Vitek Dárius: A zoknimat sem tudtam felvenni

– Sikerült kipihennie az Európa-bajnokság fáradalmait?     
– Mondjuk úgy, ki kellett pihennem magam, amúgy tudtam volna még kicsit lazulni. Épp a múlt héten álltunk vissza munkába, bevezető hétként lett meghirdetve, de nem nagyon lazsáltunk, egyből keményen beleálltunk a melóba. Most amolyan utóalapozás zajlik – fogalmazott Vitek Dárius.

– Kétezerhuszonkettőben megnyerte az U23-as Eb-t, a harmadik helyen végzett a korosztályos vb-n, csakúgy, mint élete első felnőtt Európa-bajnokságán, Budapesten. Azóta viszont nem jött össze a dobogó, egészen mostanáig, Somorján ismét érem került a nyakába. Hogy tekint erre?
– Nyilván nagyon örülök neki. Noha akadtak sikertelen éveim, ez idő alatt is minden tőlem telhetőt megtettem, de sajnos nem jött ki a lépés. Idén sem úgy nézett ki, hogy sikeres lehetek, de hál’ Istennek megszereztem az érmet az Eb-n.

– A szövetség szakmai igazgatója, Bácsi Péter úgy fogalmazott a kontinensviadalt követően, hogy Vitek Dárius meghazudtolta az edzéselméletet, hiszen január óta nem tudott érdemi munkát végezni. Mi történt?     
– Az alapozást még nagyon jól meg tudtam csinálni, meg is dicsértek. De ahogy vége lett, megbetegedtem, két hetet feküdnöm kellett. Fogytam is hét kilót. Aztán összeszedtem magam, noha a februári zágrábi UWW-rangsorverseny nem alakult megfelelően, az azt követő edzőtáborban már minden jól ment. Ám ahogy hazaértünk, újra megbetegedtem. Arcüreggyulladásom lett – maradjunk annyiban, hogy még most is fújom az orrom… Elég meredek volt, minden héten vérvételre jártam, antibiotikumokat kaptam, és ahogy jobban éreztem magam, beleálltam a munkába, de ezek általában csak kétnapos periódusok voltak. Aztán a verseny előtt két héttel úgy beállt a derekam, hogy a zoknimat sem tudtam felvenni. Injekciós kezelésre szorultam, de képtelen voltam rendesen mozogni, maximum a bemelegítést csináltam meg és egy kis technikát. Az első normális meccsemet az Eb-n tudtam birkózni, a nyitó napon kikaptam a későbbi győztes Szergej Szemjonovtól.

– Mindezek tükrében hogyhogy elindult egyáltalán a kontinensviadalon?
– A szakvezetők megkérdezték tőlem, vállalom-e a részvételt. Azt mondtam, igen, mert bíztam benne, hogy jobb lesz, s úgy voltam vele, mindegy, mennyire fáj, összeszorítom a fogamat, aztán valahogy megoldom. Szerintem az adrenalin végül sokat segített.

– Jól összeszorította a fogát! A második versenynapon a vigaszágon megverte az Eb-ezüstérmes olasz Danil Sotnikovot, majd a bronzcsatában a fehérorosz Dzmitrij Zarubszkit győzte le.
– Úgy voltam vele, hogy ha az olasz-oroszon túljutok, akkor szerintem meglesz az érem. Birkóztam Zarubszkival a poreci edzőtáborban, tudtam, hogy verhető ellenfél. Persze, nem írtam le, de jó esélyt láttam ellene. Sotnikov ellen elfáradtam, de alapvetően jól sikerült a meccs. Zarbuszkinál azt éreztem, hogy jó erőben vagyok, felpörgetett a délelőtti mérkőzés – végig mennem kellett előre, és ennek meglett az eredménye.

–  Hogy tekint a folytatásra? Szeptemberben Zágrábban rendezik a világbajnokságot.
– Nem mondom, hogy biztosan én indulok a vébén, két kiváló fiatal, László Koppány és Darabos László is szeretné megszerezni a címeres mezt. Örülök neki, hogy van konkurencia, így folyamatosan húzzuk előre egymást. Természetesen ott szeretnék lenni Zágrábban, és ezért mindent megteszek. Azért dolgozom, hogy minél több és minél fényesebb érmet szerezzek a világversenyeken, most összejött még egy bronz, remélem, hamarosan szerezhetek még néhányat, amelyek között más színűek is helyet kaphatnak.