Szalay uralta a legjobban a „jégpályát”, így az élre állt

Csúszott, mintha jégen autóznának, pedig egyszerűen „csak" sár volt az éjszakai esőzés után.

S hogy miért fontos mindez?

Mert jószerével eldöntötte a tereprali országos bajnokság harmadik, kapuvári futamának végkimenetelét. Az éllovasok közül többen is a csúszós talaj „áldozatai" lettek, köztük az összetett pontversenyben eddig vezető Korda Erik és az eddigi összetett második Palik László. Az új mintázatú sárgumikkal egyiküknek sem sikerült túlságosan szoros barátságot kötni, sőt...

„Negatív csúcsot döntöttem: egy szakaszon még sohasem kaptam három defektet – ironizált Palik. – Az autónk irányíthatatlan volt, így történt, hogy nekicsúsztunk egy fának. Kilyukadt a hűtőnk, így pedig nem folytathattuk..."

Korda története ennél is egyszerűbb, ő nemes egyszerűséggel orral becsúszott egy patakba, de olyan szerencsétlenül, hogy sehogyan sem tudott kiszabadulni. („A vetélytársak közül senki sem húzott ki, úgyhogy nem teljesítettünk egy szakaszt, csak büntetéssel folytathattuk. Az bosszant a legjobban, hogy körülbelül húsz kilométer per órával haladtunk, amikor az eset történt, mégis megpecsételte a sorsunkat az a kicsúszás" – mondta a Nissan-pilóta.)

Mindkét pilóta forfaitolt, ami azt jelenti, hogy büntetés ellenében befejezték a versenyt, így Palik két, Korda négy pontot szerzett. Ki tudja, mire lesz ez még jó a végelszámolásnál...

S ha már itt tartunk: a bajnoki címért versengő pilóták közül ezen a napon Szalay Balázs lehetett a legnyugodtabb. Bár reggel még egyáltalán nem volt boldog amiatt, hogy első rajtolóként takaríthat a többiek előtt, végül győztes taktikát választott. Ehhez persze kellett az is, hogy a rajt után háromszáz méterrel jól magára ijesszen.

„A rajt után nem sokkal volt egy nagy gödör, ami úgy megdobott, hogy majdnem elmentünk bozótot aratni, s ez intő jelként szolgált számomra, úgyhogy visszavettem a tempóból. Mivel rettenetesen csúszott az út, a kanyarokban szinte nullára fékeztem az Antarát, nehogy nekimenjünk valaminek..." – mondta Szalay, amit a navigátora, Bunkoczi László viccesen azzal toldott meg, hogy a kanyarokban úgy fordultak, mint egy távolsági busz. Nem megsértve ezzel a távolsági busz sofőrjét.

Szóval a hangulatra nem lehetett panasz az autóban, de nem is csoda, hiszen Szalayék megszerezték idei első futamgyőzelmüket, amellyel az összetettben is az élre álltak, méghozzá jókora előnnyel.

De visszatérve még a versenyre. A második helyet a BMW-jével hatalmasakat ugró Fazekas Károly szerezte meg („Mindig nyerni szeretnék, de azért a második hely miatt sem szomorkodom. Az pedig kifejezetten földöntúli örömmel töltene el, ha végre lenne egy száraz versenyünk" – jegyezte meg a célban), a harmadikat pedig némi meglepetésre a nem éppen az „erőgép" kategóriába tartozó Bowlerrel közlekedő Kéry Szilveszter. Kéry amúgy kalandos versenyen van túl, szombaton elhajlott az autója futóműve, vasárnap pedig ő is beesett a patakba – mindez azonban nem volt elég ahhoz, hogy megfossza őt a harmadik helytől, amelyet Liszi László orra elől halászott el.

A „beugró" Talmácsi Gábor végül nem is kényszerült beugró szerepbe. Bár a gyorsaságimotoros-világbajnok utóbb bevallotta, nem is érti, ilyen csúszós terepen hogyan ért célba, miközben a rutinos vetélytársak közül sokan kapituláltak, a törekvéseit siker koronázta, abszolút hetedik helyével sokan cseréltek volna, nem beszélve a kategóriában megszerzett ezüstről.

„Reggel azt mondták, gyors versenyzők rajtolnak mögöttünk, úgyhogy figyeljük a visszapillantót. Megmondom őszintén, ez rosszul esett, úgyhogy amikor Varga Imre megelőzött, a nyomába eredtem, és nem tudott elhúzni, mert nem volt gyorsabb nálunk. Láttuk az út szélén a kiesett autókat, s őszintén mondom, meglepett, hogy nekünk viszont sikerült versenyben maradni. Kemény terep volt, s nagyon nehéz verseny" - értékelt Talma, aki azt is hozzátette, jó kaland volt a terepralizás, de egyelőre marad a motorozásnál, és készül a következő, a Le Mans-i viadalra.