A világbajnok Boczkó Gábor remekül vív, azt pontosan tudjuk. De mellette motorozik, jégkorongozik és a küzdősportokban sem kíméli magát – sokszor a társak sem kímélik őt...
„Kétszer fordult elő, hogy csillagokat láttam, amúgy bírom a pofonokat. Még a hokizás előtt két évig bokszoltam, de amikor eltört a csuklóm, abbahagytam. Öt éve kezdtem thai-bokszolni, amúgy a ring az a hely, ahol rendre kiderül, nem vagy olyan erős gyerek, mint hiszed. Napi kettőt tréningezem így, délelőtt futok vagy edzem a győri thai-boksz klubban, délután vívok a Honvédban. A másfél órás edzés utolsó negyedórája küzdés, két-három menet, és van, hogy rendesen odapörkölnek, az edzőt kivéve sokáig nem is tudták a teremben, hogy élsportoló vagyok. Két éve, a budapesti világbajnokságot követően, amikor a csapatarany után született rólam egy-két cikk, felismertek, gratuláltak, de ettől még nem fogják vissza magukat.”
Ha kíváncsi arra, Boczkó Gábornak milyen érzés volt kétszáz fölött száguldani, miért taníthatott Bostonban és Washingtonban, és mi a veszélyes abban, ha cseh vagy belga versenyző kerül az útjába, lapozzon bele a Sportkrém pénteki számába!
KICSIK
– Csiki Norbert rosszul viselte, amikor a nagy kígyó szembenézett vele
– Thury Gábor írása a régi universiadék titkairól
– Forró Gyula kedvence: fokhagymás sült oldalas, ahogy az édesanyja készíti
Boczkó Gábor: Már nem Európa a legdominánsabb földrész
Boczkó Gábor a csapatversenyek miatt kicsit csalódott
