Az első bajnoki címét 2011-ben szerző – 1998-ban, 2010-ben és 2014-ben döntős, tavaly BL-fináléban szereplő – Saracens kulcsembere a 23 éves rúgójátékos, Owen Farrell volt. A fiatalon már rengeteg tapasztalattal bíró tízes – 29-szeres válogatott – 5. percben szerzett céllal adta mag a 81 ezer néző előtt lejátszott mérkőzés alaphangulatát, majd hat rúgásából ötöt értékesített. Csupán egyetlen jutalomrúgás két pontja maradt a lábában a találkozót vérző sérüléssel letudó Farrellnek – így is szerzett 18 pontot –, de az meg cseppet sem hiányzott a végelszámolásnál, hiszen amíg csapata összesen három célt vitt, az ellenfél csupán egyet. A mérkőzés már a félidőre nagyjából el is dőlt, a Bath hajrázott ugyan, de fordítani nem bírt. Sőt, veszélyes távolságon belülre kerülni sem.
Az előző idényben a Saracens hiába zárta az élen az alapszakaszt, a túlórás döntőben 24–20-ra kikapott a Northampton Saintstől. A felek ezúttal az elődöntőben futottak össze, és a címvédő Szentek – akik az alapszakasz legjobbjának bizonyultak – ötpontos (29–24) vereséget szenvedtek a Szaracénoktól. Farrell akkor 19 pontot tett bele a közösbe.
A sérülés miatt sokat hiányzó kiválóságnak azonban még ez a jó hajrá is kevés volt ahhoz, hogy a szezon legponterősebb játékosainak a tízes listájára felférjen. Azon Andy Goode (London Wasps) végzett az első helyen 240 ponttal, megelőzve a 236-tal záró Stephen Mylert (Northampton Saints) és a 219 pontos George Fordot (Bath). A mezőnyből csak a három angol játékos jutott 200 pont fölé. A legtöbb cél Thomas Waldrom (Exeter Chiefs) szerezte, méghozzá 16-ot, őt a bajnokcsapat két klasszisa követi holtversenyben: a hazai rendezésű vb-re készülő angol válogatott oszlopos tagja, Chris Ashton ugyanúgy 13 célt szerzett, mínt a döntőben is eredményes amerikai(!) légiós, Chris Wyles.
RÖGBI, ANGOL PREMIERSHIP
DÖNTŐ
Saracens (4.)–Bath (2.) 28–16 (25–3)