Kőműves-segéd volt, válogatott lenne

- Boldog születésnapot!
– Köszönöm! Boldogságban nincs hiány, hiszen két hete az elvárásokat felülmúlva ezüstérmet nyertünk a Finn Kupában, a bajnokságban pedig a negyedik helyen állunk.

– Amikor Finnországba került, egy teljesen ismeretlen környezetbe csöppent. Mi a legnagyobb különbség a magyar és a finn élet között?
– Itt minden rendes, dolgozó embert megbecsülnek! Egy utcaseprőt ugyanúgy, mint egy cégvezetőt. Nincs megkülönböztetés, így egy élsportoló, egy röplabdázó sem érezheti magát kiváltságos helyzetben. Amikor először itt jártunk a válogatottal, azt gondoltam: szeretném magamat kipróbálni egy külföldi bajnokságban, és anyagilag is biztosan jól járnék. Aztán amikor másodszor is ide jöttünk, azt éreztem: ha légiósnak állok, csak Finnország jöhet szóba! Ez egy szép ország, tiszta a levegő, nyugalom van és rend.

– Ezek szerint a közeljövőben nem is tervez váltást?
– A szezon végén jár le a szerződésem, már két-három csapat is érdeklődött irántam, erre eddig nem volt példa. Igaz, mióta itt játszom, most vagyok a legjobb fizikai állapotban, az erőlétemre nem lehet panasz! Nyáron egy maratoni futó edzésterve alapján készültem, hozzáteszem: titokban, mert az edzőm megtiltotta az ilyesfajta tréninget. Amikor Kazincbarcikán játszottam, kilencvennégy kiló voltam, most nyolcvanhat vagyok. Sokkal könnyebb így a mozgás, az ugrás.

– Mi szól a váltás mellett?
– Az, hogy meguntam az ész nélküli pénz utáni rohanást, a lótás-futást, ezért jöttem ide, és itt ugyanazt kaptam. Jó lenne egy nyugodtabb környékre költözni.

– Mennyit, és miben fejlődött, amióta a messzi északon röplabdázik?
– Nem fejlődtem. Legfeljebb vissza! De rendszerint próbálom előszedni azokat a dolgokat, amelyeket a válogatottban tanultam. Van, aki azért szerepel a nemzeti csapatban, hogy parádézzon, van, akinek a szerződése miatt előnyös, de én soha nem tagadtam, hogy tanulni járok oda. Mészáros Dömötörtől, Veres Pétertől és Kántor Sándortól számos apróságot ellestem az évek során.

– Idén mégsem láthattuk címeres mezben. Miért?
– Anyagi okok miatt kellett lemondanom a szereplést.

– Idegenlégiós létére anyagi gondjai vannak?
– Vettem egy autót, és a részleteket mihamarabb törleszteni akartam, ezért nyáron elmentem dolgozni egy kőműves mellé segédnek.

– Jövőre visszatér a nemzeti együttesbe?
– Beszéltem Demeter György szövetségi kapitánnyal, de még az sem biztos, hogy meghív a válogatottba. Egy biztos: ha hív, megyek!

– Milyen gyakran van alkalma hazalátogatni?
– Az elmúlt két évben csak nyáron voltam Magyarországon, de most végre karácsonykor is otthon tölthetek nyolc napot.

– Néhány nappal ezelőtt Helsinki adott otthont a rövidpályás úszó Európa-bajnokságnak, ahol két magyar versenyző is aranyérmet nyert. Nézte a versenyt a tévében?
– Igen, az Eurosport közvetítette!

– És büszkélkedett a helybélieknek, hogy két honfitársa is ott volt a legjobbak között?
– Nem, mert a finnek szerint egy külföldi nem lehet jobb, mint egy finn, éppen ezért nem szeretik a külföldieket. Én már elfogadtattam magamat, és kiépítettem a saját kapcsolatrendszeremet. Kétféle emberrel találkoztam itt, aki rengeteget segített, és aki semmiben nem segített. Középút nincs!

– Hogyan ünnepli a harmincadikat?
– Nagy bulizás nem lesz, egy baráti házaspárral vacsorázunk. Itt nem szoktak nagy mulatságokat csapni, mert nagyon drága az alkohol, majd otthon bulizunk!

– Hogy halad a finn nyelvtanulással?
– Még messze vagyok a tökéletestől, de nyáron például annyit tanultam, amennyit a korábbi két évben összesen nem! Az öltözőben év közben mindenki rohan, a csapattársaim alig beszélnek, csak a saját dolgaikkal foglalkoznak, edzés után meg szaladnak haza.