Megelőzte a Formula–3 idei bajnokát, a SuperGT-sorozat győztesét, több Formula–1-es pilótát (a Toro Rosso-s Pierre Gasly az 50.), és többek között persze Esteban Guerrierit is, aki a legnagyobb riválisa volt az idén a bajnoki címért folyó harcban.
Michelisz Norbert a 44. helyen felkerült a legrangosabb brit szaklap, az Autosport Top50-es listájára, ami korábban magyar autóversenyzőnek még nem sikerült.
A hagyományoknak megfelelően minden pilótáról született egy rövid jellemzés, amelyben leírják, miért jelölték a legjobbak közé.
Micheliszről azt írták, könnyű lenne azt mondani, hogy a negyedik, zandvoorti futamtól kezdve egy teljes csapat állt mögötte, mert ő maradt a Hyundai egyetlen reménysége, de ezzel kisebbítenék a magyar pilóta teljesítményét, aki pedig erre abszolút nem szolgált rá. Tíz éve versenyez ugyanis a túraautó-világbajnokságon (majd később világkupában), minden évben nyert minimum egy versenyt, annak ellenére, hogy csupán öt évvel a nemzetközi bemutatkozása előtt teljesítette első éles tesztjét Zengő Zoltán csapatában.
A BRC és a Hyundai a negyedik futam után az egyetlen bajnokaspiránsaként tekintett Micheliszre, aki ezért abszolút megdolgozott, hiszen addigra, mire ezt nyíltan kimondták, már háromszor ünnepelt a dobogón, és megmutatta, hogy képes lesz versenyeket nyerni a csapattársai támogatása nélkül is.
Az idei kétségtelenül Michelisz egyik legteljesebb szezonja volt: még úgy is, hogy marrákesi idénynyitó nem sikerült túl jól számára. De utána szerzett öt futamgyőzelmet – többet, mint bárki más a mezőnyben.
Még az utolsó versenyen is hatalmas küzdeni tudásról tett tanúbizonyságot, amikor a problémákkal teli rajt után összeszedte magát, és felzárkózott a fő rivális Guerrierire, mielőtt az argentin kiesett volna a versenyből.