Új korszak küszöbén a magyar evezés

„Nagy tervekkel, komoly célokkal érkeztem két hónapja Magyarországra, azonnal munkához láttam, és hamar megszereztem az első benyomásokat – mondta az olasz sikeredző, aki tíz világbajnokot nevelt, és dolgozott vezetőedzőként Olaszország egyik legnagyobb klubjában, valamint hazája szövetségi edzőjeként, legutóbb pedig a mexikóiak szövetségi kapitánya volt. – A feltételek egy része adott a sikeres munkához, számos felkészült, jó edzővel találkoztam, és azt is örömmel tapasztaltam, hogy motivált emberek dolgoznak a klubokban."

A sportágban meghatározó nemzetnek számító Olaszországból érkező, tapasztalt trénernek ugyanakkor ahhoz sem kellett sok idő, hogy átlássa, melyek a hazai evezős sport gyengeségei, és ezeket figyelembe véve kidolgozta fejlesztési elképzeléseit. „A klubok egymástól túlságosan is függetlenül végzik a munkájukat, szükség van ezek összehangolására. Szeretnék egy olyan rendszert, egy nemzeti programot meghonosítani, ami tartalmazza a legfontosabb irányelveket, de amelyeket az edzőknek kell individualizálniuk a saját egyesületükre. Ez a legfontosabb stratégiai fejlesztési feladat."

Eros Goretti szerint ahhoz, hogy hazánkban eredményeket tudjon elérni, minél gyorsabban le kell rakni a professzionalizmus alapjait. Az evezés nagyon kemény fizikai sportág, ezért évente 1200 munkaórát kell „beletenni" a felkészülésbe, ami napi három-négy óra kemény edzésmunkát jelent – ezt egyelőre a hazai gyakorlat nem teszi lehetővé, miután a versenyzők túlnyomó része munka és tanulás mellett sportol. „A legnevesebb evezős nemzeteknél létezik egy úgynevezett karrierrendszer, amely lehetővé teszi, hogy a versenyzők dolgozzanak, ugyanakkor a szükséges edzésmunkát is elvégezhessék. Az edzések mennyisége tekintetében jelentősen előre kell lépni, és szükség van központi edzőtáborokra. Utóbbihoz egy budapesti bázist képzelek el. Emellett kulcsfontosságú, hogy minél több embert tudjuk bevonni, bevonzani a sportágba, szükség van egy olyan hátországra, amelyből merítve ki tudjuk választani a legjobb versenyzőket. Az orvosi háttérmunka terén is nagyon sok a tennivaló" – összegezte a legfontosabb feladatokat a szakmai vezető, megjegyezve, hogy a technikai feltételeken is javítani kell, a gyengébb minőségű hajók helyett újakat kell beszerezni – ebben és a külföldi edzőtáborok szervezésében is rengeteget segíthet széles, szakmai kapcsolatrendszere.

Goretti kapitány az általa kidolgozott, több lépcsős rendszerében a célok között elsőként az olimpiai részvétel kivívása szerepel, ezt követően pedig a magyar válogatottat a világ legjobb tizenöt nemzete közé juttatná be. A folytatásban már a világversenyek A-döntőiben való részvétel következhet. „Szeretném, ha a 2020-as tokiói olimpiáról éremmel térnénk haza, a 2024-es játékokon – remélhetőleg Budapesten – pedig már az aranyérem megszerzése a cél" – mondta eltökélten az edző, hozzátéve, hogy addig még nagyon sok munka vár az evezős sportban dolgozókra.

Az olasz tréner optimista elképzeléseit a versenyzőkkel végzett első felmérések eredményei is alátámasztják. Az első két hónap tapasztalatai alapján a kapitány több ifjúsági és U23-as sportolóban látja a jövő reménységét, ugyanakkor véleménye szerint reális esély van arra, hogy a riói olimpián is rajhoz álljon magyar versenyző. „December elején Dunavarsányban fizikai teszteket végeztünk. Az ergométeres teljesítmények alapján azt tapasztaltam, hogy a versenyzőknél a felsőtest izomerejét kell növelni, a láb- és a törzserő a legjobb evezősökével azonos szintű. Célunk nem lehet más, mint megcélozni a májusi kvalifikációs versenyen a kvótaszerzést. Legalább négy egységet szeretnénk elindítani, és két kvótát szerezni."

A hazai evezős sport addig is a hétvégi teszten bizonyíthat: január 16-án Ergométeres Európa-bajnokságot, egy nappal később pedig országos bajnokságot rendeznek Győrben.