A sorozatban ezúttal is a kontinens hat meghatározó rögbis nemzete képviselteti magát, országtól függően változó létszámban. Az angoloknál és a franciáknál tulajdonképpen a fél élvonalat ott találjuk a rajtvonalon, előbbieket hat, utóbbiakat hét gárda képviseli. A fennmaradó helyre négy walesi, három ír, valamint két-két skót és olasz csapat került. Az októberben kezdődő és január közepéig tartó csoportkört követően a hat csoportelső, valamint a legjobb eredményt felmutató két második kerül majd a negyeddöntőbe, ahonnan már egyenes kieséses rendszerben zajlik a torna. A döntőt a cardiffi Millenium Stadionban rendezik meg, amely sportági szentélynek számít – nagy összegben senki ne fogadjon rá, hogy nem lesz telt ház, jusson be bármely két együttes.

Az előző kiírásban, Párizsban francia házi döntőn tapsolhatott a népes publikum, a negyedik címét megszerző Toulouse és a Biarritz mérkőzését – 21–19 – 78 962 néző tekintette meg a Stade de France-ban. A sorozat egészét több mint egymillió néző látta a helyszíneken, meccsenként 13 678 volt az átlag. Utóbbi a labdarúgókat tekintve alacsonynak tűnik, azt azonban meg kell említeni, hogy az igénynek gátat szabnak a stadionok, amelyek befogadóképessége a legtöbb esetben korlátozott: évtizedekkel ezelőtti kihívásoknak felel meg, nem a mai követelményeknek. A sportág nyitna ebbe az irányba, de ennek anyagi vonzata van, amelynek nem mindenhol tudtak megfelelni. Statisztikai érdekesség: a legtöbb nézőt a 2009-es ír elődöntőben regisztrálhatták, a Croke Parkban 82 208 drukker tekintette meg a Leinster–Munster rangadót.

Az igen jelentős sportági hagyományokkal büszkélkedő angolok különben csúnyán leégtek az előző idényben, a negyeddöntőre már csak a Northampton maradt állva, s a Szentek is csupán nyolcadikként tudták magukat kvalifikálni. Rajtuk kívül még a Gloucester végzett csoportjában a második helyen, de olyan tradicionális klubok, mint a London Irish, a Sale Sharks, a Harlequins, a Bath, vagy éppen az angol bajnoki címvédő Leicester Tigers kivétel nélkül a csoportkörben ragadtak.

Persze nem volt, és vélhetően nem is lesz ez mindig így. Összesítésben hat angol kupagyőztest találunk – ezt négy gárda gyűjtötte be –, további három alkalommal döntőst is. A Leicester Tigers egymaga ötször került be a fináléba, s két alkalommal nyernie is sikerült.

A kezdeti két siker után sokáig másodhegedűsnek számító, árnyékban lévő franciák – kilencszer hagyták el vesztesen a finálét, igaz, háromszor honfitársakkal szemben maradtak alul – egyre markánsabb szerepet töltenek be, hovatovább idén tavasszal házi döntőt rendezhettek, ami ezt megelőzően 2007-ben az angoloknak jött össze. A francia „belharc” azonban nem egyedi eset, 2003-ban és 2005-ben is volt rá példa. Érdekes párhuzam, hogy a Toulouse mindháromban ott lehetett és mindannyiszor győzni tudott.

A legrangosabb trófeát eddig három nemzet képviselőinek sikerült megnyerniük: az angolok hatszor, a franciák ötször, az írek négyszer diadalmaskodtak. A többieknek csupán epizódszerep jutott eddig – olasz és skót klub számára még álomnak is merész a végső győzelem, de még a fináléba jutás is. Miként a walesi együtteseknek is, bár a Cardiff egy alkalommal legalább a döntőig elverekedte magát.

A franciák leginkább a négy alkalommal nyertes, címvédő Toulouse-ban bízhatnak, ha a végső győzelemről van szó, hiszen rajta kívül csupán a Brive nyert egyszer, míg négy klub hiába próbálkozott, elbukott (a Biarritz és a Stade Francais kétszer-kétszer). Eközben az angoloknál négy győztes klubot találunk. Öt döntőbeli részvételével és két győzelmével a Leicester Tigers messze kiemelkedik mind közül. A London Wasps, illetve a Bath és a Northampton viszont, amikor bejutott, nyert is, előbbi két ízben, utóbbiak egyszer-egyszer.

A legtöbb Heineken-kupa-fellépéssel a Bika becenévvel illetett ír John Hayes büszkélkedhet, aki 92 találkozón játszott. A 36 esztendős kiválóság mögött kettővel egy igazi sportági ikont találhatunk, az amerikai születésű, de ír válogatott Ronan O'Gara 90 meccset jegyzett eddig, és van három év fórja a listavezetővel szemben. O'Gara egyébként 1138 pontjával messze a sorozat legponterősebb játékosa, köszönhetően annak, hogy a remek rúgó a célokkal sem adós. A ponttáblázat második helyen különben a walesi Stephen Jones áll, az írhez képest roppant szerénynek tetsző 801 ponttal.

A sportág sava-borsa azonban mégiscsak a cél, s ebben jelenleg a franciák világklasszisa, Vincent Clerc (Toulouse) tűnik verhetetlenek, aki 30 alkalommal tette le a tojáslabdát a célterületre. Rá a még aktív rögbisek közül a Leinster meghatározó két ír játékosa jelent veszélyt, hiszen Brain O'Driscoll 28-nál, Shane Horgan pedig 26-nál tart. A 2009–2010-es sorozat pontkirálya a francia Dimitri Yachvili (Biarritz) volt, aki 113 pontot szerzett, míg a legtöbb célt az ír Tommy Bowe (Ospreys) érte el, aki hét alkalommal juttatta a tojáslabdát az ellenfél alapvonala mögé.