Tekében, úgy tűnik, szerencsére jobbak vagyunk, mint kártyában

„Tamás, nyertél?” – ível át vagy két asztalt Kakuk Levente hangja a magyar tekeválogatott első középdöntős meccse előtti estén Kiss Tamás irányába. Hatalmas römicsata dúl több asztalnál is, de a fejekben már ott motoszkál a másnapi mérkőzés a szlovének ellen.

Ferencz József szövetségi kapitány tudja, nem lesz könnyű menet. „Nem a csapatvilágcsúcsot ütő románoktól tartok inkább, hanem a fiatal szlovén együttestől. Ugyanúgy, ahogy a csehektől is tartottam még a csoportkörben” – mondja a mester, és mennyire igaza van.

Igaz, ez csak a szlovének elleni csütörtöki meccs végére derül ki, mert jól kezdünk. Kakuk Levente és Kiss Tamás ezúttal nem a kártyaasztaloknál szomszédok: ők alkotják az első sorunkat. Kakuk ezúttal is lopva átnéz Kisshez: „Tamás, nyertél?” De most csak magában teszi fel a kérdést, és örömmel tapasztalja, hogy az előző esti römihez képest ezúttal pozitív választ kap.

Kakuk kijelzőjén sem csúnyák a számok, 687-et jelez a gép. Nem sok hiányzik a világcsúcshoz, az utolsó 15 gurításban azonban mintha nem akarta volna a pálya, hogy meglegyen a rekord: nem dőlt már kilences, és becsúszott egy szúrás is.

Nem úgy a szerbiai Zavarkó Vilmosnak. A KÖSZOLG SC játékosa pontosan 700 fát üt, sikerének pedig felállva tapsol az egész csarnok, nemzetiségtől függetlenül. Zavarkó ezzel olyan álomhatárt tör át, amely korábban elérhetetlennek tűnt.

Az igazi persze az lett volna, ha Kakuknak mondjuk sikerült volna egy 701, de a Szeged játékosa nincs letörve.

„Fel-felpislantottam a kijelzőre a meccs alatt, hogy megnézzem, hogy állok, de nem gondolkodtam azon, hogy világcsúcsot érek-e el. Nem bosszankodom amiatt, hogy nem lett meg, nagyon jó fát ütöttem, és hátra van még néhány meccs – remélhetőleg három, amikor lehetőségem lesz javítani” – mondja már a szálláson Kakuk.

„Az a lényeg, hogy nyerjünk” – szól közbe Hergéth Zoltán is, aki előző nap szintén közel járt az akkor még 698-as világrekordhoz. „Így van, csak az a fontos, hogy elsők legyünk” – zárja a gondolatsort Kakuk, miközben leszereli a sorszámát a mezéről.

S valóban nem sokat bosszankodott, hiszen miután lejött a pályáról, főszurkolóvá lépett elő, a magyar tábor pedig átvette a vezető szerepet hangzavar terén a csarnokban, amelyben csütörtökön már majdnem telt ház volt. Még a házigazda németek is hozzánk jöttek tanácsért, mit énekeljenek, ha jól dob a játékosuk.

Szükség is volt a biztatásra, mert a szlovének igencsak megszorongattak minket, és Ferencz Józsefnek a csehekkel kapcsolatban is igaza lett: ha a mieinket nem is tudták megtréfálni, a románokat jócskán elpüfölték.

Az utánunk következő németek mérkőzésére már a magyarok utolsó harminc gurításánál megérkezett az Apák napja miatt szabadnapos hazai közönség, ezért a főtribünön helyet foglaló sportolókat „átterelték” a pálya mellett húzódó lelátórészre.

Csak férjünk be szombaton…