Losonczi Dávid: Pluszterhet nem tennék magamra, elkövettem már ezt a hibát

– Új szövetségi kapitánnyal, Lőrincz Viktorral csinálták végig a téli alapozást. Hogyan zajlott a közös munka?
– Kifejezetten jól – felelte kérdésünkre Losonczi Dávid, világbajnok kötöttfogású birkózó. – Könnyen megtaláltuk a közös hangot, jó hangulatban zajlottak az edzések, a futás és a súlyzózás is kiválóan sikerült. Az olimpia után újra erőt kellett vennem magamon és lezárnom a történteket. Szeptember közepén porcleválás miatt megműtöttek, de az alapozásra már magam mögött hagytam a problémákat, szóval tényleg minden adva volt a jó felkészüléshez.

– Az elmúlt két évben nem mutatott meggyőző formát az alapozást követően, az év második felére kapta el igazán a fonalat. Ezúttal viszont már a télen felvette a ritmust.
– Való igaz, az elmúlt évek alapján az alapozás után sosem birkóztam jól. Épp emiatt új módszert próbáltunk ki, meleg égövi edzőtáborban jártam Ománban, ott dolgoztam két hetet, jobbára futottam és gumiköteleztem. Úgy tűnik, bevált.

– Hárman is versenyben voltak a címeres mezért: ön mellett az Európa-bajnok Takács István, valamint a 97 kilóból eggyel lejjebb váltó, vb- és Eb-harmadik Lévai Tamás. Utóbbi nyerte meg az első, hazai válogatóversenyt.
– Takács Istvántól kaptam ki, bronzérmes lettem. Az olimpia utószelét éreztem még, újra fel kellett vennem a ritmust, és gyakorlatilag megtanulnom versenyezni. Mentem előre, mint az őrült, nem gondoltam át, mit kell csinálnom. Át kellett értékelnem a történteket, és azt, hogyan is kell felépítenem a meccseket.

– Hármójuk közül ön végzett a legelőrébb a következő állomáson, a zágrábi UWW-rangsorversenyen. Két párizsi „visszavágón” is szőnyegre lépett, megverte az Európa-bajnok szerb Alekszandr Komarovot, a döntőben viszont kikapott a dán Turpal Bisultanovtól – csakúgy, mit az olimpia bronzmeccsén.
– Nem foglalkoztam a Párizsban történtekkel, ha itt megvertem volna, attól még nem leszek olimpiai harmadik. Ez már a múlt, nem kell vele foglalkozni, csak pluszterhet tennék magamra vele. Zágrábban hülyeséget csináltam, hibáztam a döntőben, emiatt kaptam ki – ha ez nem történik meg, simán megverem. Eddig kétszer hibáztam ellene, nem baj, többször nem fogok.

–  A válogatási küzdelem harmadik, utolsó, tiranai állomása előtt egy egyre álltak Lévai Tamással, bármelyikük megszerezhette volna még a címeres mezt. Az újabb ezüstérmével ön végzett legelőrébb, amivel eldöntötte az ezzel kapcsolatos kérdéseket.
– Nyilván eszembe jutott a matek, de nem számolgattam, kizártam az egészet, hogy csak magamra és az ellenfelemre koncentráljak a szőnyegen. Az első két meccs után már egész jól mozogtam, s noha az elődöntőt megnyertem, a holland Sterkenburg érdekes mozdulata miatt megsérültem, így a döntőben nem tudtam kiállni. Megnyúltak a szalagok és szakadtak az izomrostok a könyökömben, még mindig fáj, de az Európa-bajnokságra tökéletesen készen állok. Visszatérve hármunk rivalizálására: örülök neki, hogy itt vannak a srácok, mert motiváljuk egymást, és még jobb teljesítményre sarkalljuk egymást. Megelégedéssel tölt el, hogy én jöttem ki győztesen, az a cél, hogy ez így is maradjon.

– Az áprilisi, somorjai Európa-bajnokság lesz karrierje első kontinensviadala. Nem furcsa ez világbajnokként, olimpiai ötödikként és vb-bronzérmesként?
– Életem negyedik felnőtt-világversenyére készülök, statisztikában nem állok rosszul, háromból háromszor az első ötben végeztem. Ezt szeretném tartani Somorján is. Pluszterhet nem tennék magamra, elkövettem már ezt a hibát ennél nagyobb versenyen… A legjobbamat szeretném hozni, és megmutatni, milyen, amikor Losonczi Dávid van a szőnyegen.