Az olimpiai faluban ért véget az embert próbáló száguldás

A helyszín Szocsi. Legalábbis eredetileg azt írtuk, hogy Szocsi, valójában azonban nyolcvan kilométerre tőle, a 2014-es téli játékokra felépített olimpiai faluban ér célba a mezőny. A bevezető úton állítják fel a pódiumot, a környező épületekben mindenhol fürtökben lógnak az emberek, és persze a legnagyobb tapsot az oroszok kapják.

Ez normális.

Még akkor is, ha Firdausz Kabirov előző nap balszerencsésen járt, és végül nem gurulhatott át győztesként a céldobogón szombaton. Mint beszámoltunk róla, az orosz Kamaz-pilóta gyorshajtott a péntek reggeli összekötő szakaszon és hiába nyerte volna meg az időeredményei alapján a versenyt, 1000 eurós és 1 órás büntetést kapott, ami viszont azt jelentette, hogy Ales Loprais ünnepelhetett győztesként a dobogón.

A cseh versenyző maga sem akarta hinni, hogy ez az egész vele történik, pedig így volt, pedig tényleg ő nyert. Fordulat egyik pillanatról a másikra, s igazából egyetlen versenykilométert sem kellett megtenni érte.

„Velünk is megtörtént ugyanez a Dakaron, az egyik pillanatban még a győzelemért harcoltunk, a másikban meg már a közelében sem voltunk. Tudom, milyen rossz érzés ez.

Számunkra nem is a győzelem a legfontosabb, hanem az, hogy a kis bébink, amely három héttel ezelőtt lett kész, jól vizsgázott ezen a versenyen és készen áll a Dakarra” – mondta Ales Loprais a célban.

Ha már a kamionosoknál tartunk, itt kell megemlíteni, hogy a Kovács Miklós, Czeglédi Péter, Tóth Tamás trió folyamatos, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtva a 16. helyen fejezte be a Selyemút-ralit, s lehetett volna ez még jobb is, ha nincsenek a technikai gondok, ha a fiúk nem tetszelegnek többször is a mentőangyal szerepében…

Ám így is elégedettek lehetnek, hiszen a komplett Dakar-élmezőny rajthoz állt ezen a viadalon, s ők bizony, kis csapatként remekül teljesítettek.

„Jók voltak a pályák, jó volt a rendezés, nagyon élveztem az egész versenyt. Persze voltak pokoli szakaszok, de a nehézségek most már a múltba vésznek, hiszen itt vagyunk a célban. És jövőre is visszajövünk, ha lesz rá lehetőségünk” – mondta Kovács Miklós.

Az autósoknál az már az első napon nyilvánvalóvá vált, hogy Stéphane Peterhansel (ha csak nem történik valami nagy csoda) fő esélyesként nem tudja megnyerni ezt a versenyt, ugyanis technikai gondja támadt, ami miatt több mint két órát veszített. A 68. helyről még így is felzárkózott a másodikra a francia zseni a Minivel, de a lengyel Krzysztof Holowczycot már nem tudta beérni.

„Jó érzés nyerni, de még jobb, hogy az autónk remekül vizsgázott, no és persze az se volt rossz, hogy néhány szakaszon megelőztük a királyt, mert hát ugye senki számára sem kérdés, hogy Stéphane Peterhansel a sportág királya. Elégedettek vagyunk, jó állomása volt ez a Dakar-felkészülésnek” – mondta Holowczyc a célban, miután felszabadultan (célba ért és tényleg nyert) szétlocsolt öt liter pezsgőt a közönség fejére.

Úgy örült, mint egy gyerek.

S ezek a hegyek (amelyek az egyébként gyönyörű olimpiai falut körbeveszik), alighanem nagyon sok ilyen örömmámort látnak még…