Ez volt a legutolsó versenyszám, a legutolsó döntő. Hihetetlenül alakult: a hollandoknak volt 12 nyilas legük, 170-es kiszállójuk, a körátlaguk is jobb volt (85.72 a sárga-kékek 82.92-jével szemben), mégsem ők nyertek. Hanem 9–6-ra a svédek – akik az előző nap estéjén a mieink orra alá törtek sok borsot, amikor 3–3 után állva hagyva a magyarokat 9–3-ra diadalmaskodtak. Ellenünk akkor „csak” 73.36-os átlagot dobtak, vagyis majdnem egy tízest rápakoltak a fináléra, és előtte szombat délelőtt még a norvégokat is legyőzték 9–4-re az elődöntőben. Nagyot mentek nálunk, na.
Az ő győzelmük pedig a mi szereplésünket is felértékeli – mármint még feljebb, mert a férfi csapatversenyben 38 ország között elért ötödik helyezés küldöttségünk legjobb eredménye ezen az Eb-n, meg a valaha volt legjobb eredményünk ebben roppant nehéz, a váltófutáshoz hasonlítható műfajban.
Amelyben ugyanazt a pozíciót szereztük meg, mint a sportágban nagyhatalomnak számító angolok: őket a hollandok verték ki a nyolc között.
Azért az angoloknak jutott bőven örülni való is szombatra, a női csapatok döntőjében leiskolázták a nagy rivális hollandokat (9–1), és hozzájuk került a Scott Mitchell, Daniel Day kettős révén a férfi, valamint Deta Hedmannak és Maria O'Briennek köszönhetően a női páros aranyérme is. Végezetül álljanak itt az egyéni győztesek: a férfiak versenyét az ír Martin Heneghan nyerte meg – a döntőben a cseh Pavel Jirkalt legyőzve, akit korábban oly sok magyar is megvert már… –, a hölgyekét pedig a svájci Fiona Gaylor. Ebben a számban majdnem született egy kilencnyilas: Jitka Císarová nyolc tökéletes nyílig jutott.
A kilencedik nyila a dupla 12 drótjáról pattant ki.