Mennyire lehetünk elégedettek a szabadfogású válogatottal?
Elégedettnek nem szabad lennünk, mert mindig törekednünk kell a jobbra. A vb előtt legalább egy éremben bíztam, még úgy is, hogy csak négy sportolónk indult. Rutinos és feltörekvő birkózóink is itt voltak, azt hiszem, elég jó a csapatunk ahhoz, hogy kijelentsem, egy éremben bíztam. Ebből a szempontból hiányérzetem van, viszont ha az összképet, a sorsolást és a mutatott teljesítményeket nézem, akkor azt kell mondanom, ebben most nem volt több.
A rutinos sportolóink közül Bajcajev Vlagyiszlav ötödik lett, világ- és Európa-bajnokunk, Muszukajev Iszmail két-két győzelemmel és vereséggel búcsúzott.
Az eredeti súlycsoportjukhoz képest mindketten eggyel feljebb indultak, és bravúrt is elértek. Jobb állapotban birkóztak, mint az Európa-bajnoságon, és összességében jól teljesítettek.
A feltörekvők közül Kuramagomedov Murad két győzelemmel és egy vereséggel, Végh Richárd egy-egy győztes és vesztes meccsel esett ki.
Hiányérzetem talán egyedül Murad miatt lehet, picit többet vártam tőle, szeretném, hogy végre fellépjen a következő szintre, mert képes rá, arra, hogy éremesélyesként számoljunk vele bármely világversenyen. Ehhez azonban jobban kell hinnie magában. Ricsi előrelépett, azt a kínait verte meg, akitől nem is olyan rég még Bajcajev is kikapott. Elégedett vagyok vele, mindent megtett, amit csak tudott.