Dakar: „A sivatag tanít” – Szalay levonta a tanulságokat

– Ez a Dakar más, mint a többi – ezt halljuk, ha bárkit megkérdezünk. De miben más?
– Ha össze kellene hasonlítanom az afrikai és a dél-amerikai éveket a mostani versennyel, úgy vonnék mérleget, hogy nehézségben Afrika az első, azután jön Szaúd-Arábia és a harmadik Dél-Amerika – mondta a Dakaron 15. alkalommal rajtoló Szalay Balázs, akinek Bunkoczi László diktálta az itinert. – Hogy miért mondom ezt? Afrikába háttértámogatás nélkül el sem indult az ember, kellett biztosítéknak a versenykamion, hogy biztos lehess benne, ha gond van, akkor segítenek. Dél-Amerikában erre nem volt szükség, mindenhol közel volt az aszfaltút, le is szoktunk róla szépen lassan. Ide azonban tavalyi tapasztalatokból okulva – ami nekünk hiányzott – az idén már mindenki nagy kamionokkal, szervizháttérrel jelent meg. Visszatért az afrikai érzés, és nagy tanulság így utólag, hogy kell egy versenykamion, ami lohol az ember mögött.

– A kívülállóknak elmondaná, hogy miért?
– Azért, mert a mért szakaszon csak versenyzőtárs segíthet. És amikor nem arról van szó, hogy le kell rántani a dűnéről, hanem tényleg szerelni, akkor csak az segít, aki emiatt állt oda a rajthoz. Vannak a kamionos csapatok, amelyek tényleg az eredményért jönnek ide, és vannak, amelyeket azért neveznek, hogy segítsék az autósokat, motorosokat. Nekünk utóbbira lesz szükségünk, amikor visszajövünk. És persze sokkal jobban fel kell készülni technikailag is, mert így, hogy három héttel a behajózás előtt derült ki, hogy tudunk indulni, nem volt elég idő. A Dakar mindig tanít valamire.

– Például a tartalék alkatrészek gyártására?
– Ez nagyon fontos példa. Amikor hazamegyünk egy-egy nagy versenyről, rendbe hozzuk az autót, ami tönkrement, azt megjavítjuk, de ahhoz, hogy biztonsággal elrajtoljunk egy versenyen, kétszer annyi alkatrész kell, mint amennyi benne van az autóban. Hiszen a Dakar az a fajta megbízhatósági verseny, amely próbára teszi nem csupán az embert, hanem a járműveket is.

– Mennyire voltak nehezek a pályák?
– A dűnéken nagyon jól viselkedett az Opel, igazán semmi gondunk nem volt velük. Amikor elakadtunk, az általában amiatt történt, hogy valaki előttünk beragadt, és a lendületünket elveszítve ki kellett kerülni. A nagyobb gondjaink akkor voltak, amikor technikai problémánk akadt, amikor az első szakaszon eltört a kormánymű, vagy amikor egy dűnéről leesve átrendeztük az autó elejét és hátulját is.

– Mennyire volt nehéz meghozni azt a döntést egy nappal később arról, hogy kijönnek a hatodik szakaszról, és ezzel kiszállnak a küzdelemből?
– Nagyon nehéz volt. Fazekas Karcsiék előző nap kihúztak minket a célig, a fiúk egész éjjel szereltek, erre mi másnap tíz kilométert tettünk meg a szakaszon, amikor meg kellett állnunk. Minden egyes dűnén reccsent egy nagyot az autó hátulja. Megálltunk, hogy megnézzük, mi a baj, de nem láttunk semmit, csak azt éreztem, hogy eltűnt a négykerék-hajtás. Nem nagyon volt mit mérlegelni, mert bár szép a sivatag éjszaka, nem tudtam elképzelni, hogy ha bennragadunk, utána hogy hozzuk ki a kocsit.

– Huszonöt éve sem próbálta volna meg?
– Lehet, hogy huszonöt éve bementem volna, de biztos, hogy ott is maradtam volna.

– Tizenöt Dakarja közül kilencen ért célba, úgyhogy tudja, milyen kiesni. Mennyi idő kell, hogy túltegye magát az egészen?
– Egy-két nap még kell. Mert egyáltalán nem jó érzés, hogy azt látom, a többiek versenyeznek, én meg üldögélek a táborban. De mire vége a Dakarnak, nekem már meglesz a tervem a jövőre, az biztos.

– Például?
– Például az, hogy amikor hazaérünk, a tapasztalatok alapján elkezdjük átépíteni az autót: az emelő motorját másik pozícióba helyezzük, megerősítjük az elejét, átvariáljuk a kormányművet. Másrészt felkészítjük a kamiont is, amennyire lehet, hogy ha nyárig eldől, hogy megyünk, százszázalékosan készen álljunk.

– Huszonöt éve indult először a Dakaron – miben nyilvánul meg leginkább a változás?
– Ha lehetne, én még mindig úgy mennék, mint 1996-ban, rövidnadrágban, pólóban, sisakban, s felfedezném az új tájakat. El kell azonban fogadni, hogy a biztonság fontos, mint ahogy azt is, hogy teljesen mások a szabályok most – sokkal több is van belőlük –, mint akkor. De ez a Dakar: egy rettentő nehéz verseny, amelyen nagyon könnyű kiesni, és csakis kitartással lehet végigmenni – ez az egy dolog nem változott az elmúlt huszonöt évben.