A végén nem akart mást, csak egy széket

Tavaly szeptemberben nagy sikert könyvelhetett el Szilágyi Péter, aki Tallinnban az év egyetlen európai hosszú távú Ironman szériás versenyén kvalifikálta magát a 2021-es hawaii világbajnokságra. Plesz Botond tűzoltóként dolgozó tanítványa a 30–34 éves korcsoportban rajtolhat Konán.

Hogy mi kell ahhoz, hogy valakiből vérbeli triatlonos váljon?

A sportág szeretete, elhivatottság, kitartás, rendszerszemlélet és Szilágyi Péter esetében úszómúlt is, ami jó alapokat adott, hogy megkezdje élete nagy kalandját a sportágban.

A „civilben” tűzoltó triatlonos 7 és 14 éves kora között úszóként pallérozódott, aztán úgy döntött, elég a medencék világából, kitekint másfelé is, s egyévnyi keresgélés után, 15 esztendősen ráakadt arra a sportra, amely a mai napig meghatározza az életét, a mindennapjait.

„Sokakhoz hasonlóan én is a sprintversenyeken tettem meg az első lépéseimet a sportágban, aztán az egyetemi éveim vége felé elkezdett izgatni a hosszú távú versenyzés lehetősége. Fel is készültem a magyar bajnokságra, a nagyatádi Ironmanre, de nem úgy sikerült, ahogyan vártam magamtól” – mesélte Szilágyi Péter, aki az első felbuzdulás után visszalépett egyet, s középtávon kezdett el kilométereket és tapasztalatokat gyűjteni, hiszen szüksége volt rá, hogy ne csak fizikailag, hanem mentálisan is felkészítse magát az Ironman (3.8 km úszás, 180 km kerékpározás, 42.195 km futás) kőkemény kihívásaira.

„Kétezertizennyolcban indultam újra a hosszú távú országos bajnokságon, akkor a negyedik helyet szereztem meg összetettben, egy esztendővel később pedig már bronzérmes lettem, s megfogalmaztam magamnak, hogy a korosztályosok között megpróbálom kivívni a kvalifikációt a hawaii világbajnokságra.”

Ez tavaly szeptemberben Tallinnban sikerült is, Szilágyi Péter azóta már leadta nevezését az októberi eseményre, de hogy el is jut-e a rajtig, az egyelőre a világjárvány függvénye.

„Az idei végcél Hawaii, de ha a pályafutásomat összességében nézem, nagyon szeretnék eljutni a pro kategóriába, amelyben a világelit versenyez. Most a korosztályomban próbálok minél több rutint, tapasztalatot szerezni ahhoz, hogy egyszer majd a legnagyobbakkal mérhessem össze magam.”

Szilágyi Péter nem a triatlonsportból él, tűzoltóként dolgozik Szegeden, s a 24 órás szolgálatot követő 48 órás pihenőidőszakban tökéletes kereteket talált a felkészüléséhez. Hogy ez mit takar?

„Amikor leadom a huszonnégy órás szolgálatot, egyenesen az uszodába megyek edzeni. Az edzésnapokon általában napi három tréningem van: délelőtt úszom, a délután megoszlik a kerékpározás és a futás között, este pedig nyújtással zárom le a napot.”

Az idén középtávú versenyekkel és két Ironmannel készül fel a hawaii világbajnokságra, amelyre kisebb csoda volt a kijutása, hiszen a 2020-as idényt súlyos sérüléssel kezdte, a combhajlítóizma szakadt részlegesen.

„Amikor Tallinnban célba értem, mást nem akartam, csak egy széket keresni, annyira kihajtottam magam. Hatalmas öröm volt megélni, hogy sikerült megvalósítanom, amit az edzőmmel elterveztünk. Tényleg tökéletes verseny volt, negatív splittel csináltam végig a távot.”

Hogy Szilágyi Péter életében megélhetés, hobbi vagy szerelem a hosszú távú triatlon? Hogy miként tud tűzoltóként is profi léptékben sportolóként élni?

„Az én példám is azt mutatja, hogy a sport, a munka, sőt a kikapcsolódás is jól megfér egymás mellett, csakis tőlünk függ, hogy milyen kereteket szabunk az életünknek. Én a munkám mellett is tudok hivatásszerűen edzeni, de tudomásom szerint több, az olimpiára készülő sportoló is napi szinten dolgozik a sportpályafutása mellett. Úgy érzem, a teljesítményem nem stagnál, képes vagyok fejlődni, előrelépni, a kerékpáros edzéseken mért teljesítményem szerint például már most olyan formában vagyok, mint tavaly nyáron.

Hiszek benne, hogy jó eséllyel vágok neki a világbajnokságnak, és bízom benne, hogy egyszer én is ott leszek az elitmezőnyben.”

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!