása és a megjelenés között vesztettük el Dömötör Zoltánt, így most a könyvbemutató egyben közös megemlékezés is” – mondta az MSÚSZ elnöke. Hozzátette: ez a szerző hetedik könyve, amely a magyar sport nagyjairól szól. Leszögezte, az MSÚSZ örömmel állt a kemény borítós, 135 oldalas könyv ügye mellé, a Nagy Béla program keretében évente 50 millió forintot fordíthat könyvmegjelenések támogatására immár második éve.

„A magyar sport múltja nagyon gazdag, és éppen a sikeres jövő érdekében kell példaképnek állítani a múlt nagy egyéniségeit, feldolgozni inspiráló élettörténetüket” – hangsúlyozta.

Molnár Zoltán, a Magyar Edzők Társaságának elnöke kiemelte: Jocha Károly mindig szeretettel, tisztelettel, szakértelemmel ír a sportolókról, a bajnokokról.

„Közel harminc éve ismertem Dömötör Zoltánt, tisztelem, becsülöm. Egyenes, tisztességes, szókimondó ember volt, ezt támasztják alá a könyvben megszólaló iskolatársak, sporttársak és tanítványok” – mondta Jocha Károly.

Dömötör úszóként kezdte pályafutását, és alig 19 évesen, 1954-ben, Torinóban tagja volt az Európa-bajnokságot nyerő 4x200-as gyorsúszóváltónak. Csak később pártolt át a vízilabdához, ahol úszótudását hasznosítva, ráadásul balkezesként gyorsan a legjobbak sorába emelkedett.

Szepesi György tette már életében halhatatlanná örökbecsű felszólításával – Lőj, Dömötör, lőj!... –, és ha nem is lőtt, hanem ejtett, az ő íveléses góljával nyert a szovjetek ellen 5:2-re, és lett aranyérmes a tokiói olimpián a magyar pólóválogatott.

A nemzeti együttesben 116 mérkőzésen játszott, a legkiemelkedőbben a már említett 1964-es játékokon, amikor az aranyérmet bebiztosító gólját is szerezte. Előtte Rómában, utána pedig Mexikóvárosban volt tagja bronzérmes együttesünknek, miként helyet kapott a Budapesten, 1958-ban, majd Lipcsében, 1962-ben Európa-bajnok válogatottban is.

Az Olimpiai Bajnokok Klubjának 2004-től 2012-ig volt elnöke.