Berki lemarad Rióról – ostobaság a teljes kvalifikációs rendszer?

Rendben van-e, hogy egy olimpiai bajnoki címvédő, háromszoros világbajnok, hatszoros Európa-bajnok számára egy versenyen múlik a kvalifikáció? Vagy ez a kockázat része a szerspecialisták számára? Végezetül: teljes ostobaság-e a Nemzetközi Tornaszövetség (FIG) kvalifikációs rendszere? Megpróbálunk választ találni azokra a kérdésekre, amelyek a szurkolókat foglalkoztathatják a hétfőn Berki Krisztiánnal történtek után. Vegyük sorban őket.a hétfőn Berki Krisztiánnal történtek után. Vegyük sorban őket.

♦ MIÉRT NEM LESZ KINT BERKI A RIÓI OLIMPIÁN?
♦ MI MENTHETTE VOLNA MEG HIBA ESETÉN?
♦ OSTOBASÁG-E A JELENLEGI OLIMPIAI KVALIFIKÁCIÓS RENDSZER?
♦ TÚL BONYOLULT
♦ NEM IGAZSÁGOS
♦ LYUKAK VANNAK BENNE
♦ TÚLZOTTAN EGY VERSENYRE ÉPÜL
♦ HOGYAN LEHETNE JOBB ÉS IGAZSÁGOSABB A KVALIFIKÁCIÓ?
♦ MILYEN VÁLTOZÁSOK LESZNEK ENNEK ÉRDEKÉBEN?
♦ ODAÉRHET-E BERKI A TOKIÓI JÁTÉKOKRA?

MIÉRT NEM LESZ KINT BERKI A RIÓI OLIMPIÁN?

Elsősorban azért, mert hibázott, és nem volt jó fizikai állapotban vállműtéte és vállfájdalmai után. Mielőtt előrángatjuk a kvalifikációs rendszer hibáit, ezt nem felejthetjük ki. Berki leugrása egyértelműen rontott volt – nem is számolta el az elemet a zsűri, ezért a specialisták között alacsonynak számító, 6.3-as indulóérték –, és saját bevallása szerint is már addig folyamatosan korrigálnia kellett, a gyakorlat zárására pedig már nem maradt vállában erő.

Másodsorban azért, mert védőháló nélkül dolgozott. A magyar férfi válogatott nem elég erős most ahhoz, hogy kvalifikálja magát az olimpiára, ráadásul Berki egyszeres tornász, méghozzá az erős csapat nélkül versenyző specialistáknak a legrizikósabb a kvalifikációs világbajnokság.

Harmadrészt azért, mert a FIG kvalifikációs szisztémája nem a legigazságosabb – ez minden szakágra vonatkozik , és van, ahol ennek haszonélvezői vagyunk –, ráadásul szükségtelenül bonyolult és túlzottan egy versenyre épít.

MI MENTHETTE VOLNA MEG BERKIT HIBA ESETÉN?

A jelenlegi szabályrendszerben egyvalami. Egy erős, az olimpiai kvalifikáció kivívására képes csapat. Ez a magyar válogatott esetében jelenleg nincs meg. Csodák nincsenek – ahogy azt Altorjai Sándor csapatvezető is mondta –, mindenki tudásának megfelelően tornázott, ez a 22. helyre volt elég a Glasgow-ban induló 24 csapat közül. A közvetlen kvalifikációhoz az első nyolcba kellett volna kerülni, az előolimpiai pótkvalifikációs csapatszerepléshez az első tizenhatba. Erre esély sem volt, és reálisan nézve nem is lehetett.

A londoni olimpia férfi szerenkénti aranyérmesei közül egy sem lesz döntős Glasgow-ban. Hárman nem is indultak, míg hárman – Berki Krisztián, a nyújtón címvédő holland Epke Zonderland, valamint a gyűrűn első brazil Arthur Zanetti – elbuktak a selejtezőben. Az alapvető különbség: a brazilok 7. helyen jogot szereztek csapatban az indulásra, a hollandok pedig mennek az előolimpiára, és valószínűleg onnan kvalifikálnak. Zonderlandnak és Zanettinek tehát még van reménye, de ehhez kell a csapat.

Mivel az előolimpiai tesztverseny csapatokra és összetett tornászokra optimalizált, a másik lehetőség az lenne, hogy Berki Krisztián nem kizárólag szerspecialista – ez nem áll fenn, Berki már a londoni olimpia előtt is csak a kvalifikációs rendszer kényszere miatt indult más szereken. Ne felejtsük el: bár a torna egyre inkább halad a specializáció felé, még mindig hat – a nőknél négy – szerből áll, nem egyből. Ez a szerspecialisták által vállalt jelentős kockázat.

OSTOBASÁG-E A JELENLEGI OLIMPIAI KVALIFIKÁCIÓS RENDSZER?

Erre nagyon könnyű lenne csak úgy rávágni egy „igen”-t. Azért ennél mélyebben is meg lehet vizsgálni a kérdést.

Kezdjük két torna alapvetéssel, ezek szakágfüggetlenek. Két dologra a szurkolók mindig tudnak panaszkodni, az egyik a pontozás, a másik az olimpiai kvalifikáció menete. Az előbbi minket most nem érint, ugorjunk az utóbbira!

A FIG Nyuszika szerepét tölti be ebben a kérdésben: ha van rajta sapka, megverik, ha nem, akkor is. A nemzetközi szövetségnek nincs könnyű dolga a kvalifikációs rendszer kialakításánál, lévén saját elvein kívül a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alapelveit és a merev ötkarikás létszámkorlátokat is figyelembe kell vennie.

Ez nem változtat azon, hogy a kvalifikációs rendszer bonyolult, nehezen áttekinthető, nem teljesen igazságos, lyukak vannak benne, és túlzottan az olimpiai év előtti világbajnokságra épül. Vegyük végig a rendszerhibákat!

TÚLZOTTAN BONYOLULT

A stuttgarti, szintén olimpiai kvalifikációs ritmikusgimnasztika-világbajnokság előtt két nappal a médiaközpontban sorra kerestük a szakújságírókkal a FIG képviselőit, hogy szabályértelmezést kapjunk egy, az ötkarikás kijutást alapvetően befolyásoló kérdésre.

Ami már nagyobb baj, hogy még a csapatvezetők is ugyanezt tették, mivel volt egy pont a versenykiírásban, amit többen eltérően értelmeztek. A FIG végül értekezleten tisztázta a kérdéses szabálypontot – közvetve ennek köszönhetjük, hogy Vass Dóra előolimpiai helyet szerzett Magyarországnak, tehát itt nyertünk a kvalifikációs rendszeren –, de sokatmondó, ha még a sportági képviselőknek sem volt tiszta a válasz. Kevesebb, mint 48 órával a verseny előtt!

A ritmikus gimnasztika kvalifikációs rendszere pedig habkönnyű csemege a szertornáéhoz képest. Minden további nélkül itt egy angol nyelvű, egyszerűsített – de a kvalifikáció menetét a legvilágosabban bemutató – folyamatábra.

Értik?

Ha nem, az önmagában a szabályrendszer kritikája...

NEM IGAZSÁGOS

Igazságos rendszert kialakítani persze nem könnyű. Kárvallottja minden szisztémának lesz. Ami biztos, a FIG sokáig behunyta a szemét, és nem volt hajlandó észrevenni, hogy a sportágban egyre nagyobb szerepe lesz az egyszeres, legfeljebb kétszeres specialistáknak.

A 2008 előtti kvalifikációs rendszer – Berki Krisztián példájánál maradva, vb-aranyat kellett volna szerezni a kijutáshoz egy specialistának – agyrém volt. A 2012 előtti – a specialistának két másik szeren is el kellett indulnia, és az összes versenyző pontszámának 85 százalékát elérnie, saját érme mellett – kvalifikáció szintén agyrém.

Emlékezzünk rá, a kijutáshoz Berkinek saját világbajnoki címén kívül az kellett, hogy a grúz Paata Nozadze gyűrűn 1.700-es, nyújtón 1.400-es, korláton 2.800-as, szürreálisan alacsony pontszámot érjen el, így „lerántsa” a pontátlagot ezeken a szereken. Nozadze soha, egyetlen más világbajnokságán nem kapott 10.000 alatti pontszámot, tokiói eredményei egészen döbbenetesek – és ez (is) kellett akkor az olimpiai szereplési joghoz! Abszurd helyzet.

A FIG végre Rióra „dobta” a korlátozásokat, nem nehezítve feleslegesen a specialisták dolgát. A kvótaszerzés most a korábbiaknál könnyebb volt: érmet kell szerezni a kvalifikációs világbajnokságon, vagy csapattal (esetleg összetettben) kijutni az olimpiára. De így is egy versenyen kell(ett volna) dobogóra állni. Berki esetében ötven másodperc alatt elment az esély.

LYUKAK VANNAK BENNE

A torna olimpiai kvalifikációja most csapatközpontú. Hogy miért? Az atlétika mellett a torna a legnagyobb ötkarikás húzósport, ezt az ötkarikás pénzek elosztása is tükrözi.

Az olimpiai torna csapatversenyek televíziós nézettség és hirdetési érték szempontjából a világ egyik legerősebb sporteseményének számítanak. Könnyű megérteni, miért. A londoni döntősök a nőknél: Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Románia, Nagy-Britannia, Japán, Olaszország, Kanada. A férfiaknál: Kína, Japán, Nagy-Britannia, Ukrajna, Egyesült Államok, Oroszország, Németország, Franciaország. Feltűnően sok a hatalmas gazdasági erejű, meghatározó nemzet.

Az Egyesült Államokban az olimpiai tornaversenynek gyakorlatilag mítosza van. Óriási nézettség, óriási érdeklődés, óriási bevétel. A csapatok kapják az olimpiai keretlétszámból a legtöbb helyet, a NOB pedig nagyon szigorúan megszabja, hogy egy-egy sportágnak összesen hány versenyzői helye van a játékokon.

A második lépcső az összetett tornászoké: aki az összetett olimpiai győztes, az a tornakirály és tornakirálynő, a sportág (általában) legnagyobb egyéni sztárja. És csak ekkor jönnek a szerspecialisták – pedig az egyik legnagyobb közönségvonzó épp az ő csatájuk a finálékban.

A kvalifikációs rendszer ráadásul lyukas. Míg a szerspecialistákat valamennyire „védték” (ez sajnos Berkin nem segített), az összetett versenyzőket egyáltalán nem. Előfordulhat az az abszurd eset, hogy a svájci Giulia Steingruber – egy nem túl erős csapattal rendelkező nemzet világklasszis tornásznője – dobogón áll, esetleg megnyeri az olimpiai kvalifikációs világbajnokságon az összetettet, de nem szerez érmet szerenkénti fináléban, így „pótselejtezőre kényszerül” jövő áprilisban, holott a világ egyik legjobbja! Tehát még az sem biztos, hogy az összetett világbajnok kijut az olimpiára, ez pedig rendszerhiba.

TÚLZOTTAN EGY VERSENYRE ÉPÜL

Az olimpiai kvalifikációs világbajnokság a torna összes szakágában a FIG versenyeinek ékköve, a legnagyobb közönség- és médiaérdeklődést kiváltó esemény. Más a hangulat, más a felhajtás, sokkal feszültebb mindenki – ég és föld sokszor a különbség a kvalifikációs és a „sima” vb között. Ugyanakkor az olimpiai kijutáshoz a mostani rendszerben kötelező keresztüljutni (sikeresen) a kvalifikációs vb-n.

Az előolimpiai tesztverseny ad egy plusz esélyt, de a pótkvalifikáció kivívásához is a világbajnokságon kell jól teljesíteni. Ez a verseny az olimpiai ciklus alfája és omegája, megkerülhetetlen, és ha itt hibázik a tornász – vagy sérült, vagy beteg, vagy lepontozzák –, az hároméves munkáját döntheti romba. A rendszer nem a folyamatos jó teljesítményt, hanem az egyversenyes jó teljesítményt díjazza. Ez a legnagyobb kritika, ami megfogalmazható a jelenlegi szisztémával szemben.

HOGYAN LEHETNE JOBB ÉS IGAZSÁGOSABB A RENDSZER?

Bruno Grandi, a FIG utolsó ciklusát töltő elnöke évek óta kardoskodik a rendszer megváltoztatása mellett. Az olimpiai kvalifikációs világbajnokság nyomasztó túlsúlya helyett a 2020-as kvalifikáció során már többéves, több versenyt figyelembe vevő rendszer lesz. Ez mindenképpen igazságosabb, mint a mostani.

„A mostani rendszerben az olimpiai kijutás gyakorlatilag egyetlen versenyen múlik. A médiát csak a kvalifikációs világbajnokság érdekli, hiába is tagadnánk. Minden más rendezvényünkre ez negatív hatással van, a tévés szerződéseinkre szintúgy. Az olimpián kívül a vb egy hetében irányul csak ránk a figyelem, a szponzoraink meg azt kérik, hogy több médianyilvánosságot kapjanak. Jogosan. Pekingben az első számú sport a torna volt. Londonban még a tesztversenyre is tizenkétezren jöttek ki, az olimpián tizenkilencezren voltak ott! De a tornasport nem folytathatja hosszú távon úgy, hogy csak időnként kerül reflektorfénybe” – vélekedett a GimnasticaArtisticaItaliana tornaportálnak 2015 nyarán adott exkluzív interjúban Grandi.

„Személyes célom volt, hogy a specialisták több lehetőséget kapjanak. Vegyük Berki Krisztián példáját! Majdnem elbukta a kijutást Londonba, mert nem volt magyar csapat, aztán olimpiai bajnok lett. Lehetőséget kell adni a specialistáknak, mert egy olimpiai bajnok hőssé válik az országában, magával húzhatja az egész sportágat. Ugyanakkor a versenyzők számát a NOB korlátozza, és tántoríthatatlannak tűnik – nem kaphatunk több helyet, a meglévőkkel kell gazdálkodnunk. A rendszert át kell alakítani, a jelenlegi formájában minimális érdeklődést kiváltó világkupa-sorozatunkra figyelmet kell irányítani. Ha ezek pontszerző versenyek lesznek az olimpiai kvalifikációhoz, megnő egyből az érdeklődés.”

MILYEN VÁLTOZÁSOK LESZNEK?

A FIG honlapján megtalálható, 2015 februárjában benyújtott, májusában módosított tervezet szerint szertornában a 2018-as világbajnokság lesz az első verseny, amelyen ki lehet jutni a 2020-as olimpiára. 2019-ben szintén a világbajnokság számít be a kvalifikációba. 2020-ban már a világkupa-sorozat (összetett, legfeljebb négy verseny) és a Challenge-világkupa-sorozat (szerenkénti, legfeljebb hat verseny) is a kvalifikációba számít, ahogy a kontinensbajnokságok is.

A tervezett új rendszerben már csak négy tornász alkot egy csapatot, ezzel helyek szabadulnak fel és további lehetőségek nyitnak meg a szerspecialisták előtt. A 2018-as világbajnokságról három csapat már kijut az olimpiára, a 2019-esről pedig az első kilenc kvalifikál. A 2019-es vb összes szerenkénti érmese kijut Tokióba, a csapattal már kvótát szerző tornászok helyeit is kiosztják a szerenkénti döntősöknek, illetve az összetettben legjobb, kvótát még nem szerzett versenyzőknek. Az összetett első tizenkét/húsz helyezettje (férfiak/nők) szintén kijut.

A fennmaradó helyeket a 2020-as világkupa-sorozat és Challenge-kupa-sorozat összetett és szerenkénti ranglistái alapján osztják ki. A végső kvótaosztás a 2020 tavaszi kontinensbajnokságokon zajlik. Az olimpiai tesztversenyt kiveszik a kvalifikációs viadalok sorából. A szabadkártyák és házigazdai helyek elosztása változatlan marad.

A tervezetet felhördülés fogadta – különösen a csapatok létszámának megvágása miatt –, ám egészen biztosan kiegyensúlyozottabbnak tűnik, mint a jelenlegi szisztéma.

ODAÉRHET-E BERKI A TOKIÓI JÁTÉKOKRA?

Ha ő is akarja, és egészsége engedi, oda. Berki Krisztián harmincöt éves lesz a tokiói olimpia idején. Az összes tornaszakágban meghosszabbodtak a pályafutások, egy harmincöt éves specialista nem számít különös látványnak. A több kvalifikációs lehetőséget nyújtó, specialistáknak több helyet biztosító új rendszer előnyös lehet neki. A glasgow-i csalódás után azt nyilatkozta, érez magában erőt még egy olimpiára.

„Továbbra is úgy érzem, van még keresnivalóm a sportágban, és látva a mostani pontszámokat még inkább így gondolom. Nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy kétezer-húszig tornázzak! Egyértelmű, hogy pihenésre van szükségem, hogy kiszellőztessem a fejem, hogy teljesen rendbe jöjjön a vállam. Kétezer-kettő óta tulajdonképpen folyamatosan a torna tölti ki az életemet. Elfáradtam. De a tudás, a sok-sok gyakorlás ott van bennem, csak elő kell csalogatni – ha mentálisan és fizikailag kipihenem magam, van rá esély” – mondta a Berki a Nemzeti Sportnak.

Egy olimpiai, három világbajnoki és hat Európa-bajnoki arany után megérdemelné a lehetőséget, az egyszer biztos.