Bácsi Péter visszatért, de elmaradt a Fradi-tripla

Nehéz lett volna eldönteni, hogy a lelátó–szőnyeg csatát ki nyerte volna meg, ha le kellett volna birkózniuk a feleknek a szerdai csapatbajnoki finálén. Az olimpiai ezüstérmes Lőrincz Tamás (Cegléd) és a világbajnok Kiss Balázs (BVSC) már csak azért is kénytelen volt civilben nézni az egykor közönségcsalogató, mostanában újraélesztgetett birkózásban különleges bajnokságot, mert klubjuk nem kvalifikált a döntőre. A Nemzeti Sportcsarnokban ugyanis a Csepel és a Haladás meccselt a harmadik, a Vasas és az FTC pedig az első helyért.

Az egy délután alatt lebonyolított oda-visszavágós rendszerű csaták is tartogattak érdekességeket. A Haladás például a hétből mindössze négy súlycsoportba nevezett versenyzőt, de így is volt esélye a Csepel ellen, hiszen az olimpiai bronzérmét már képzeletben szorongató Hatos Gáborral (84 kg) és a hozzá hasonlóan londoni résztvevő, Ligeti Dániellel állt fel. A korábbi szabadfogású Európa-bajnok, Bánkuti Zsolt vezette csepeliek azonban nem engedték ki az ellenfél nélkül tusgyőzelemnek megfelelő 4:0-s sikerekből épített 12:0-s előnyt, és végül 30:22-es összesítéssel megszerezték a csapatbajnoki bronzérmet.

A döntő persze nagyobb izgalmakat tartogatott, pedig a szereposztás az elmúlt éveknek megfelelően alakult. 2010-ben és 2011-ben is a Fradi nyerte a Vasas elleni párharcokat, így volt törlesztenivalójuk az angyalföldieknek. Igazi taktikai harc zajlott a szőnyegsarkokban is, ahol az 1988-as szöuli olimpia két hőse, az 57 kilogrammban aranyérmes Sike András (FTC) és a 62 kilogrammosok között negyedik Bódi Jenő (Vasas) dolgozott a stratégián. A csapatbajnoki lebonyolítás miatt nekik is vezérszerep jutott, hiszen a szerdai finálé első felvonásán a páratlan súlycsoportok (55, 66, 84 és 120 kg) küzdelmeit bonyolították kötött-, a többit pedig szabadfogásban, a visszavágóra pedig fordult a kocka, így lehetett variálni a rendelkezésre álló gladiátorok között. Így fordulhatott elő, hogy a piros-kékeknél eredetileg 66 kilós Wöller Gergő előbb eggyel, majd kettővel feljebb (84 kg) is nyert meccset.

Az FTC-nél szőnyegre jelentkezett a három és fél hónapja a londoni olimpián súlyos keresztszalag-sérülést szenvedő Bácsi Péter is, aki egyelőre „csak" kötöttfogásban vállalta a megmérettetést, ahol sima két menetben eltakarította az útból a vasasos Illés Gergelyt. A 2008-as Eb-győztes sikere ellenére is hátrányba került a Fradi az első felvonáson (10:13), hiszen Wöller mellett még három piros-kék tudott nyerni. A visszavágón ráadásul a súlycsoportok (kötött-szabad) eloszlása sem a Fradinak kedvezett, így a fordítás is elmaradt: a Vasas győzelme már Wöller második győzelmével biztossá vált, így a nehézsúlyú Nunajev Juszup zárósikere már örömünnepben telt.

„Korábban sohasem nyertem még nyolcvannégy kilogrammban, de hozzá kell tenni, hogy az ellenfelem sem ebben a súlycsoportban szokott birkózni. Nagyon örülök, hogy végre mi vagyunk a bajnokok, hiszen régóta vártam rá. Az elmúlt két évben is közel álltunk a sikerhez, de egy hajszállal a Fradi volt jobb. Huszonkilenc évesen én vagyok a csapat legidősebbje, örülök, hogy sikerült a fiatalokkal nyernünk, és nekünk is sikerült emlékezetessé tennünk a Vasas jubileumát" – utalt arra Wöller Gergő, hogy klubja idén lett száz éves.