Lévai Levente: Nem nagyképűségből mondom, de felnőtt Európa-bajnok szeretnék lenni

– Iskolai csengőt hallok?
– Igen, épp most van nagyobb szünetem, ezért javasoltam, hogy tizenegy órakor beszéljünk – felelte kérdésünkre a BHSE kiválósága, Lévai Levente.

– Szóval nem maradt Horvátországban a kötöttfogású válogatottal a kéthetes poreci edzőtáborban.
– Vissza kellett jönnöm, hiszen nem négyéves gimnáziumba járok, hanem ötéves technikumba, idén végzem el.

– Fantasztikus sikerrel tért haza, aranyérmet nyert a felnőttek rangsoroló viadalán. Hogy tekint az eredményre?
– Lépcsőfokként a felnőttválogatottság megszerzése felé. Természetesen nagyon örülök a győzelemnek, amely visszaigazolása annak, hogy jó úton haladok.

– Négy győztes meccsel diadalmaskodott az Arena Zagrebben. Az U20-as Eb-aranyérmes azeri Ruslan Nurullayev, majd az U17-es világbajnok finn Matias Lipasti elleni sikerrel nyitotta a versenyt.
– Az azeritől két évvel ezelőtt kikaptam a junior Eb döntőjében. Rendkívül erős birkózóról van szó, és az első meccs mindig nehéz, szóval jól fel kellett készülnöm rá. Lentről sikerült végrehajtanom az akciómat, ez volt a győzelem egyik kulcspontja – fellélegeztem, hogy visszavágtam neki, innentől végig teljesen tiszta fejjel küzdhettem. A finn sráccal szemben is minden a tervek szerint alakult, örülök, hogy mindkét esetben sikerült betartanom a megbeszélt taktikát.

– Az igazán nagy nevek csak ezután következtek. Hogyan győzte le az elődöntőben Tokió olimpiai bajnokát, a vb- és Ázsia-bajnoki aranyérmes iráni Mohammed Reza Geraejt?
– Egy-egyre nyertem. Nem szeretem, amikor passzivitási pontok döntenek, ezúttal mégis így jött ki a lépés. Az első menetben ő dominált, nem tudtam mit csinálni, engem küldtek le védekezni. A fordított emelést szerintem ő csinálja a legjobban a világon, készültem rá, és szerencsére próbálkozni sem tudott, felálltam… Tudtuk, hogy az állóképessége a gyenge pontja, és meg lehet törni a második menetben. Hajtottam, sikerült leküldetnem. Gondolkodtam rajta, hogy megpróbálok akciózni, de a bátyám, Zoltán az előző nap épp emiatt kapott ki a döntőben, ez bevillant, szóval nem akartam kockáztatni, mert rendkívül ügyes birkózóról van szó. Az egy-egyes állás nekem kedvezett, jól kellett védekeznem a maradék másfél percben. Megpróbálkozhatott még egyszer lentről (ezért nem járt már pont – a szerk.), azonban ezt is sikerült kivédenem.

– A döntőben  az U23-as világbajnok, az Ázsiai Játékokon bronzérmes Szejed Szohrabival mérte össze a tudását.
– Tőle is kaptam már ki korábban. Érdekes meccsünk volt, őt megintették már a legelején, mert törte az ujjamat, kétszer kitolt, passzivitási pontot kapott, ez nekem is összejött a második menetben. Lentről egyikünk sem tudott akciót csinálni, ő az utolsó egy percben mindent bevetett, a nyakamra ugorva szeretett volna meglepni, de ezt nem tudta pontot érően végrehajtani, és az emiatt elveszített challenge-e azt jelentette, hogy négy háromra győztem.

– Tavaly hetvenhét kilóban indult az utánpótlás-világversenyeken. Hogyhogy idén eggyel lejjebb látjuk?
– A hetvenkét kilóhoz öt-hat kilogrammot kell fogynom, és úgy véltük, vagyok már annyira erős, hogy ebben a súlycsoportban mostanra a felnőttek között is megállom a helyemet. Arról nem is beszélve, hogy Zolikával nem szeretnénk összecsapni hetvenhét kilóban.

– Ha már a testvérét említi: a vb- és Eb-ezüstérmes Zoltán a második helyen végzett Zágrábban, a vb- és Eb-harmadik Tamás 87 kilóban az első mérkőzésén vereséget szenvedett. Hogy látta a teljesítményüket?
– Tomi ügyes kazah birkózótól kapott ki. Zavarodottságot láttam rajta, a verseny előtt betegséggel, hőemelkedéssel bajlódott, ez közrejátszhatott a vereségében. A hazai válogatón hihetetlenül jól ment neki, most nem jött ki a lépés, ilyen a sport, menni kell tovább. Zoli fantasztikusan, állásból és lentről is akciódúsan küzdött, megmutatta, milyen az igazi birkózás. Nagy erőt adott, hogy ezt láthattam tőle.

– Az Eb-ezüstérmes Váncza Istvánnal egy-egyre állnak a válogatottságért zajló csatában. Miként tekint rá?
– Nagyon jó birkózó, vitt már véghez csodákat, vannak is szép eredményei. Természetesen hatalmas riválisnak látom. De bizakodó vagyok, most bizonyítottam magamnak és másoknak is, hogy van helyem a felnőttek között. Nagy valószínűséggel az e hónap végi, albániai rangsorverseny dönti el, melyikünk indul az áprilisi Eb-n.

– Milyen célokat tűzött ki maga elé 2025-re?
– Elsősorban szeretném megszerezni a felnőttválogatottságot. És nem nagyképűségből mondom, de felnőtt Európa-bajnok szeretnék lenni. Emellett a juniorok között az a célom, hogy hetvenhét kilóban a vb-n és az Eb-n is aranyérem kerüljön a nyakamba.