Kovács Kati tudja: apróságokon múlik, hogy valaki első vagy negyedik

– Folytatás vagy visszavonulás? Sokakat foglalkoztat a kérdés...
– Én egyelőre azt mondom: pihenés, pihenés, pihenés – válaszolta Kovács Katalin. – Sokkal összetettebb ez a téma, mint hogy sebtiben, úgymond erőből meghozzam a döntést. Rengeteg mindent át kell gondolnom hozzá, de azt érzem, hogy nem Pekingben láttak utoljára a kezemben kajaklapátot.

– Ez sokat sejtet...
– Éppen ezeket a sejtetéseket szeretném elkerülni. Időre van szükségem és pihenésre. Aztán majd meglátjuk a jövőt. Az athéni olimpia évére előre megírt forgatókönyv volt a fejemben, aztán egyáltalán nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan elképzeltem. 2008-ra nem volt tervem, így a búcsú gondolata sem fogalmazódott meg bennem.

– Rendben, hagyjuk a búcsú kérdését. Akkor árulja el, a dolgos hónapok után mivel tölti a szabadságát?
– Egyelőre még nem érzem, hogy szabadságon lennék. Szeptember 20-án lesz az esküvőnk a párommal, Hoffmann Ervinnel, és sok még a tennivaló, az előkészület. Szóval még robotolok. A valós pihenés csak ezután következik.

– Amikor hazajött Pekingből, úgy fogalmazott: sok minden kavarog a fejében. Letisztult már önben mindaz, ami az olimpián történt?
– Még nem egészen. Az én fejemben csak jóval később kerülnek a helyükre a dolgok. Most azt tudom mondani: lehetett volna számomra jobb is ez az olimpia, többet vártam magamtól. Túl kell jutnom azon, ami nem sikerült, és örülnöm kell annak, amit valóra tudtam váltani. A visszajelzések alapján úgy érzem, hogy jó véleménnyel vannak az eredményeimről az emberek... Csak tudja, én túl kritikus vagyok magammal szemben – nagy hibám, hogy mindig magasra állítom a mércét.

– Valamit másképp tenne az eredmények tükrében?
– Nem. Most is úgy hiszem, jó döntéseket hoztam az idén. Nagyszerű formában voltam Pekingben, ebben nem volt hiba. Sajnálom, hogy az egyesben nem tudtam hozni magam, de a Natasával alkotott párosunkra és a négyes eredményére nagyon büszke vagyok. Tudom, mennyi munka áll mögöttünk – mi mindent megtettünk azért, hogy idáig jussunk –, és most már azzal is tisztában vagyok, milyen apróságokon múlik, hogy az ember első vagy negyedik...