Birkózás: Végh Richárd nagy álma a következő olimpia

– Legutóbb 2022-ben állt dobogóra világversenyen, akkor az U23-asok között szerzett Európa-bajnoki bronzérmet. Hatalmasat lépett előre, hiszen három évvel később a felnőttmezőnyben is odaért a pódiumra. Mi történt az elmúlt esztendőkben?
– Apró lépésekkel haladtam előre, csak egy cél lebegett, lebeg a szemem előtt: az olimpia – válaszolta a szabadfogású Végh Richárd. – A felnőttek között nem nagyon jutottam lehetőséghez, mert a súlycsoportomban Bajcajev Vlagyiszlav volt az első számú versenyző, de nem adtam fel, dolgoztam, kivártam, bízva abban, hogy egyszer sikerül odaérnem.

– Úgy tűnik, most jött el Végh Richárd ideje. Miként előzte meg az Európa-bajnoki ezüst- és bronzérmes Bajcajevet a válogatottságért zajló csatában?
– Nem ment jól neki a fogyás, és jobban szerepeltem nála a tiranai UWW-rangsorversenyen, ráadásul a hazai válogatót is fölényesen megnyertem, ezek után szóltak a szakvezetők, hogy én indulhatok a somorjai Európa-bajnokságon.

– Bánkuti Zsolt szövetségi kapitány azt mondta a kontinensviadalt megelőzően, hogy különösen motiváltnak látja önt, miután megtudta, hogy lehetőséghez jut.
– Ezt én is olvastam, de őszinte leszek, nem érzem úgy, hogy megváltozott volna a hozzáállásom, ugyanilyen elánnal készültem eddig is. Szerintem az történt, hogy most jobban odafigyeltek rám, és ezt észrevették.

– Élete első felnőttvilágversenyén dobogóra állhatott. Nem is akárhogy: a helyosztón hatpontos hátrányból fordított, és tíz-hatra nyert a lengyel Radoslaw Baran ellen.
– Több mint három hete történt, de még mindig kiráz a hideg! Nehéz felfogni, mérhetetlenül büszke vagyok. Szabadfogásúként, ráadásul újoncként érmet szereztem az Európa-bajnokságon, egyedüliként a válogatottban, mindhárom honosított sportolónkat megelőzve. Mindenki hihetetlenül boldog volt, a klubomban különösen, hiszen én lettem az 1973 óta fennálló Érdi Spartacus első sportolója, aki érmet szerzett felnőttvilágversenyen. Nagy örömmel, ajándékcsomaggal fogadtak, fényképeket hívattak elő, gratuláltak és megtapsoltak.

– A bronzmérkőzése volt a legnehezebb?
– A negyeddöntő is nagyon kemény volt, ott a nyolcvanhat kilóban világbajnoki bronzérmes, Eb-második azeri Abubakr Abakarovval küzdöttem. Szorosabban is alakult a meccs, az utolsó fél percben fordítottam. De való igaz, a helyosztón nagyobb volt a stressz, főleg amiatt, mert hat ponttal elhúzott az ellenfelem, és apránként, pontról pontra felzárkóztam, fordítottam, majd nyertem. Azt hiszem, ennél szebben nem alakulhatott volna a mérkőzés.

–  Mindössze négy olyan sportoló nyert érmet az Eb-n, aki nem köthető posztszovjet országhoz. Ez mennyivel növeli meg a sikere értékét?
– Az elmúlt években rengeteg volt a honosítás, de ez idővel visszaáll a normális kerékvágásba, hiszen a nemzetközi szövetség nemrégiben szigorított a vonatkozó szabályzaton. Mondjuk ami engem illet, pluszban nem frusztráltam magam emiatt, birkózó vagyok, úgy megyek fel a szőnyegre, hogy azt kell megvernem, aki velem szemben áll.

– Hogy tekint a folytatásra?
– Gőzerővel dolgozom tovább. Hamarosan jön az országos bajnokság, amelyen győzni szeretnék, és készülni a szeptemberi zágrábi világbajnokságra. Nagyon remélem, hogy ott is sikerül hasonlóan szép eredményt elérnem. El sem tudom mondani, mennyire várom az előttem álló időszakot, nagy álmom, hogy kijussak a Los Angeles-i olimpiára, és ott dicsőséget szerezzek az országnak és a klubomnak. Érden nevelkedtem, én lehetnék a klub első olimpikonja, amivel történelmet írnék.