A futócéllövők biztos éremszállítók; izgalmas kvótabővítés

„Nagyon örülök az ezüstéremnek és annak is, hogy az első nappal ellentétben ezúttal nekem is sikerült hozzátennem az eredményhez – értékelt a csapat legfiatalabb tagja, Boros László. – Voltak az Eb-n katasztrofális pillanataim, de némiképp megnyugtat, hogy a pénteki versenyben javuló tendenciát mutattam. A gyenge kezdés után rendeztem a gondolataimat, úgy voltam vele, hogy ha erőből és akaratból is, de meg kell csinálnom, mert nem úszhat el rajtam a csapatérem.”

A győriek versenyzője elismerte, nem feltétlenül jelentett előnyt neki a hazai pálya, érzése szerint itthon nehezebben tudott ráhangolódni a versenyre. „Szükség van hasonlóan nehéz helyzetekre, hiszen hozzá kell szokni a nyomáshoz” – tette hozzá Boros.

A nyomásról futócéllövőink a folytatásban egy időre megfeledkezhetnek, hiszen számukra pihenés következik, ezt követően pedig megkezdik a felkészülést és a válogatóversenyeket a nyári szakági világbajnokságra.

„Megkértem a családtagjaimat, hogy az alapversenyre ne jöjjenek ki – vagy legalábbis én ne tudjak róla” – mondta az Európa-bajnokság előtt néhány nappal Miskolczi Julianna. „Én azt kértem, ne keressenek, ne szóljanak hozzám az alapverseny végéig” – árulta el Zwickl-Veres Kata.

A fenti beszélgetésrészletnél nincs, ami érzékletesebben bizonyította volna a jó előre ismert tényt: a győri kontinenstorna harmadik napján teljesen új verseny kezdődik. S ahogyan az várható volt, péntekre a juniorversenyek fesztelen, családias hangulatát a vérre (esetünkben olimpiai kvótára) menő küzdelmek feszültsége váltotta az impozáns Audi Arénában.

A felfokozott izgalom magyarázata, hogy a hazai rendezésű viadallal zárul a sportág 2014 szeptembere óta zajló kvalifikációs sorozata. Női puskásaink közül Miskolczi Julianna és Zwickl-Veres Kata vállát ráadásul dupla teher nyomta, önmagukkal szemben támasztott elvárásaik mellett a szövetség vezetői is – kimondva – ettől a szakágtól vártak újabb kvótaszerzést.

Zwickl-Veres egymás után kétszer, az amerikai világkupaversenyen és a baki Európai Játékokon is épphogy lecsúszott a riói indulást érő pozícióról, ezután pedig jelentős lépésre szánra el magát, az alapoktól újraépítette légfegyveres technikáját azért, hogy eredményesebb legyen. A BHSE versenyzőjénél a tökéletesített testhelyzetben (pontosabban az abból leadott lövéseiben) bíztunk – sajnos végül éppen ezt nem tudta megvalósítani az alapversenyben, mert időzavarba került, és búcsúznia kellett olimpiai álmaitól.

Miskolczi esetében viszont minden tökéletesen működött: az Aréna tapintható feszültséggel telt légkörében új fegyvere és (régi, eredményes) technikája is hozzájárult ahhoz, hogy fantasztikus versenyzéssel megnyerje az alapversenyt, amely után a kamerák kereszttüzében zokogva borult barátnője, Tobai-Sike Renáta nyakába. Az érzelmek hullámzása közepette hamarosan kiderült, a fináléba négy olyan versenyzőnek sikerült beverekednie magát, akinek nem volt kvótája – azaz négyen harcoltak tovább az esti programban három riói indulói helyért. A csarnokban fokozódó optimizmust tovább növelte, hogy a 15 éves Gáspár Lalitával kiegészülő magyar válogatott megnyerte csapatban az Európa-bajnoki címet.

„Az, hogy az alapversenyem jól sikerült, biztonságot adott és bizonyította, hogy amit eltervezek, véghez is tudom vinni. Az örömömet a csapataranyérem is fokozta – mondta néhány órával később, immár nyugodtabban Miskolczi. – Várom a döntőt, egyébként is szeretek döntőzni, kedvelem a hangulatát, a hangzavar lendületet ad.”

Miközben hazai oldalon mindenki a női puskások kvótaesélyeit latolgatta, fél szemmel a férfi pisztolyosok küzdelmét is érdemes volt figyelni. Még hogy érdemes! Tátrai Miklós ugyan óva intett mindenkit az álmodozástól, mondván: „Várjuk meg, mire lesz egyáltalán elég az alapversenyben elért eredmény!” Hogy mire lett elég? Döntőhöz – és olimpiai kvótához! A döntő mezőnyébe ugyanis csupán három olyan lövő kvalifikálta magát, akinek még nem volt olimpiai részvételi joga. Tátrainak következhetett az örömlövészet.

Miskolczinak azonban újabb nagy csatát kellett megvívnia, idegesen kezdte a finálét, és vészesen közel került ahhoz, hogy ő legyen a nyolcas mezőny első búcsúzója. A sorsdöntő pillanatban azonban nem remegett meg a keze, maga mögé utasította egyik vetélytársát, és hetedik helyével megszerezte a harmadik kvótát. „Mindennél jobban szerettem volna túllenni rajta. Iszonyú volt! A szívemmel együtt dobogott a fegyver. De a lényeg, hogy meglett, amiért jöttem” – vonta meg az őrült nap mérlegét a komáromi lövő.

GYŐRIK CSABA: FELÜLMÚLT VÁRAKOZÁS

„A hazai Európa-bajnokságtól egy újabb riói indulói jog megszerzését vártuk, és ehhez a női puskásoknak volt a legerősebb csapatuk – értékelt Győrik Csaba, a válogatott szövetségi kapitánya. – Azonban többször is hangsúlyoztuk, férfi pisztolyosaink is értek el olyan eredményeket az elmúlt időszakban, ami esélyessé tette a szakágat a kvótaszerzésre. Tátrai Miklós döntőjét több mint megnyugtató volt úgy nézni, hogy tudtuk, részvételi jogot szerzett. Miskolczi Julianna viszont elképesztő izgalmak közepette vívta ki, szenzációsan lőtt az alapversenyben, a döntőben pedig a megszerzett kvóta olyan nagy érzelmi lökést adott neki, hogy nem tudta uralni a testét, ezért nem sikerült előrébb végeznie. A nap fontos történése volt, hogy huszonöt év után aranyérmes lett a női puskás csapat. A kvalifikációs sorozat elején 3–6 kvóta megszerzését tűztük ki célul, a hét kvóta felülmúlja a várakozást, túlteljesített a sportlövő-válogatott!”

ZWICKL-VERES KATA: NEM CSAK AZ OLIMPIA FONTOS

„Azért nem tudtam bekerülnöm a döntőbe, mert kicsúsztam az időből – mondta Zwickl-Veres Kata, Európa-bajnok puskás. - Amit nem értek, mert nem szokott hasonló előfordulni velem. Nehezen lendültem bele, és nagyon meg kellett küzdenem az első húsz lövésemért. Amit tudtam, beleadtam, a csapateredményt látva megérte! Olimpiai kvótáért jöttem Győrbe, helyette csapataranyéremmel távozok. Nem vagyok vigasztalhatatlan, sőt nagyon örülök! Sohasem szereztem még csapatérmet, szinte minden válogatottal negyedik helyeket gyűjtöttünk. A nap megkoronázása ez a diadal, fantasztikus érzés, hogy elmondhatom magamról: Európa-bajnok vagyok. Még akkor is, ha az egyéni tizedik helyem miatt biztosan lesznek még nehéz pillanataim. Haladok tovább az úton, amelyre légfegyverrel nemrég ráléptem. Az Eb – ahogyan az egész szezon is – megmutatta, hogy az irány helyes. Célom ugyanaz, ami eddig is volt, még jobb lövővé szeretnék válni. Továbbra is ugyanazt vallom: az olimpia fontos, de azon kívül is vannak lényeges dolgok. Persze feladni nem fogom. Rio nem sikerült, megcélzom Tokiót.”