Tavasz Bajorországban

Jön is egymás után apu, anyu, nagymama, nagypapa, kisgyerek, nagygyerek, kis házi kedvenc, és Charly, aki majom a családban. Famíliák egész tömkelege lepi el a parkokat. Vannak, akik röplabdáznak, vannak akik frizbiznek, vagy sárkányt eregetnek, de akadnak olyanok is, akik egyszerűen csak pihenni jöttek. Ők azok, akik leterítenek a puha fűre egy nagy pokrócot és rápakolnak mindenféle finomságot - gyümölcsöket, perecet, kolbászt -, ami szem-szájnak ingere. Öröm nézni ezt a nagyszerű kavalkádot.

Ám egyszer csak a vidám gyermeki kacajt megtöri egy különös hang. Nem túl hangos, de mégis elhalkul a ligetben mindenki, mert ez a tompa hang nem szokványos, és van benne valami vészjósló. Az alig egy perce még pompás színvilágban fürdő ligetre hirtelen rávetődik egy hatalmas szürke árnyék, az emberek arcára pedig egy csapásra kiül a rémület. A kis Hans kezéből kiesik a jégkrém és ösztönösen az apucihoz rohan, aki csak áll némán, falfehéren és bámul fel az égre.

- Papa, papa! Was ist das hatalmas méretű flugzeug hier? – kérdi elcsukló hangon a lurkó.

- Ja. Hát itt vannak. Oh, mein Gott, hát eljöttek. Kisfiam, az ott az égen fölöttünk das Benfica repülője. Siess anyádhoz, schnell! Pakolunk és elmegyünk zurück haza! Bezárjuk das tür in da haus hét lakatra!

- De papa! Ich bin rettentő mértékben erschrocken! Félek sehr!

- Haben Sie keine Angst mein Sohn! Otthon lekapcsoljuk das lámpákat, bebújunk das ágy alá és nem esik bajunk. Na, de siess, keresd meg unsere Mutter! Abcug fundaluk!

Hatalmas a pánik. Mindenki fejvesztve rohangál fel és alá. Annyi a kellemes tavaszi müncheni pikniknek. Az emberek torkaszakadtukból ordítoznak, egymás értékein taposnak, végül pedig nagy rendetlenséget hagyva maguk után kiürül az egész liget. De nemcsak a liget ürül ki, hanem az egész város. Minden ember hazaszaladt, s ahogy Hans apukája is mondta, hét lakatra zárták az ajtót otthon. Most már az egész München úgy néz ki, mint egy hatalmas kísértetváros. Lehúzott redőnyök mindenhol, a széles sugárutakon itt-ott egy keresztbefordult üres autót látni, s az egyetlen mozgó tárgy csupán egy zacskó, amit lassan fújdogál a szél.

A kis Hans magzatpózban fekszik az ágy alatt, mellette apukája és anyukája némi felnőttes önuralmat erőltetve magukra nyugalmat színlelnek, s egy kedves kis bajor népdalt dúdolásznak.

- Papa! Meddig kell itt maradnunk az ágy alatt zusammen?

Hans papája elővesz egy régi gyertyát, majd egy precíz kézmozdulattal meggyújtja és beleteszi egy pohárkába. A gyertya apró lángja épp annyira elég, hogy egymás arcát lássák a sötétben – ez némileg nyugtató hatást gyakorol a kicsi Hansra.

- Papa válaszolj! Meddig maradunk hier? – kérdi a kis Hans halkan.

- Ein, vagy zwei napig. Utána elhagyják das stadt, és előjöhetünk Frieden.

Eközben odakint a repülő kecsesen landol München legszélesebb sugárútján. Egy-két Golf-ot persze kilapít, de hát így jár az, aki ott hagyja az út közepén. Az ajtók nyílódnak, leereszkedik a lépcső is, majd Renato Sánchez dugja ki a kobakját kíváncsian.

- Jajj ne! Már a müncheniek is kezdik! – kiáltja be csalódottan a többieknek.

- Komolyan mondom, ilyen nincs. Az embernek lehetősége van bejárni a világot, szeretne különböző kultúrákat megismerni, aztán ez van. – bosszankodik Gaitán, miközben cipeli a bőröndjét lefelé a lépcsőn.

- Nico fiam te focista vagy nem pedig utazóriporter. Ha kultúrát akarsz látni te is, mint Maxi, akkor vegyél kicsit vissza és menj a Portóba. Azokat észre se veszik, ha megérkeznek. – viccelődik Rui Vitória, fenntartva ezzel a jófej főnök látszatát.

- Jól van srácok, elég a viccelődésből. Itt vagyunk Münchenben, koncentráljunk most már az esti meccsre és eddzünk keményen! – állítja le a nagy hahotázást a bölcs Nemanja Matics.

- Kussolj Matics, te már rég nem is játszol itt! Semmi értelme annak, hogy itt vagy! – oltja be azonnal Salvio.

- És akkor mi van, ha nincs értelme? Mondd csak, te mindig logikát keresel az álmaidban? – kérdi Nemanja, de a választ már nem várja meg, csak beleugrik bőröndjébe, ami hirtelen szárnyakat növeszt és fénysebességgel kettészeli a felhőket.

- Hogy érted az, hogy álm...

Salvio hirtelen felriad – jól láthatóan nem tudja, hogy hol van, és mi folyik körülötte.

- Kedves utasaink! 15 perc múlva landolunk Münchenben. Kérem, maradjanak a helyeiken és csatolják be öveiket. – hallatszik a pilóta monoton hangja.

- Jól vagy? Minden oké? – kérdi Jonas a mellette ülő, láthatóan teljesen zavarodott Salviótól. – Jól elaludtál. Egy ideig még beszéltem hozzád, de aztán se kép, se hang.

- Uhh, tök fura álmom volt. Landoltunk Münchenben és senki nem volt az utcákon. Üres volt az egész város. Még azt is láttam az álmomban, ahogy egy kisfiú a családjával menekül előlünk és elbújnak az ágyuk alatt a házukban. Utána meg egykori csapattársam, Matics okoskodott egy sort és elrepült a bőröndjével. – dőlnek ki Salvióból a szavak.

- Wow. Ez tényleg fura, de most már kösd be magad, mert landolunk! – figyelmezteti őt Jonas.

Salvio beköti magát, majd vesz egy nagy levegőt. Sose szerette a landolásokat, valamiért mindig fél tőlük, pedig legalább századszorra landol egy repülővel. A gép kerekei hirtelen talajt érnek, majd egyszerre csak nagy zötykölődés, csörrenő fémek és csikorgó futóművek hangjai keverednek.

- Nyugi harcos! – mondja Jonas a verejtékező Salviónak. – Csak utunkban volt néhány VW Golf, semmi különös. Megesik az ilyesmi.

Este 20:00-kor a stúdióból jelentkezik a Sport 1, a meccs pedig 20:45-kor kezdődik.

toszi21