A 2016-os ritmikus gimnasztika Grand Prix-sorozat nyitó, moszkvai állomását kihagyták a sportág ukrán csillagai – ez sokéves hagyomány, az ukrán tornászok már a két ország kapcsolatának kiéleződése előtt is általában csak világ- vagy Európa-bajnokságokon „tették tiszteletüket” Oroszországban. Ez fordítva is így van – az oroszok is nagyon ritkán küldik legjobbjaikat a nagy riválishoz.
Ehhez képest, ha nem is a versenyszőnyegen, de volt ukrán Moszkvában, méghozzá a kijevi Gyerjugina-iskola legtehetségesebb tanítványa, Eleonora Romanova, akivel Ukrajna közeljövőbeli első számú rg-seként számoltak. Az ukrán Szegodnja című lap arról számolt be, hogy információi szerint Romanova országot vált, és a jövőben orosz színekben indul. A vihar villámgyorsan elszabadult.
———————————————————— × ————————————————————
SOKMILLIÓ DOLLÁROS LÁNY
Az ukrán szövetség először nem kommentálta az értesülést, majd hivatalos kommünikében erősítette meg: bár hivatalos „kikérőt” nem kapott, a Nemzetközi Tornaszövetséghez (FIG) sem érkezett be országváltási kérelem, a befutó információk szerint az egyéni csapatversenyben világ- és Európa-bajnoki bronzérmes Romanova valóban orosz színekben kívánja folytatni pályafutását.
A szövetség a hivatalos közleményben mély csalódottságát és teljes meglepetését fejezte ki: állításuk szerint Romanova családjához utazott az újévet megünnepelni, bejelentés nélkül nem tért vissza a válogatotthoz, szüleivel Oroszországba távozott. Az ukránok azt állítják, a tornásznő a 2015-ös, stuttgarti olimpiai kvalifikációs világbajnokság egyéni összetett döntőjében sérülésre hivatkozva nem volt hajlandó szőnyegre lépni.
A szövetségre rákontrázott Igor Zsdanov ukrán ifjúsági és sportminiszter, aki már komplett összeesküvés-elméletet tálalt. Zsdanov hangsúlyozta: mélyen csalódtak a sportolóban és szüleiben. Elmondása szerint „nem lehet kizárni”, hogy orosz aknamunka történt az ukrán rivális meggyengítése érdekében. A politikus kvázi szabotázzsal vádolta meg Romanovát, állítva, stuttgarti visszalépésének a következménye, hogy Ukrajna nem szerzett két olimpiai kvótát az egyéni versenyben – az ukrán ritmikus gimnasztikázókkal először esett meg ez.
Mind a szövetség, mind a sportminiszter 2-5 millió amerikai dollár közötti képzési költség kifizettetését emlegette, és közölte: az ukránok készek jogi útra terelni az ügyet.
———————————————————— × ————————————————————
SZABADON VÁLASZTHAT
Nézzük az érem másik oldalát! Eleonora Romanova a jelenleg szakadárnak számító luhanszki régióban, Krasznodon városában született. Elképzelhető, hogy családja orosz etnikumú és identitású – ez önmagában is indokolhatná az országváltást.
A szakadár területekhez kötődő sportolók eldönthetik, hogy Ukrajna vagy Oroszország színeit választják. Atlétikában a két ország szövetsége minden további nélkül meg tudott egyezni hét versenyző országváltásáról, nevelési költségvetés megfizetése fejében. Az ukránok első számú ritmikus gimnasztikázója, az egyszeres világbajnok Hanna Rizatdinova is bármikor választhatná az orosz színeket: a Krímben született, apai ágon kazanyi tatár, Szevasztopolban edzőként dolgozó édesanyja orosz színekben versenyző tornászokat nevel. Ez azonban szóba sem került – a világklasszis versenyző ukrán identitásúnak vallja magát, és ezt rendszeresen hangsúlyozza is.
Romanova országváltásának elméleti akadálya nincs – a FIG pontosan szabályozza az ilyen eseteket. Ha a két szövetség meg tud egyezni, a versenyző azonnal versenyengedélyt kap a „fogadó ország" zászlaja alatt. Ha nem, akkor új állampolgársága megkapásától számítva egy évig nem versenyezhet.
A sportoló és szülei még nem szólaltak meg az ügyben, az Orosz Ritmikusgimnasztika-szövetség (VFRG) nem kommentált. Romanova – aki sérülés után állt ismét edzésbe – mindenesetre az orosz válogatott edzőkomplexumában, Novogorszkban tréningezik.
Ami biztos: az ukrán vádak egy része nehezen hihető, a sportminiszteri kirohanás sokkal inkább tűnik politikai üzenetnek, mint sportszakmainak. A 17 éves lányból a politikai sakktáblán felhasználható figura lett.
———————————————————— × ————————————————————
REJTÉLYES VISSZALÉP(TET)ÉS
Kezdjük a stuttgarti visszalépés kérdésével. Az olimpiai kvalifikációs világbajnokságon az ukránok csak úgy szerezhettek volna két olimpiai kvótát, ha két tornászuk jut az első tizenötbe. Rizatdinova top tizenötös helyezése biztos volt, második számú versenyzőjük, Viktoria Mazur viszont már a kvalifikációt is elrontotta, a harmadik számú tornásznőnek és a jövő emberének számító Romanova pedig megelőzte csapattársát, elcsípve az utolsó, 24. döntős helyet, pont Mazur előtt.
Az ukránok a döntő napján azt kommunikálták: sérülés miatt visszaléptetik Romanovát, így helyette Mazur indul a fináléban. A csarnokbeli vélemény egyöntetű volt: a sérülés, ha nem is kitalált, de nem is valós ok, az ukránok tudták, hogy Romanova még nem elég jó az első tizenöt közé kerüléshez, Mazur viszont talán befuthat oda, így visszaléptették a fiatalabb versenyzőt. Mazur a döntőben is rontott, így a második kvóta elszállt, Romanova pedig végig duzzogva és elég komoran ült a lelátón.
Arról, hogy a versenyző maga mondta volna le a szereplést, Stuttgartban senki sem ejtett szót. Ez alighanem fegyelmi vétségnek is minősült volna, ha nem súlyos a sérülés. Az ukránok mostani hivatalos álláspontját megkérdőjelezi, hogy Romanova a világbajnokság után a csapat tagja maradt, és el is utazott társaival novemberben Brazíliába. Adódik a kérdés: ha nem vállalta a vb-döntőt, akkor miért tartották volna bent a válogatott keretben ezt követően?
Az, hogy az ukránok Romanova miatt ne szerezték volna meg a második ötkarikás kvótát, képtelen vád. A fiatal versenyző egyéni legjobbja közel másfél pontos megjavításával kerülhetett volna a vb-döntőben az első tizenöt közé, reális esélye nem volt az olimpiai kvalifikációra. A papírforma azt ígérte, ami történt is: az ukránoknak hoz egy kvótát a dobogóesélyes Rizatdinova, a megbízhatatlan versenyzőnek számító Mazur és a rutintalan Romanova pedig nem lesz elég a másik kiharcolásához.
———————————————————— × ————————————————————
KOCKÁZATOS VÁLTÁS
Az országváltás sportszakmailag minimum kockázatosnak nevezhető. A kétezres évek közepéig még fej fej mellett haladt az orosz és az ukrán ritmikus gimnasztika, az óriási anyagi, innovációs és sportdiplomáciai fölényben levő oroszok mára megkérdőjelezhetetlenül a sportág első számú hatalmává váltak.
Az eredmények arra utalnak, az ukrán rg leszálló ágban van, ráadásul a csapatot az utóbbi időben a hátán cipelő Rizatdinova 22 éves, nem biztos, hogy még egy olimpiai ciklust végigbír. Mazur szintén 21 esztendős, vele kapcsolatban ugyanez a kérdés. Romanova előtt Ukrajnában nyitva állt az út – két-három éven belül első számú versenyző lehetett volna.
Az oroszok elképesztő „tehetséggyárat” építettek ki Novogorszkban, az olimpiai évben arról kell dönteniük, hogy a világ három jelenlegi legeredményesebb ritmikus gimnasztikázója – Jana Kudrjavceva, Margarita Mamun, Alekszandra Szoldatova – közül kit hagyjanak ki az országonként kétfős ötkarikás limit miatt.
Az utánuk következő három-négy versenyző szintén jobb eredményeket ér el Romanovánál, aki egy váltás esetén hetedik-nyolcadik számú orosznak számítana.
Azaz: az Ukrajnából érkező lánynak sok esélye nem lenne bekerülni a nagy versenyekre utazó orosz csapatba, és az ukránokra mért presztízscsapástól eltekintve az oroszoknak sem áll érdekében a honosítás. Az oroszok olyannyira „túltermelési válsággal” küzdenek. hogy rendre elengedik más országokba a kiemelkedő képességű, ám csapatba kerülni nem tudó versenyzőiket.
Romanova tehát az országváltással lehet, hogy a süllyesztőbe küldi saját karrierjét. Oroszországban mindenesetre összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között, a világ legjobb edzői karával készülhet. A váltás új stílust, új impulzusokat adhat neki – ukrán iskolával és orosz segítséggel akár a világ legjobbjai közé is kerülhet, ha leküzdi a rettenetesen erős helyi konkurenciát. Nehéz dolga lesz.
———————————————————— × ————————————————————
KÉRDŐJELEK
Az ukránok emlegette 2-5 millió dolláros nevelési költség kifizettetése inkább tekinthető taktikai húzásnak (a versenyző, illetve szülei, esetleg a fogadó orosz szövetség megfélemlítésének), mint reális elvárásnak.
Fent szó esett az atléták országváltásáról – az ukránok ekkor 170 ezer dollárt kértek az oroszoktól, és lehet, hogy ennél is kevesebbet kaptak. Ez reális összeg. Futballisták esetében az UEFA évi kilencvenezer euróban (99000 dollárban) határozza meg a maximális nevelési költséget, tehát még a világ legnagyobb pénzeket megmozgató sportjában is irreális lenne egy több millió dolláros nevelési költségtérítés. Nem hogy ritmikus gimnasztikában...
Hogy az oroszoknak volt-e okuk az átcsábításra, amennyiben ők állnak a váltás mögött? Nekik nem volt feltétlenül szükségük Romanovára (van elég tehetségük), ám legnagyobb tehetség várható országváltása középtávon „kihúzhatja a szőnyeget” a rivális ukránok alól.
A kialakult helyzetben valószínű, hogy a kevés ütőkártyával rendelkező ukránok tudatosan terelték politikai síkra a presztízsveszteséget jelentő ügyet, a felelősséget Romanovára hárítva. Erre utalnak a valószínűtlenül magas követelések és a nehezen hihető vádak. Ami versenyzői felelősség lehet: az értesítés hiánya a váltásról és az engedély nélküli távozás. A tornásznő mindenesetre a közösségi oldalakon most hallgathatja az árulózást – a nemzetközi fórumokon viszont inkább az ő pártját fogják.
Romanova álláspontja egyelőre nem ismert – alighanem teljesen másképp hangzik majd az ő története. Ami biztos: egy mindennapos sportolói országváltásból politikai ügy lett, ami könnyen maga alá temetheti egy tizenhét éves tornásznő ígéretes karrierjét.