MotoGP: a szezon legdrágább kanyarja

Csak pénteken 44 bukás, kicsúszás történt a három világbajnoki kategóriában, hattal több, mint tavaly októberben, amikor legutóbb itt járt a mezőny. Összehasonlításképp ez több, mint amennyit a Katari (37) vagy a Dohai (27) Nagydíjon láthattunk a három nap alatt összesen, és alig marad el a portugál hétvége során látott 47 balesettől.

Ebből a 44 alkalomból 19-szer a hármas kanyarban, azaz a Dunlop sikán első balosában kellett futni a mentést végző sportbíróknak, nem véletlenül szereltek fel egyikükre egy sportkamerát a szervezők. Tavaly az egész szezon során ebben a kanyarban volt a legtöbb bukás: 30.

Hogy a költségeket érzékeltessük egy „valódi” bukásnál, ahol a motor nagyobbat bukfencezik, a cserélendő elemek összege könnyen eléri a 100ezer eurót (36 millió forint), ám egy kisebb kicsúszás is könnyen elvisz a csapat költségvetéséből 15-20ezer eurót, legalábbis a MotoGP-kategóriában. A kisebbeknél azért nem ennyire fájdalmas anyagilag egy-egy esés, pláne nem az ártalmatlanabb kicsúszások esetében, amikből pénteken sokat láthattunk. De azért ott sincsenek ingyen az alkatrészek.

Az eséseket összefoglaló statisztikában a 100 körüli szám nem ritka Le Mans esetében, mégsem ez a helyszín az abszolút csúcstartó. A 2018-as esős valenciai szezonzárón 155 balesetet regisztráltak, míg a 2017-es Misanói Nagydíjon 140-et.

A 44 esést 38 pilóta jegyzi, közülük pedig csak kettőnek volt szüksége orvosi ellátásra. A Moto2-es Yari Montella sérült meg egyedül komolyabban, számára csuklótörés miatt véget is ért a hétvége.

Hogy miért volt ennyi esés? Egyrészt az időjárás, másrészt az időjárás és a pálya együttese miatt. Az eső és az alacsony hőmérséklet nem jó kombináció (nagyon más a malajziai vagy a thaiföldi zuhé, mint egy hideg zivatar), de csapadék nélkül sem túl jó a tapadás a pálya bizonyos részein.

Helyenként eléggé elhasznált már az aszfalt, amit a sok autóverseny nem kímél. A 3-as kanyar pedig egy igazi rémálom, ahogy Valentino Rossi fogalmazott. „Minden körben, amikor odaérsz, aggódsz. Először is ez az első balos kanyar két jobbos forduló, egy hosszú egyenes és újabb két jobbos kanyar után, szóval a hideg időben a gumik kihűlnek, és nincs sok tapadás. A másik probléma pedig a pálya dőlésszöge, hiszen ott negatív lejtésű a pálya”, azaz nem tartja meg a motorokat, nem ad egyfajta alátámasztást, hanem épp az ellenkezője történik, elkönnyül a motor eleje, szó szerint kimegy alóluk a talaj.

Persze olyanok is voltak, akik rögtön a kivezető körükön estek, azonban ennek is megvan az oka, mégpedig a nagyon hosszú bokszutcai szakasz, ahol csak 60 km/órával haladhatnak a versenyzők. Ha valaki a bokszutca elején kapott helyet, az több mint fél percig sétamotorozik ezzel a tempóval, ami egyet eredményez: igen, kihűlt gumikat.

Alacsony kockázatvállalás

Az első MotoGP-s szabadedzés alatt folyamatosan száradt az aszfaltcsík, így kevesebb mint 10 perccel a leintés előtt Jack Miller elsőként rakott fel száraz gumit, és egyedüliként talált bele abba a négyperces ablakba, amikor már elég száraz volt a pálya ehhez, és még nem kezdett el újból esni az eső. Az ausztráltól ez nem meglepő, sok csodát láttunk már tőle vizes vagy felemás körülmények között.

Ezeknek a helyzeteknek azonban van egy másik nagy mestere: Marc Márquez. Legalábbis volt. És bízzunk benne, hogy még lesz is... De ennek még nem jött el az ideje. Egy egészséges, fitt Márquez elsőként vállalta volna be a száraz pályára alkalmas gumikat, ám a hosszú kihagyásból és komplikált sérülésből visszatérő Marc még nem képes erre.

„Igen, igaz, az önbizalmam nem túl nagy. Jerezből hazatérve például elgondolkodtam, és arra jutottam, figyelnem kell arra, hogy mennyi kockázatot vállalok. Nem arról van szó, hogy nem akarok kockáztatni, de nem vagyok elég jó fizikai állapotban ahhoz, hogy kontrollálni is tudjam ezt a kockázatvállalást. Vannak olyan furcsa mozdulatok a motoron, amiket nem tudok úgy irányítani, mint korábban.”

Ez volt az oka annak, hogy Márquez később váltott csak gumit, de végül gyors kört nem is futott rajta, hanem visszament a bokszba esőgumikért.

„Amikor az önbizalmad nem túl nagy, akkor jobb nyugodtnak maradni, és megnézni, hogy mit csinálnak a többiek, mert aki elsőként vált, az vállal nagyobb rizikót. Az FP1-en nem volt itt az ideje a kockáztatásnak. Az időmérőn és a versenyen megteszem majd, de csakis a határokon belül maradva.”

Francia öröm az első napon

A pénteki napot végül a mezőny két franciája, Johann Zarco és Fabio Quartararo zárta az élen, ők ketten tudtak egyedül 1:32-es időn belül motorozni.

Utóbbinak a versenytempója is nagyon ígéretes, ahogy csapattársának, Maverick Vinalesnek is. Persze nagy kérdés, hogy az időjárás milyen forgatókönyvet tartogat.

Pol Espargaró lett a legjobb hondás, de az első tízben egyelőre hárman is bent vannak.

Franco Morbidellinek az esőben való motorozás továbbra sem megy, így ő biztosan száraz versenyért imádkozik.

Miguel Oliveira igyekszik a KTM-esek becsületét menteni, csapattársának, Brad Bindernek továbbra sem megy a változó helyzetekhez való gyors alkalmazkodás, még Iker Lecuona is megelőzte őt.

Valentino Rossinak egyelőre kedveznek a francia körülmények, ám talán még korai azt mondani, hogy a jerezi teszten tényleg találtak valamit.

A világbajnoki éllovas, Pecco Bagnaia vízen jól érezte magát, viszont a délutáni edzésen elszenvedett esése tönkretette az esélyét a jó körre. Ennek ellenére nem aggódik, azt érzi, hogy jó a tempója.

Mégsem Puig a mumus?

A Repsol Honda csapat feje fölül Marc Márquez visszatérésével sem vonultak el a sötét viharfelhők. Pol Espargaró jerezi kifakadása a csapatnál tapasztalt individuális felfogásról derült égből villámcsapásként érkezett, a legmeglepőbb pedig az volt, hogy az idősebb Márquez a csapattársával értett egyet.

Sokan jó ideje a csapatfőnök, Alberto Puig leváltásában látnák a megoldást, de a versenyzők nagyon mást gondolnak erről.

A részletekről az alábbi videóban hallhatnak: