Barta Nóra két ugrásában is rontott, de minden dicséret az övé

Rég véget ért a női három méteres műugrás eredményhirdetése, ahol Kuo Csing-csing révén a kínaiak zsinórban ötödik műugró aranyukat nyerték Pekingben, de a döntőben két ugrásában is hibázó Barta Nóra eltűnt, és az edzője, Ligárt Balázs sem tudja, hol van.

Nincs ez így rendjén. A BVSC versenyzője már azzal is sporttörténelmet írt, hogy bekerült a fináléba, hiszen Kelemen Ildikó, jelenlegi FINA-bírónk '88-as szöuli versenye óta, azaz húsz éve nem szerepelt magyar női műugró olimpiai döntőben. Barta Nóra azonban többet szeretett volna ennél.

"Nagyon izgult, óriási drukk volt benne" – kezdi Ligárt az értékelést, fél szemével az uszodát vizslatva, hátha előkerül Barta.

"Többször kell ilyen éles szituációban versenyeznie, és akkor jobban megy majd. Így is teljes mértékben elégedettek lehetünk, hiszen a cél a döntőbe jutás volt, és ez sikerült. Azt sajnálom csak, hogy ha a középdöntőbeli teljesítményét megismétli, az első nyolcban vagy akár hétben végezhetett volna. De nincs semmi gond, óriási dolog, amit tett, és csak dicséretet érdemel" – zárta mondandóját a mester.

Lassan előkerül Nóri, és megnyugodva tapasztaljuk, nincs elkeseredve.

"Nincs semmi baj, jól vagyok" – mondja érezhetően mosolyogva – "A célomat, amiért jöttem, elértem. Hogy két ugrást is elrontottam, annak több összetevője van, de a lényeg, hogy túl jót akartam produkálni, és ahhoz már fáradt voltam fejben, hogy úrrá legyek ezen. A középdöntőben is volt ilyen pillanat, de ott tudtam ezt kezelni. Még nem jött el az én időm, de van még négy évem. Sokat tanultam Pekingben – dolgozni kell tovább."

Ez a beszéd!