„Jeanne d'Arc lehetett ilyen” – Pap Kornélia MSÚSZ-életműdíjat kapott

Pap Kornélia hiába jár már a 89. életévében, reggelente mindig felpattan a biciklijére, s a ráckevei Fidelio Idősek Otthonától kiteker a Duna-parti házához. Pláne mostanság, hiszen itt a virágültetés ideje. Azon a napon is éppen dugványozott, amikor a Magyar Sportújságírók Szövetségének két alelnöke, dr. Csisztu Zsuzsa és Mravik Gusztáv megérkezett hozzá, hogy átadja az MSÚSZ életműdíját.

Bár Kornélia néni 85 évesen, ha nem is evezős csónakkal, de kajakkal rendszeresen vízre szállt, azt már nem vállalta, hogy elutazzon Budapestre, és az április 26-i, jubileumi sportújságíró-kongresszuson vegye át a díjat. Vendégeit azonban nagy szeretettel fogadta, sa díj méltó helyére kerül, a három év sportolója kitüntetés és a triplázásért járó serleg mellé.

VIDEÓNK AZ MSÚSZ-ÉLETMŰDÍJ ÁTADÁSÁRÓL

Merthogy, Pap Kornélia nemcsak a Népsport újságírójaként alkotott maradandót abban a 25 évben, míg a szerkesztőség munkatársként, majd főmunkatársként az evezés, a torna és az íjászat versenyeiről írta tudósításait, cikkeit. 1950-ben, 20 évesen kezdett evezni a Hajógyár csapatában. Gyorsan bekerült a válogatottba, 1955-ben elérte első nemzetközi sikerét, egypárevezős Európa-bajnoki bronzérmet szerzett.

A következő két évben ezt az eredményt megismételte, majd 1958-ban megnyerte az első aranyérmét. Európa-bajnoki címét háromszor is megvédte, az 1961-es sikere után vonult vissza. Páratlan teljesítményét idehaza, 1959 és 1961 között háromszor jutalmazták Az Év Női Sportolója címmel. Hiányérzete csak amiatt van, hogy az ő idejében evezésben még nem rendeztek világbajnokságot, a sportág pedig először az 1976-os olimpián szerepelt a programban.

Amellett, hogy 1960-tól 1985-ös nyugdíjazásáig a Népsportban dolgozott, 1983-ban megírta önéletrajzú ihletésű könyvét Vízek szabadja lettem… címmel. A tollat nyugdíjasként sem tette le, hiszen még 25 évig írt a ráckevei, illetve a dunavecsei helyi lapba. Mindeközben aktívan sportolt, evezett, kajakozott, korcsolyázott, kerékpározott, síelt.

A szintén MSÚSZ-életműdíjas, aranytollas sportújságíró, Dávid Sándor – akivel 16 évig dolgozott együtt a Népsportnál – laudációjában így ír róla.

„Csodálatos éveket töltöttünk együtt. Bár Veled enyhén szólva is, nagy figyelmet kívánt az együttműködés. Hozzá teszem: messze nem a cikkeid színvonalával volt a gond, azok mondhatni kivétel nélkül kiválóak voltak. Nagy gonddal megírtak, és kivétel nélkül jelentős problémákkal foglalkoztak, mert, mint újságíró, rendkívül érzékeny voltál a visszásságok, igazságtalanságok iránt, s mint igazságosztó, nem kíméltél soha, senkit. Engem sem. Annyira, (ugye emlékszel,) egy alkalommal, amikor kettőnk véleménye valamiben nem egyezett, hirtelen haragodban, az írásod védelmében rám borítottad az íróasztalomat! (Gallov Rudi, meg Kocsis Levente nagy örömére.)

Még most is mosolyognom kell, ahogy eszembe jutott, s látom magam előtt az arcod, a villogó szemeidet. Jeanne d'Arc lehetett hasonló legjobb formájában, ilyen kemény, törhetetlen harcos!…”

Kornélia néni is élénken emlékszik a népsportos időkre.

„Amikor gyakornokként elkezdtem dolgozni a Népsportnál, az első feladatomként azt kaptam, hogy menjek el az evezősök edzőtáborába. Kérdeztem, mit csináljak? Azt mondták, írjak, amit akarok. Úgyhogy, elkezdtem kicsit tréfás dolgokról írni, hogy mi történik velünk az edzőtáborban. És ez nemcsak megjelent a lapban, de a vasárnapi számban, zászlóval és keretesben.”

Az újságírók akkoriban „ölni tudtak volna” egy-egy külföldi utazásért, pedig korántsem volt fenékig tejfel az élet a külhoni világversenyeken.

„Elképesztő odafigyelést igényelt a munka, különösen a tornaversenyeken. Akkoriban még magunknak kellett feljegyezni a pontszámokat, ha egyszerre voltak a szereken a magyarok, akkor legfeljebb megkérhettük az egyik munkatársunkat, hogy figyelje az egyik eredményt. Azt is előre ki kellett nézni, hogy hol van a telefon, lemértem, mennyi idő alatt érek oda, és kinyújtott kézzel rohantam, nehogy bezárják előttem az ajtót. Ilyenkor egyetlen biztos pontot csak a gépírók jelentették, ők voltak az én bástyáim.”

Az MSÚSZ közgyűlésén Szöllősi Györgyöt újabb négy évre elnöknek választották, míg a Nemzeti Sport több munkatársa is elismerésben részesült. A részletekről ide kattintva olvashatnak.