Nincs lehetetlen! Színre lépett az első magyar vak súlyemelő

A TF súlyemelő-dobogójának helyreállítása és súlyemelőeszközeinek fejlesztése érdekében rendezett jótékonysági súlyemelőgálára sokan neveztek, ám óhatatlanul a hétgyermekes családból származó Matics Ádám került a középpontba.

A fiatalember nem egészen három hónapja keveredett a tárcsák közé, és most először lépett a nyilvánosság elé. Gyakorlataihoz Nagy Ákos kísérte ki, és Ádám az ő biztató szavaiba kapaszkodva szakított 41 és lökött 51 kilót.

Miután az első fogásnemben leversenyzett, szívesen mesélt magáról:

„Két éve megismerkedtem az erőemeléssel, de Kiskunlacházán jártam edzésre, és miután Budapesten dolgozom és már lakom is, sokat kellett buszoznom – kezdte Matics Ádám. – Egy alkalommal a buszon szólított meg egy hölgy, kérdezte, mivel foglalkozom, és amikor felvetettem neki, hogy szeretnék a fővárosban edzőhelyet találni, felajánlotta, hogy összehoz Nagy Ákossal. Így is történt, és amikor először találkoztam, Ákos felmérte, mire vagyok képes. Fekvenyomás, húzódzkodás, kötélmászás, ilyesmi. Utána megkérdezte, mi a célom, ötleteltünk, és felvetette, mi lenne, ha megpróbálkoznék a súlyemeléssel. Nyitott vagyok mindenre, így hát igent mondtam.”

Ahogy fogalmazott, trükközni kellett, miként tudja elsajátítani a technikát. Először a mozdulatot kellett „megtalálnia”, aztán a gyakorlatok ütemét, ritmusát. Például a szakításnál hangos tapssal érzékelteti Nagy Ákos (rajta kívül Mizov Márton és Majláth Ádám segít sokat), hogy gyors mozdulattal kell beülni a súllyal.

„Nemcsak nekem, Ákoséknak is óriási kihívás, hogy súlyt emelek – hangsúlyozta Matics Ádám, aki egy üzemben betanított munkásként dossziékat készít, naptárakat spiráloz. – Taposom az utat, mint az első vak magyar súlyemelő, még az is lehet, hogy szakanyag születik ebből az együttműködésből. Mivel szintén a dinamikán alapul, a súlyemelést ajánlom a csörgőlabdásoknak.”

A szurkolói elsősorban a barátok, a haverok, a családjával sajnos eltávolodtak egymástól. Csak az egyik öccsével tartja szorosabban a kapcsolatot, és ez lesz az első alkalom, hogy nem az övéivel karácsonyozik. De nincs elkeseredve, ahogy mondja, minden okkal történik, és ami nem öl meg, csak erősebbé tesz. S hogy mit hozhat a jövő? Netán összetettben megcsinálja az egy mázsát?

„Majd meglátjuk, a vak is azt mondja... Nálam mennek ám a poénok! – mosolygott, amikor meg segítettünk eljutnia a mosdóba, tovább viccelődött: – Köszönöm, villanyt nem kérek.”

Eltökélt srác, humoránál van, nem kétséges, hamarosan „átviszi” a száz kilót. Ebben segíti és motiválja Malek Chamoun példája: a vak ausztrál emelő 85 kilóban nemcsak a válogatottságig vitte, hanem az idén megnyerte az Óceániai Játékokat is!